Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 73. szám - Örökösödési jogeset

293 folytatásához tartozóknak sem tekinthetők, mert alperes nem bejegyzett kereskedő. De felperes követelése — könyvkivonat tanúságaként — nem is származik a ke­resk. forgalom tárgyát képező értékpapírok megszerzése iránti szerződésből, hanem a keresk. törvényszék illető­ségéhez nem tartozó pénzkölcsőnzósi ügyletből, minek jogi természetén nem változtat az, hogy biztositékául értékpapírok adattak. A keresk. törvényszék f. év aug. 7. — 85952.sz.a. végzésével illetőségét megállapította; mert — „Elvetendő volt azon kifogás, hogy a pénzkölcsön­zési ügylet a tszék mint keresk. bíróság elbírálása alá nem tartozik, mert alperes mint Schlesinger és Wohlauer czég beltagja a társas czégek uj jegyzéke szerint bejegy zett kereskedő levén, — a pénz előlegezési s kölcsönzési ügylet is reá nézve a keres. törv. 260. 261. §§. szerint keresk. ügyletet képez, s igy a kereseti halmozottságra vonatkozó ellenvetése is elesik. Ezeknélfogva a birói ille­tőség a ker. törv. 258. 259. §§. 2. p. 260 §. s az elj. rendelet 5. §. 2. pontjának első szaka szerint megállapí­tandó volt. „Végül mivel a perr. 89. §. szerint a meghatalma­zás minden perhez eredetben vagy hiteles másolatban csatolandó s igy az átalános megbízásra való hivatkozás nem elegendő, alperes ügy véde megbizásának hiteles má­solatban teendő beterjesztésére utasítandó volt." Ezen végzés e. alperes se mm. panaszt adott be; melyben az általa már előadottak mellett különösen azt vitatja, hogy a c/.égbejegyzés ténye még nem állapit­hatja meg a kereskedői minőséget, hanem szükséges, hogy az illető a czégköny vben saját személyében s oly minőségben, minőben az ügyletet kötötte, mint oly ke­reskedő szerepeljen, a kinek üzletéhez tartozik valóság­gal a kérdéses ügylet. A Semmitőszék azt elvetette ; „mert felperes keresetét abból származtatja, hogy alperes részére részvényvásárlásokat teljesített; ezen ügylet pedig kereskedelmi ügyletet képez a keresk. törv. 258. § 3. p. szerint; és az eljárási szab. 5. §. értelmében a keresk biróságok hatásköréhez tartozik." „A halmozottsági kifogás a perrend 66. §-szán nem alapszik, minthogy a keresetlevél szerint a készpénz elő­legezések és kölcsönzések kapcsolatbm állanak a rész­vény vásárlásokkal." „Végre az, hogy alperes nem bejegyzett kereskedő, különbséget nem tesz, minthogy a keresk. törvény 258. §. 3. pontjában kijelölt ügylet kivétel nélkül keresk. ügyletet képez." (1876. sept. 12. — 16043. sz. a.) / Örökösödési jogeset. Elvitázhatlan, mikép hazánkban az örökjog sza­bálytalansága, illetőleg nem codificáltsága miatt, mind az Örökösök jogviszonyai, mind a hagyaték jogi termé­szete körül számosak a kételyek; mi okozza azután, hogy ily vitásiá vált ügyekben magok a biróságok is gyakran lesznek tévedésbe hozva, miből számos alaptalan, a jog fogalmaival ellenkező birói határoztok keletkeznek. Ide sorolandó a következő jogeset is. S. S. kinek ingatlan javai is voltak, leszármazó örökösök nélkül elhalván, 24 éves kora előtt végrende­letet tett, melyben különbféle hagyományokon kivül M. M-et átalános örökösévé nevezte, — ki azonban a nélkül, hogy az örökséget átvette volna, arról lemondott, és azt, illetőleg az örökséghez való jogát R. R-re enged­mény utján átruházta ; az örökségi vagyon pedig zárgond­nok kinevezése mellett zár alá vétetett a az alatt áll mai napig. Azonban örökhagyó S. S-nek több rendbeli adósá­gai is maradtak, valódiak, vagy koholtak-e, még nem tudhatni. Ebből azonban azon kérdés merült fel: Váljon a hitelezők S. S. adóságaiért ki ellen lépjenek fel,s jogosan kit támadhatnak meg? A végrendeleti örököst-e ki az örökséget el nem fogadta, ki arról lemondott s azt másra angedményezte? Vagy ezen engedményest, kire az örök­ség átruháztatott s ki azt el is fogadta? Azt hisszük, alig találkozhat ki feltehetné, hogy a végrendeleti örökös jelen esetben megtámadható lenne ; miután arra minden jogalap hiányzik. Mert ö tényleg örökösnek nem is tekinthető, miu­tán a végrendeletben neki szánt örökségről lemondott, azt soha sem vette át, de még igénybe sem vette; miu­tán az örökséget, szorosan véve valódilag az ahhoz való jogot R. R.-re engedmény utján átruházta. — Mert az örökséget el nem fogadván, arról azonnal lemondván, tényleges örökös nem is volt, hanem csak intellectualis, ki ahhozi joggal bírt a végrendelet értelmében, de a ki azt sohasem érvényesítette, sőt magától visszautasította. Lemondása engedmény alakjába öntetett, de az még is lemondás maradt, mert minden engedményezés­ben szükségkép bent kell a lemondásnak foglaltatni. Lemondás lehet engedményezés nélkül, de engedmény lemondás nélkül nem létezhet. Ennélfogva semmi jog, semmi hagyatéki érték sem levén nála, — természetesen kötelezettségek sem sulyo­sodhatnak reá a végrendeletből s örökösödésből ki­folyólag. Mindamellett örökhagyó S. S. egyik hitelezője őt perelte be. És az alsó biróságok, t. i. a jbiróság s a kir. tábla őt el is marasztalták — az örökség erejéig — az engedményezés téves felfogása s hibás magyarázata kö­vetkeztében. Hogy ennek jogalapja nincs, fentebbiekből látható. Mert az örökség —épen ugy mint valamely telekkönyvi test, — a rajta fekvő vagy nehezedő terhekkel jár; de az ki az örökséget át nem veszi, el nem fogadja; ép oly ke­véssé felelős a hagyatéki adósságokért mint az ingat­lanra bekebelezett terhekért az, ki azt meg nem szerzi. Jelen örökösödésnél ellenkezőleg azon eset forog fenn, mikép R. R. az engedményes az örökséget elfogadta, kérelmére hagyatéki eljárás s a hitelezők összehívása is eszközlésbe vétetett. Ezen eljárás által a bíróság ré­széről is mint örökös tekintetett s annak lett elismerve. — Ezen elismerés bizonyítékául szolgál, mikép maga a fiscus azon pert, melyet a szállítmányi jog (caducitas) alapján, végrendelkező kiskorúsága miatt a végrendelet érvénytelenítésére indított, nem a végrendeleti örökös M. M. — hanem R. R. mint engedményes ellen intézte s ezen perben magok a biróságok őt,mint engedményest elfogadták alperesnek; sőt maga a legfőbb ítélőszék is azon perben f. év május 10 kén hozott ítéletében azt szinte ugy tekintette mint a végrendeleti örökös enged­ményesét és azért ezen R. R. engedményes és nemM. M. a végrendeleti örökös irányában mondotta ki a fiscus által megtámadott végrendelet érvényességét. A biróságok tehát minden fórumon magok elismerték, hogy az engedményezés folytán a végrendeleti örökös 73*

Next

/
Thumbnails
Contents