Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 3. szám - A felülfoglalásról

Budapest, 1876. péntek, január 14. 3. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI Tartalom: Felülfoglalás. — Ügyv. rendtartási döntvények; — és Semm. döntvények. — Kinevezések. A felülfoglalásrőF. D e b r e c s e n y i Miklós úrtól. Soka* gondolkoztam már a felett: vájjon szabad-e peres ügyekben végrehajtást máskép, mint a fenálló szabályok szigorú követésével — foganatosítani? s mindig csak arra jutottam, hogy — nem ! S mégis mostanában egyre tapasztalom, hogy a gyakorlat teremtett egy olyan végrehajtási actust, melynél a zár alá venni szándékolt tárgyak sem össze nem iratnak, sem meg nem becsültetnek ; hanem egyszerűen csak azt jelentik ki — a végrehajtók nagy kényelmére, de semmi előnyére a végrehajtást szenvedettnek, mivel rajta azért az egész költség megvétetik, — hogy: a miket ez és az, ekko>- lefoglalt, felülfoglalják. Punctum. S ezt nevezik aztán felülfoglalásnak. Honnan veszik ezt a furcsa eljásrást az illetők? nem tudom ; de hogy él és uralkodik — nem csekély bosszúságára az ügy birájának — minduntalan látom, s mi legkfllönösebb benne, az ügy birája kénytelen elfogadni, mert az „elvi jelentőségű határozatok" szerint nem tartozik hatáskörébe a végrehajtó eljárását hivatalból, sőt máskép sem felülvizsgálni. — legfölebb csak a költségek megállapitására terjeszkedhetvén ki. Mennyiben állhatják ki ez elvi jelentőségű határozatok a jogi bírálatot, — azt ezúttal nem vitatom; ámbár megvallom, nagy kedvem volna kimutatni, hogy a midőn ezek a végrehajtókat önálló hatóság jellegével ruházzák fel. s eljárásuk vizsgálatának jogát az első folyamodásu bíróságoktól per absolute megtagadják, — egy kissé" eltérnek a gyakorlattól, de a fövényektől is. — Czélom kimutatni csak azt jelenleg, hogy a „fel ülfoglalás." kivált a mint ezt a gyakorlat behozta, — sem törvényes, sem czélszerü; sőt igen sokszor igazságtalanságot is szül. Nem törvényes azért, mert akár a perrendtartást, akár a váltó végrehajtásokra v natkozó 1869. april 8-ki igazságügyministeri rendeletet tekintjük, — nem találunk ezekben, még nyomtatási hibakép sem ily nevíi és ily nemű intézkedést. Ezek szólanak pusztán csak „foglalásiról, mely az i n gó tárgyak összeírásában, s az alkalommal eszk>'zlendö a végbőli megbecsül t 9t ésében áll, hogy a btcsár, a majdani árverésnél kikiáltási árul szolgáljon, és ezen felül nem kétes alapot nyújtson arra, hogy az árverést előzőleg az igényre! felhívásnak melyik ueme alkalmaztassák: mely utóbbi, kivált váltói végrehajtásoknál, a netaláni igénylőkre nézve, az igényper megindításának határideje tekintetében nem épen csekély fontosságú F.zen felül alapul szolgál a foglalás, illetve az erről felvett és a lezárolt tárgyak megnevezését és ezek értékét magában foglalni köteles jegyzőkönyv a későbbi árverésre is, melynek elrendelésénél és hirdetésénél meg kell mondani, hogy miféle dolgok képezik tárgyait. S kérdem, hogy ha ez a foglalási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, — honnan vegye azt akár a bíróság, akár a véggrehajtó, kinek feje utóvégre sem káptalan ? az előző foglalás iratait csatolja talán oda? vagy másolatban szerezze meg az összeírást tartalmazó jegyzőkönyvet ? — Amazt nem lehet; mert csak is szerves összefüggésben álló ügyek iratait s ezeket is csak az esetben engedi meg a törvény s az ügyrtnd összekapcsolni, ha egyiket a másik nélkül elintézni lehetetlen, — s a korábbi és későbbi foglaltatók foglalásai közt ily szerves összefüggést állítani badarság ; — emez, t. i. a másolat csatolása, szintén szabályellenes, mert a biróság minden határozatot az eredeti előiratok alapján hozhat csak. — — De hátha egyiket sem lehet tenni; mivel a kérdéses jegyzőkönyv appellatában, vagy a biztosítást rendelő távolvidéki más biróságnál van? Quid tunc?! íme mennyi szabálytalanságot, zavart idéz elő az első hibás lépés, melyből első pillanatra kitűnik annak czéls/erütlen volta is. mely szerint a végrehajtási eljárásnak bár különben törvényes akadálya nem volna, — az mégis megfeneklik, s pihen ad graecas caleudas; (nem is említve azt, hogy még az első foglaltató is, kinek pedig felülfoglaltatóval semmi köze, hátramaradást szenvedhet az esetben, ha iratait ennek felülfoglalásához kapcsolják;) — vagy legjobb esetben semmiségi panasz tárgyává lesz, és szaporítja — a perrendtartás nagyobb dicsőségére, az elvi jelentőségű határozatok úgyis tömén telén számát. De legsötétebb árnyoldala a felülfoglalásnak az, hogy végrehajtást szenvedettet igen soks7or a vádlottak szégyen padjára juttatja, a nélkül, hogy azt a sikkasztásnak csak lehe is terhelné. Megtörténik ugyanis, hogy végrehajtást szenvedett, a biróság és végrehajtó kikerülésével, magán uton kiegyenlíti az első foglaltató követelését; az által ennek foglalása önként elenyészvén, a zárolt tárgyak feletti szabad rendelkezési jog önmagától (eo ipso) teljes erejében vissza áll; s végrehajtást, szenvedett, e javait jóhiszemüleg és jogosan eladja vagy felhasználja, vagy talán épen első foglaltatónak át engedi, ugy hogy midőn a felülfoglalás felületes históriája megtörténik, a felülfoglalni szándékolt tárgyak részben vagy egészben hiányzanak, s igy — miután erről a kényelmes felülfoglaltató meggyőződést nem szerzett. — mikoron árvereltetni akar, talál is nem is eladni valót. Perse ennek aztán „hadd el hadd" lesz következménye, ennek pedig végrehajtást szenvedett vád alá helyeztetése sikkasztási bűntény indokából. Erre ugyan azt felelika felülfoglalás barátai, hogy : 3