Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 72. szám - Az egyetemleges kötelmi jogviszonyról 2. [r.]

Budapest, 1876. kedd, september 19. 72. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Egyetemleges kötelem. — Keresk. döntvények. — Semmitöszóki döntvények. Y- Az egyetemleges kötelmi jogviszonyról. Török János úrtól. yC (Folytatás.) //. Annak megítélése: mennyi illeti az adós által teljesített szolgáltatásból az egyetemleges hitelezők egyikét vagy másikat? a köztük fennforgó viszonytól függ; rendesen azonban mindegyiket egyenlő rész illeti. És iine ezzel ismét egy oly szabályt mondtunk, melyből más kettő mintegy önkényt folyik: Mintegy önkényt folyik ebből először az, hogy az egyetemleges hitelezők mindegyike csak addig követelheti a tartozásban levő szolgáltatást egészen, mig azt az adós egyiküknek nem teljesíttette; s másodszor az, hogy ha az adós részszolgáltatást tett. a hitelezők csak a még hátralékos részszolgáltatást vannak jogositva külön-külön követelni. Ami az egyemleges jogosultságnak perjogi oldalát illeti, arról a következőket kell megjegyeznünk. A megperlett adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magából a jogügyletből, mely a követelés alapiát képezi, erednek vagy melyek s/.orosan az ő s a perben álló egyetemleges hitelező személyéből folynak; azért tehát oly kifolyásokat, melyeket például egy másik. — perben nem álló, egyetemleges hitelező személyéből meríthet, a perben álló egyetemleges hitelező felperes ellenében sikerrel nem használhat. Épen nem tekinthető megoldottnak azon kérdés sem: váljon, ha az egyetemleges hitelezők közül egy az egyetemleges követelés tárgyát képező cselekvény teljesítése iránt már keresetet indított, jogositva van-e a többi hitelező ugyanazt követelni, ha a szolgáltatás történik : azt elfogadni, vagy az iránt együtt vagy különkülön keresetet indítani ? Az uralkodó nézet azt tartja : nincs jogositva. És ez rendesen azzal szokott indokoltatni, hogy perjogi szabály: miszerint az egy ugyanazon jogigény érvényesítésére szolgáló több kereset közül már folyamatba tett egyik kereset a többi folyamatba tételét megakadályozza. Hogy ez perjogi szabály, az igaz; s hogy ezen perjogi szabály igen helyes, az kétségtelen. Szabály volt ez már a római perjogban s szabály azóta mindig, — még a polg. tk. rdtsunk 12-ik §-a is sejteti ezt.*) Csak hogy az itt helyén kivül van felhasználva. Mert az csak azon esetre vonatkozik, midőn az egy ugyanazon jogigényesithetésére szolgáló több rendbeli keresetek egy személyben találkoznak; minthogy ha nem egy, ha*) Mert a mi codificátoraink különösen abban nagyok, hogy a törvények értelmét a oly szabályokat, melyek már még körülbelül Róma épitése idejében oly világosan voltak szavakba foglalva., hogy azokat meg nem érteni nem lehetett, végtelenül jól tadják az olvasóval — sejtetni. nem bár ugyanazon jogigény érvényesítésére szolgálva, több személyben — és pedig ugy, hogy minden egyes kereset más-más személyt illet — találkoznak, mint ez az egyetemleges hitelezőkre nézve áll, keresetek összeütközéséről szó sem lehet. De micsoda önálló kötelmi jogviszony is volna akkor az egyetemleges hitelezőké, ha mert közülök egy keresetet indított, a maguk követelését — noha arra nézve még ki nem elégíttettek — keresettel nem érvényesíthetnék ? Szorosan jogi szempont alá véve tehát e kérdést, azt válaszolhatjuk: a mellett, hogy az egyetemleges hitelezők azért, mert küzülök egy a kötelem tartalmát képező cselekmény teljesítése iránt már keresetet tett folyamaiba, a szolgáltatást az adóstól el nem fogadhatják vagy az iránt, a már perben álló egyetemleges hitelezőtárs mellőzésével, keresetet együtt vagy külön külön nem indíthatnak, elfogadható jogi indok nem hozható fel. Minthogy azonban nem volna méltányos a kötelezettet az egyetemleges hitelezők mindegyike által külön-külön keresetekkel üldöztetni s ennek folytán annyi perköltséggel terheltetni megengedni, mikor a hitelezők czéljukat egy keresettel is elérhetik: a szigorú jognak itt félre kell lépni, hogy a sokkal enyhébb méltányosságnak helyet engedjen. Hanem azt, hogy a perben nem álló egyetemleges hitelezők, a mondott ok miatt, a szolgáltatást el ne fogadhassák, már még ezen, a méltányosságra alapított indokkal sem lehet támogatni. Es most menjünk át az adósok egyetemlegességére. 2) Ha több kötelezett, akként van a hitelező irányában lekötve, hogy a kötelem tartalmát képező egy ugyaqazon cselekvényt mindegyikük egészben tartozik teljesíteni, akkor azok a hitelező irányában egyetemlegesen vannak kötelezve. A már ismert alapelvekből kiindulva, a jogtudomány az egyetemlegesen kötelezettek viszonyát egymás s a hitelező irányában a következőleg fejtette meg. Az egyeieraleges adósok mindegyike egészen köteles a kötelem tartalmát képező cselekményt a hitelező javára teljesíteni; s viszont a hitelező jogositva van követelését adósai bár melyikén, vagy azok néhányán, együtt vagy külön-külön is érvényesíteni. Nagyon természetes. Hisz, ha csak egy ellen érvényesíthetné, holott azzal neki mindegyik tartozik, ugy itt oly kötelezettségek is léteznének, melyekkel szemben hiányoznék az azoknak megfelelő jog. Ami absurdum ! Lehetlen volt már eddig itt is észre nem vennie a figyelmes olvasónak, hogy valamint az egyetemleges jogosultság, ugy az egyetemleges kötelezettség alatt is, a látszat ellenébe, valójában nem egy, hanem több kötelem lappang, melyeknek tartalmát mint az imént mondánk, egy ugyanazon cselekmény képezi, de melyek — épen tartalmuk egysége s ugyanazonossága következté72