Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 54. szám - A biztosítási végzések elleni kifogások

Budapest, 1870. kedd, július 18. 54. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Biztosítási kifogások. — Legf. itélöszcki és Semroitőszéki döntvények. ^ A biztosítási végzések elleni kifogások. Ifj. Kőnek Sándor jogtudor úrtól. Törvénykezési rendtartásunk hiányait, hézagos intézkedéseit kimutatni jelenleg-, midőn már egy bizonyára minden tekintetben helyesebbnek hajnalát látjuk derén geni, (??) — legalább is meddő dolognak mutatkozik. De csak első tekintetre, mert czélunk az, a jelenleginek hiányaiból okulni, s a hasznos tapasztalást, melyet ennek uralma alatt meritettünk, oly irányban értékesíteni, hogy a leendő törvény szerkesztésénél a mostani hiányai mint veszélyes szirtek elkerültessenek, s hc-lyuk megfelelőbb intézkedések által kitöltessék. Hogy jelen törvénykezési rendünk némely intézkedései, sőt egész szakaszai, részint a formulázás hiányosságánál, részint a pongyolaság s egyöntetű szellem hiányánál fogva mily károsak, azt sajnosán tapasztalják mindazok, kik a gyakorlati téren mozognak. Némely intézkedés értelmét tulajdonkép a legis ratio alkalmazásával lehet csak helyreállítani, s nagy apparátussal a magyarázat szabályait kell felhasználni, hogy kielégitő eredmény álljon e!Ő. Innét a nagy habozás, a jogszolgáltatásban! ingatagság s azon tény, mikép folyton a legfőbb bíróságok tekintélyét kell igénybe vennünk arra, hogy oly mindennapi kérdéseket tisztába hozzunk, melyek más törvk. rendtartásokban mint világosan formulázott intézkedések, még kétséget sem tűrnek. Egyike törv. rendtartásunk azon szakaszainak, melyek a szerkesztés alkalmával ily mostoha sorsban részeBültek, a biztositási intézkedésekről, s különösen a tulajdonképi biztositási végrehajtásról szóló szakasz; mely feltűnő mostohaság valószínűleg abban leli okát, hogy e tekintetben a perrend szerkesztőinek önállólag kellé intézkedniök, miután egyéb perrendtartások ezt, — legalább ily formában nem ismerik.*) Az 1868. 54. t. czikk elég tüzetesen adja elő a feltételeket, melyekhez a biztosítási végrehajtás elrendelése kapcsolva van; és ezek, mint általán ismerve van : hogy a követelés lejárt legyen, teljes hitelt érdemlő okiraton nyugodjék, s hogy a követelés veszélyeztetve legyen; — az ítélethozatal után pedig az esetben adatik hely, midőn a feltétlenül marasztaló ítélet ellen a marasztalt fél felebbezéssel élt.**) Mint köztudomásu,a biztosítás elrendelése az ellenfél meghallgatása nélkül történik, kinek a biztosítás elrendelése esetében sem adatik jogorvoslat; a biztosítást szenvedettnek tehát az eljáró bíróságba kell bizalmát vetnie, s *) A biztositási intézkedések általános hiányait mély szakavattottsággal emeli ki az ezen lapok 1875. folyamának számaiban Kp. jegy alatt közzétett czikksorozat. **) Itt hiányzik még a 314. §. által engedélyezett feltétel is; t. i. igazolás esetében. megnyugodni, hogy a biztositást kérelmező előterjesztésével szemben jogait a lehető sérelem ellen megóvja. De hisz azt mondhatjuk erre, hogy épen ezen jogának megóvására bír oly speciális jogeszközzel a ki fogásokban, melylyel magát minden téves előterjesztés következményei ellen megvédheti. És ez helyes lenne, ha a bizt. szenvedettnek megadatnék a jog, hogy mint minden bírói cselekmény ellen, mely által jogaiban magát sértve érzi, ugy itt is lenne a kifogásban oly eszköze, melylyel érvényesíthetné abbeli kifogását, hogy az elrendelt intézkedés helytelen, mert nincsenek meg előfeltételei, vagy ha alakilag megvannak is. nincsenek meg anyagilag. Ily jogot azonban részére a perrendtartás nem biztosit. Való ugyan, hogy kifogások állanak rendelkezésére, de inkább csak névleg, mert azoknak a prts. 344. §. alapul vétele mellett bíróságaink által is oly csekély tér lőn engedve, mely a törvényhozás intentiójától messze elmarad. Az érintett paragraphus alapján ugyanis kifogásoknak a gyakorlatban egyedül azon esetben adatik hely, s a biztosítás által nyert zálogjog csakis az esetben oldatik fel, ha a biztositást szenvedett fél ki tudja mutatni, hogy a követelés már előbb is zálogilag, s eléggé fedezve volt, tehát csak oly esetben támadhatja meg a biztosítást, midőn az ahhoz szükségelt e feltételek harmadika nem forgott fenn. De váljon megfelelő-e a törvény ily magyarázata, s nem adandó-e meg a biztositást szenvedettnek a kifogásolási jog bármelyik feltétel ellenében is? Igénytelen nézetünk szerint a kifogásolási jognak okvetlenül szélesebb értelmezés tulajdonítandó; mert a törvény azon elvtől, hogy a bíróság előtt a felek egyenlők, s melynek folyománya az: „audiatur et altéra pars" — ha már enged kivételt, pedig az elérendő czél tekintetéből itt engednie kell, mindig gondoskodni tartozik oly eszközökről, melyekkel a sértett fél jogait restituálhatja. Ezen felfogás vezérelte a törvényhozást a váltórendtartásban rendszeresített sommás eljárásnál ís, melynél ugyan szintén az ellenfél meghallgatása nélkül hozatik határozat, de meg van annak engedve, hogy az ily kép hozott marasztaló határozat ellenében kifogásaiban a követelés érdemleges részét joghatálylyal megtámadhassa, s egyszersmind kimutathassa azt is, hogy a sommás határozat elő feltételei hiányoznak. Ily szellemben kellene rendezni a biztosítás elleni kifogásokat is; nem szabadna azt egy feltételre korlátozni, hanem meg kellene adni a biztositást szenvedettnek a jogot, hogy a biztosítás alapjául szolgáló valamennyi feltétel ellenében érvényesíthesse kifogásait, annál is inkább, mert törvénykezési rendtartásunk szerint a biztosítás perfolyamot nem tételez fel, s a kereset meginditása zárhatáridőhöz ugy, miként a zárlatnál, kötve nincs. Ekként tisztán a biztositást foganatosító jó hisze54