Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 51. szám - A bpesti ügyvéd-kamara évi jelentése 2. [r.]

Budapest, 1876. péntek, július 7. 51. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Bpesti ügy. kamara jelentése. — Keresk. döntvények. — Rendeletek. XA bpesti ügyvéd-kamara évi jelentése. *y (Folytatás.) Az ügyvédek a törvény 38. §-a értelmében jogositvák az ország valamennyi birósága és hatósága előtt feleket képviselni, mint ügyvéd pedig a törvény l.§ a szerint csak az működhetik, ki bármely ügyvédi kamara által az ügyvédek lajstromába felvétetett , — miután pedig az ügyrendek a kamarákat csak arra kötelezik, hogy a lajstromba felvételről az igazságügyi ministerium mellett az illető kamara területén székelő kir. biróságok és kir. ügyészségek értesitendők, a más kamara területén levő biróság vagy hatóság előtt egyes ügyekben képvi selőkként fellépő ügyvédek gyakran jönnek azon helyzetbe, hogy a képviseléstől elzáratnak csak azért, mert véletlenül az illetékes kamarától nyert igazolványaikat a pillanatban fel nem mutathatják, s igy ügyvédi jogosultságukat rögtön nem igazolhatván, képviseltjeikre a legnagyobb hátrányok, vagy legalább is az igazolási kérvények és tárgyalások folytán felmerülő tetemes költségek háromolnak ; ez irányban nézetünk szerint a jogosult ügy védek névsorának a nagyméltóságú ministerium által legilletékesebben eszközölhető országszerte köröztetése nyújtana orvoslást. A törvény 28. és 29. §§-a csak részben talált eddig nálunk alkalmazást, a mennyiben a kamaránk területén székelő biróságok csak polgári ügyekben keresték meg a kamarát pártfogó ügyvédek kirendeléseért, mig bűnügyekben a törvény világos rendelkezése ellenére, mely a pártfogó ügyvédek kirendelésének jogát kizárólag a kamarák hatáskörébe utalja, ugy látszik önmaguk rendelték ki a pártfogó ügyvédeket, eddig legalább a budapesti ügyvédi kamarának e téren egy izben sem adatott alkalom törvényes jogával élhetni. Már fenébb a 66. §. tekintetében kiemeltük, hogy a törvény egyes szakaszai az ügyvédi kar iránti bizalmatlanság nyomása alatt keletkeztek; ha valami, ugy az 1874. 34 t. cz. 48 és 58 szakaszainak jelen szerkezete ebbeli állításunkat teljesen igazolja; mig ugyanis a48. §. értelmében ugy látszik az ügyvéd a fél részére behajtott pénzt egészben tartozik a féí kívánatára kiadni, a nélkül, hogy készkiadásait és munkadiját levonásba vehetné, s igy vagyontalan felek irányában a törvény által meggátoltatik jogos illetményeinek sikeres érvényesítésében, addig az 58. §. az ügyvéd fáradozásainak gyümölcsét a biróságok tetszése által ér'elteti meg, az ügyvéd költségei és munkadijainak megállapitását a birák kedvezőbb vagy közönyösebb, sympathicus vagy anthipathicus hangulatának mérlegbe vetésétől tevén függővé; e szerint a törvény az ügyvéd önállóságát ép ott semmisiti meg, hol az emberi természet gyarlóságánál fogva, legnehezebb a függetlenséget megőrizni; sőt mi több: a költségek érvényesitését oly útra tereli, mely rendszerint a biró ítéletével van végkép elhatárolva, s az ügyvédnek hosszú munka és tetemes költekezés után irott malasztnál többet nem biztosit. Mert hogy egy talán évek során át vitt rendes perben 20-30. 50-100 frt költség miatt csak ismét rendes uton lehessen perelni a roszhiszemü s fizetni vonakodó felet, az 100 eset közül 99-ben nem egyéb, mint az ügyvédet kényszeritni, hogy jogos keresményének mikénti kielégítését a fél önkényére bízza, vagy keresztül vigye a pert, és követelését, uj költségekkel tetézve, talán évek múlva ugyan megállapítva, de egyúttal annak érvényesitését lehetlenné téve lássa. Ha már a költségek bírói megállapítása mellőzhetőnek nem látszott, — bár a kamarai választmányok ez iránybani feljogositása alig ütközhetett nagyobb nehézségbe, mint ütközött annak a fegyelmi hatalommal történt felruházása, — a törvénykezési rendtartás 93. §. k.) pontjának mellőzése legkevésbé volt indokolt akkor, midőn e pontnak évek során át alkalmazása annak káros hatását legtávolabbról-sem igazolta; azonban az 1874. 34. t. cz. 58. íjának illetőségi szabályzata már eddig is ép oly czélszerütlennek, mint méltatlannak bizonyult. Meggyőződésünk szerint az ügyvéd és fél között a költségek tekintetében felmerülő viták az ügyvédi kamarák választmányai által leggyorsabban s legilletékesebben intéztetnének el, s az ebbeli határozatoknak a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által lehelő felülvizsgálása bizonyára a legtulzotabb aggályokat is elfojtaná. Ha azonban az ügyvédi kar teljes autonómiájának decretálása még most is oly veszélyesnek látszanék, mint a milyennek az az ügyvéd rendtartás alkotásakor feltűnt, akkor legalább az 58. §. illetőségi szabályzatának a törv. rendtartás 93. §. k.) pontjával összhangzásba hozatala, illetve ezen pontnak az 58. §. keretébe illesztése iránt nyilvánuló közóhajt teljesen jogosultnak tartjuk, a mint másrészről méltányos és jogosnak találjuk azon országszerte hangzó kívánalmat is, miszerint a törvény 48. §-a akként módositassék, hogy az ügyvédnek a fele ügyében behajtott pénzre és értékekre visszatartási joga legyen költségei és munkadija erejéig, melyet akként érvényesíthessen, hogy azon összeget, melyre költségei és munkadijai rúgnak, elsőbbségi illetve zálogjogának fentartásával követelése végmegállapitásaig bírói kézbe tehesse le, s csak a felesleget legyen köteles a félnek kiadni. Hogy az ügyvéd és fél között vitás költségek és dijak annál gyorsabban és biztosabban állapithatók meg, minél rendesebben s egyszerűbben vezetvék az ügyvéui könyvek, az kétséget sem szenved ; hogy azonban azon könyvvezetés, melyet a nagym. ministerium megállapitott, a kivánt sikert nem csak nem biztosítja, de egyenesen koczkáztatja, azt ismételt f terjesztéseinkben bőven kiemeltük, midőn részletesen elemeztük ezen 51