Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 40. szám - A békebirósági törvényjavaslat 4. [r.]

Budapest, 1876. péntek, május 26. 40. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Békebiróság. —Semniitöszéki teljes tanácaülési döntvényei. — Ügyv. kamarák. A békebirósági törvényjavaslat. IV. Most következik a qualificatió kérdése. Kimutattuk kétségbe vonhatlanul mikép a javaslati békebiróság teljességgel nem békebiróság, hanem egyszerű közönséges egyes bíróság, mint jelenlegi járásbíróságaink. A különbség csak az, hogy ezen pseudo békebirák hatósága kisebb hatáskörre, csekélyebb értékekre szórittatík, s törvénykezési eljárásuk némileg egyszerűbbé tétetik. Ez azonban a bíróság lényegére nézve különbséget nem tehet, mert a csekélyebb hatáskörű bíró is épen ugy bíráskodási közeg, mint a nagyobb hatáskörrel felruházott. Különben a mostani járásbirákat sem lehetne oly bíráknak tekinteni, mint a törvényszéki bírákat, kik t. i. különböző értékű hatáskörrel bírnak, s még is, a rangfokozat s díjazás mellőzésével, lényegileg mind hason rendeltetésű bíráknak tekintetnek, s egyformán hozzák ő Felsége nevében az Ítéleteket. Máskép magok a járásbíróságok között is kellene ily megkülönböztetést tennünk, miután némelyek ujabb időben telekkönyvi hatósággal felruháztattak, mig mások csak régi közönséges polgárjogi hatósággal birnak. A tervezett békebirák tehát nem leendvén egyebek, mint közönséges birák, —természetes, mikép irányukban isabirói qualificatió elvei érvényesitendők. Azt pedig kéntelen mindenki beismerni, miszerint ha a kormány s törvényhozás, a társalom legszentebb érdekeit megóvni akarja, az államigazgatás egy ágazatában sem köteles a képesítés meghatározásánál oly szigorral és lelkiismeretességgel eljárni, mint épen az igazságszolgáltatásra hivatottaknál. Mert itt a legéletbevágóbb állami érdekek forognak szőnyegen a jogbiztosság érdekei, az azt megtámadó jogsérelmek, a személy s va gyon biztosság veszélyei, melyek az állam lételét alapjában támadják meg. És mikép járt el törvényjavaslatunk ezen oly fontos qualificatió! szabályozásánál ? Nem követel egyébb szellemi qualificatiót, mint csak némi műveltséget! — ha 50 frt adó képességgel, teljes korusággal, s 3 évi letelepedéssel van összekapcsolva. Nem csak nem kiván reá külön vizsgatételt, mi már az állami erdészeknél, posta tiszteknél, gazdászoknál is megkívántatik; de még a jogi tanulmányok hallgatását sem feltételezi. Ezszerint akármely falusi kovács, gazda ember borbély vagy házallóból is vállhatand bókebiró ha 50 frt adót fizet, mert azok is bírhatnák műveltséggel, miután értenek a malom alatti politizáláshoz. A törvényhozás minden törvénykezési működésnél, mindenkitől ki bármely törvénykezési actus végzősére vau hivatva, jogi qualificatiót követel. Azért még oly harmadrendű közegeitől is, minők a bírósági végrehajtók, jogi vizsga letétele igényeltetik. És azok kik biráskodnak, kiknek ítéletei végre is hajthatók, mint a békekiráké, még a végrehajtók jogi qualificatiójával sem bírnának. A zugirászat tilahnaztatik, büntetésekkel fenyegettetik, nem más okból, minthogy a zugirászok ügyvédkedést tehát törvénykezési actust gyakorolnak, jogi képesítés igazolása nélkül. Az uj békebirák pedig magával a bíráskodással felruháztatnának minden jogi képesítés hiányában is. A franczia békebiróság legfeltűnőbb, s legjobban megrovott hibája az, hogy elnyerésére s gyakorlatára sem jogi tanulmányok, sem vizsgák nem szükségeltetnek. Magok a franczia államférfiak s jogtudósok régóta sürgetik e hiány pótlását, kellő jogi qualificatió érvényesítésével; amint a németországi békebiráknál az meg is történt, azoknál a jogi qualificatió nélkülözhetlen kéllékül szolgálván. És törvényjavaslatunk a franczia rendszernek épen ezen legkirívóbb hibáját vette át — épen azt mi felett magában azon államban is rég pálczát törtek. Pedig Francziaországban javaslatunk 24 éve helyett legalább 30 éves kor szükségeltetik reá, mi legalább nagyobb érettséget s tapasztaltságot feltételez. De azonfelül ezen államban a békebirói állomások betöltésénél oly gyakorlat fejlődött ki, mely által a qualificatió törvényi hiánya jó formán helyrehozatilc, miután ujabb időkben a békebirói állomásokat rendesen ügyvédek, jogi ügynökök, közjegyzők foglalják el, — tehát mind juristák; mi nálunk természetesen soha sem történhetnék. FJS még mily gyöngén, mily felületesen indokoltatik ezen eluézhetetlen hiba ! Az mondatik az indokolásban : „A békebirói tiszt nem levéü kereset mód, a békebiráktól oly szakismeretek, milyenek a rendes bírákra nézve megszabvák, átalában nem kívántatnak mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok kik a jogtudományt életpályául választották, általán inkább a rendes biróságokat keresik fel, mely biztosabb állást uyujt s több tért nyit az előmenetetre." (20 lap.) Minden szakértő elismeri, mikép az állami functiók adományozásánál nem lehet az a kiindulási pont, hogy az kereset módot képez-e, fizetéssel vagy díjazással jár-e; hanem kiválóan az, hogy bir-e az illető szakismeretekkel, tehát képességgel azon functió teljesítésére. Áll ez mindenek felett a bíráskodási functiókról, melyektől a jogbiztosság érdekei legnagyobb mérvben függenek. Az hogy a bírói functió teljesítése nyujt-e kereset módot vagy nem — annak dolga s gondja, ki arra vállalkozik; de az nem szolgálhat tekintetül s indokul arra, hogy az annak gyakorolatára szükséges szakismeretek eleugedtessenek; mert az államnak arravaló tekintet nélkül, kötelessége gondoskodni, hogy a nép érdekei, melyek a