Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 73. szám - Örökösödési jogeset

293 folytatásához tartozóknak sem tekinthetők, mert alperes nem bejegyzett kereskedő. De felperes követelése — könyvkivonat tanúságaként — nem is származik a keresk. forgalom tárgyát képező értékpapírok megszerzése iránti szerződésből, hanem a keresk. törvényszék illetőségéhez nem tartozó pénzkölcsőnzósi ügyletből, minek jogi természetén nem változtat az, hogy biztositékául értékpapírok adattak. A keresk. törvényszék f. év aug. 7. — 85952.sz.a. végzésével illetőségét megállapította; mert — „Elvetendő volt azon kifogás, hogy a pénzkölcsönzési ügylet a tszék mint keresk. bíróság elbírálása alá nem tartozik, mert alperes mint Schlesinger és Wohlauer czég beltagja a társas czégek uj jegyzéke szerint bejegy zett kereskedő levén, — a pénz előlegezési s kölcsönzési ügylet is reá nézve a keres. törv. 260. 261. §§. szerint keresk. ügyletet képez, s igy a kereseti halmozottságra vonatkozó ellenvetése is elesik. Ezeknélfogva a birói illetőség a ker. törv. 258. 259. §§. 2. p. 260 §. s az elj. rendelet 5. §. 2. pontjának első szaka szerint megállapítandó volt. „Végül mivel a perr. 89. §. szerint a meghatalmazás minden perhez eredetben vagy hiteles másolatban csatolandó s igy az átalános megbízásra való hivatkozás nem elegendő, alperes ügy véde megbizásának hiteles másolatban teendő beterjesztésére utasítandó volt." Ezen végzés e. alperes se mm. panaszt adott be; melyben az általa már előadottak mellett különösen azt vitatja, hogy a c/.égbejegyzés ténye még nem állapithatja meg a kereskedői minőséget, hanem szükséges, hogy az illető a czégköny vben saját személyében s oly minőségben, minőben az ügyletet kötötte, mint oly kereskedő szerepeljen, a kinek üzletéhez tartozik valósággal a kérdéses ügylet. A Semmitőszék azt elvetette ; „mert felperes keresetét abból származtatja, hogy alperes részére részvényvásárlásokat teljesített; ezen ügylet pedig kereskedelmi ügyletet képez a keresk. törv. 258. § 3. p. szerint; és az eljárási szab. 5. §. értelmében a keresk biróságok hatásköréhez tartozik." „A halmozottsági kifogás a perrend 66. §-szán nem alapszik, minthogy a keresetlevél szerint a készpénz előlegezések és kölcsönzések kapcsolatbm állanak a részvény vásárlásokkal." „Végre az, hogy alperes nem bejegyzett kereskedő, különbséget nem tesz, minthogy a keresk. törvény 258. §. 3. pontjában kijelölt ügylet kivétel nélkül keresk. ügyletet képez." (1876. sept. 12. — 16043. sz. a.) / Örökösödési jogeset. Elvitázhatlan, mikép hazánkban az örökjog szabálytalansága, illetőleg nem codificáltsága miatt, mind az Örökösök jogviszonyai, mind a hagyaték jogi természete körül számosak a kételyek; mi okozza azután, hogy ily vitásiá vált ügyekben magok a biróságok is gyakran lesznek tévedésbe hozva, miből számos alaptalan, a jog fogalmaival ellenkező birói határoztok keletkeznek. Ide sorolandó a következő jogeset is. S. S. kinek ingatlan javai is voltak, leszármazó örökösök nélkül elhalván, 24 éves kora előtt végrendeletet tett, melyben különbféle hagyományokon kivül M. M-et átalános örökösévé nevezte, — ki azonban a nélkül, hogy az örökséget átvette volna, arról lemondott, és azt, illetőleg az örökséghez való jogát R. R-re engedmény utján átruházta ; az örökségi vagyon pedig zárgondnok kinevezése mellett zár alá vétetett a az alatt áll mai napig. Azonban örökhagyó S. S-nek több rendbeli adóságai is maradtak, valódiak, vagy koholtak-e, még nem tudhatni. Ebből azonban azon kérdés merült fel: Váljon a hitelezők S. S. adóságaiért ki ellen lépjenek fel,s jogosan kit támadhatnak meg? A végrendeleti örököst-e ki az örökséget el nem fogadta, ki arról lemondott s azt másra angedményezte? Vagy ezen engedményest, kire az örökség átruháztatott s ki azt el is fogadta? Azt hisszük, alig találkozhat ki feltehetné, hogy a végrendeleti örökös jelen esetben megtámadható lenne ; miután arra minden jogalap hiányzik. Mert ö tényleg örökösnek nem is tekinthető, miután a végrendeletben neki szánt örökségről lemondott, azt soha sem vette át, de még igénybe sem vette; miután az örökséget, szorosan véve valódilag az ahhoz való jogot R. R.-re engedmény utján átruházta. — Mert az örökséget el nem fogadván, arról azonnal lemondván, tényleges örökös nem is volt, hanem csak intellectualis, ki ahhozi joggal bírt a végrendelet értelmében, de a ki azt sohasem érvényesítette, sőt magától visszautasította. Lemondása engedmény alakjába öntetett, de az még is lemondás maradt, mert minden engedményezésben szükségkép bent kell a lemondásnak foglaltatni. Lemondás lehet engedményezés nélkül, de engedmény lemondás nélkül nem létezhet. Ennélfogva semmi jog, semmi hagyatéki érték sem levén nála, — természetesen kötelezettségek sem sulyosodhatnak reá a végrendeletből s örökösödésből kifolyólag. Mindamellett örökhagyó S. S. egyik hitelezője őt perelte be. És az alsó biróságok, t. i. a jbiróság s a kir. tábla őt el is marasztalták — az örökség erejéig — az engedményezés téves felfogása s hibás magyarázata következtében. Hogy ennek jogalapja nincs, fentebbiekből látható. Mert az örökség —épen ugy mint valamely telekkönyvi test, — a rajta fekvő vagy nehezedő terhekkel jár; de az ki az örökséget át nem veszi, el nem fogadja; ép oly kevéssé felelős a hagyatéki adósságokért mint az ingatlanra bekebelezett terhekért az, ki azt meg nem szerzi. Jelen örökösödésnél ellenkezőleg azon eset forog fenn, mikép R. R. az engedményes az örökséget elfogadta, kérelmére hagyatéki eljárás s a hitelezők összehívása is eszközlésbe vétetett. Ezen eljárás által a bíróság részéről is mint örökös tekintetett s annak lett elismerve. — Ezen elismerés bizonyítékául szolgál, mikép maga a fiscus azon pert, melyet a szállítmányi jog (caducitas) alapján, végrendelkező kiskorúsága miatt a végrendelet érvénytelenítésére indított, nem a végrendeleti örökös M. M. — hanem R. R. mint engedményes ellen intézte s ezen perben magok a biróságok őt,mint engedményest elfogadták alperesnek; sőt maga a legfőbb ítélőszék is azon perben f. év május 10 kén hozott ítéletében azt szinte ugy tekintette mint a végrendeleti örökös engedményesét és azért ezen R. R. engedményes és nemM. M. a végrendeleti örökös irányában mondotta ki a fiscus által megtámadott végrendelet érvényességét. A biróságok tehát minden fórumon magok elismerték, hogy az engedményezés folytán a végrendeleti örökös 73*