Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 75. szám - Adat igazságszolgáltatásunk lassu menetéhez

300 és 300 dar. magyar földhitelintézeti részvényt vásárol- | tak s azokat felperes intézetnél elzálogosítottak. 1875 ben ezen szövetkezés feloszolván, egy része részvényeit ki váltotta, alperes azonban több másokkal a zálog összeg reájok eső részéig részvényeit továbbra is zálogban hagyta, rai számlájára átíratott s a mi 20 részvény után tett 2360 frt 23 krt — minek megfizetésére magát az A. elismervényben különösen is kötelezte. Ezen összeg részlet fizetések s beszámítások levonásával 187 3. jan. l-jén 2244 frt 80 krra rúgott. Ennek fedezetéül több nemű értékpapírjai szolgáltak, s miután mint felperes társulat választmányának tagjától 5 dar. takarékpénztári részvény le volt téve az intézetnél az alapszabályok értelmében — ezeket is szinte biztosítékul jelölte ki. Miután pedig az intézet a bankügyleteket ipazszerüleg űzi, a kérdésben forgó ügylet kereskedelmi ügyletet képez ; miután továbbá a követelés lejárt, sőt az adós csődbe is jutott, az intézetnek az adós nála levő ingó vagyonúra a keres, törv. 309. §. szerint megtartási joga van, miről C. szerint a csődtömeg képviseletét értesítette. Ezen értékpapírok közül a takarékpénztári részvények eladását a csődperügyelő elllenezvén — azok eladatására jelen keresetet kellett megindítania — az eladás után valószínűen felmerülendő veszteséget 450 frtra számítván, s errőli hiteles kivonatot B. alatt bemutatván, kérvén az illetők meghallgatása után határozatiig kimondatni: hogy a 20 db. földhitel részvény s 5 db. takarékpénztári részvény a ker. összeg s jár. erejéig miuden más hitelezőt megelőző kielégítésére eladandók. Tárgyalásnál a csőd perügyelő elleniratában tagadásba veszi a felperesileg előadott tények valódiságát s a dolog állását akkép adja elő ; hogy felperesi intézet választmányának néhány tagja 300 db. földhitelrészvényt vett, és pedig nem lehet kimutatni, hogy a magok vagy az intézet — a takarókpénztár részére e? azonban abban Schafnernek semmi része sem volt; miután azonban értékük tetemesen csökkent, darabonként 45 frtjával, hogy ezen társulati veszteség — minthogy a börzeüzérkedés s a magánrészvények vásárlása az intézet alapszabályaiban nem volt megengedve — feltűnést ne okozzon, a 300 részvény a választraánytagok közt felosztatott, s igy jutott Schafnerre is 20 részvény az A. alatti fizetési elismervény kiállítása mellett. Schafner azért egyezett ezekbe, mert biztosíttatott, hogy az árkülönbözet a választmányi ülésekben megjelenési dijak által fog tör/esztetni, mi a keresetlevél szerint tényleg meg is kezdetett. Tagadja tehát, hogy azért Schafner egyébb vagyonára is terhelve lett s lehetett volna, főkép miután ily kötésekre az intézet nem is volt jogositva. — A földhitel részvényekre tehát Schafner sem előlegezést, sem kölcsönt nem nyervén — itt keresk. ügylet nem is létezik; ennélfogva felperesnek csak a birtokában maradt földhitel papirokra terjed ki jogosultsága, azokból elégitetheti ki magát — de a csődtömeghez leltározott takarékpénztári részvényekből nem, miután ezek zálogba nem is adattak, hanem mint választraánytag által alapszabályiig letéteményeztettek, mi az 1. sz. okmányból látható, — s a mely értékpapírokra felperes intézetnek sem zálog, sem megtartási joga nem lehet, a melyeket tehát kielégitetése véget nem is adathat el. Nem gyöngíti meg ezt a keres. törv. 309. §-sza, miután első bekezdése szerint a hitelezőnek csak kereskedelmi ügyletekből származóig, adósa akaratával hozzájutott értékpapírokra van megtartási joga, de nem azokra is, melyek más meghatározott rendelkezés végett jutottak a hitelező birtokába; nem a 2-ik tétele sem, mert a győrvárosi t karékpénztár nem volt jogositva hitel részvényekkel üzérkedni. — De ha az intézet előlegezőnek tekintetnék is kereskedőnek még'! sem vétethetik, mert nem mint kereskedés szabadon, hanem csak alapszabályai korlátai közt mozoghat, adhat kölcsönt stb. s igy bár mily adósáho^i viszonya csak az adós és hitelező közti, — nem pedig a kereskedő s kereskedő közötti viszonyt képezi. Az pedig fent kimutattatott, de elisismertetétt, hogy az 5 dar. takarék részvény letétele nem keres, ügyletből hanem az alapszabályok előirta kötelezésből származott; azt nem mint kereskedő hanem mint választmányi tag tette le. És ezen részvények nem is lehettek terhelhetők ilynemű tartozásokért mert azok kizárólag a választmányi tagságból folyó kötelezettségek biztosítására szolgálhattak. — A mi Schafner 500 frt kölcsönét illeti, ez elismertetik s elfogadtatik, hogy kielégítésére a győrgyüidei s légszesz részvények eladatassanak. A tárgyalás befejeztetvén a tszék mint keresk. bíróság f. év június 26. ítéletet hozott, melyben alperest elmarasztalta. Ezen ítélet e. perügyelő felebbezett. A bpesti kir. tábla pedig leiül vizsgálat előtt f. év aug. 22. — 23713. sz. a. hivatalból észlelt semmiség alapján a periratokat felterjesztette: „tekintve, hogy alperesként Schafner A. csődtömege lett beidézve; hogy a keresk. törvény által az 1840. XXII. t. cz. módosítást nem szenvedett, hogy ennek értelmében a csődtömeg elleni minden perek a 2. 4. §§-ban elősorolt perek kivételével csak a csődbiróság előtt tehetők folyamatba; hogy jelen esetben a kézi zálogul szolgáló részvények illetőleg a visszatartatni kívánt 5 dar. takarékpénztári részvény alapjául fektetett köveltelés nem váltóbeli, hanem könyvkivonati ; hogy az 1840. 22. t. cz. 35. §-szában gyökeredző joga felperesnek, mikép a kézi zálogul szolgálópapirokból kielégitését szorgalmazhassa, jelen esetben midőn a zálogtartó és tömeggondnok között birói eldöntést szorgalmazó kérdések merültek fel — ez egyedül a csődbiróság előtt érvényesíthető* „és tekintve, hogy csődügyekben, a birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen, s hogy az eljáró tszék a kir. tábla nézete szerint — akkor midőn jelen ügyet mint keresk. biróság tette folyamatba s intézte el, az 1868. 54. t. cz. által szabályozott perrend 297. §. 1. s. 3. p. alá eső semmiséget követett el." A Semmitőszék ezen ügyre vonatkozó periratokat azon kijelentéssel küldötte vissza a kir. táblához : mikép az itélet s eljárásnak hivatalból leendő megsemmisitésére törvényes ok fenn nem forog „mert jelen kereskedelmi ügyből származó követelés tekintetében felperes a keres. törv. 309. §. alapján megtartási jogát vévén igénybe — a keres. törv. 310. §. értelmében az adós ellen elrendelt csőd esetében is a hitelező saját illetékes törvényszékénél a megtartott tárgyak eladását kereset utján követelni, és magát a vételárból kielégitetni jogositva van; mely későbbi törvény által az 1840.22. t. cz. rendelete hatályon kivül helyeztetvén, — önként következik, hogy a győri kir. tőrvényszék mint kereskedelmi biróság illetékesen járt el, s a perrend 297. §.1. és 3. pontjában szabályozott sérelmek ezúttal fen nem forognak," (1876. sept. 19. —16593. sz. a.)