Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 36. szám - Az örököst terhelő követelések biztositásáról

Budapest, 1876. péntek, május 12. 36. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Örökös e. követolás biztosítása. — Legf. itélöszéki — és Semmitőszéki döntv. )C Az örököst J terhelő | követelések biztosításáról. Tizenöt éve már annak, hogy az országbirói érte­kezlettel a törvénykezés tárgyában javaslatba hozott s orszaggyülésileg ajánlott ideiglenes szabályok, anyagi részben még mindég, mint czélozva vala, zsi­nórmértékül (!) vétetnek s ugy látszik, még sokáig fognak alkalmazásuknál fejtörést okozni; mig az alkot­mányos törvényhozás a codificátió rendszeres müvét el­készithetendi. Mennyi zavart s rombolást vontak maguk után ezen, már nagyon is hosszura nyúlt elhamarkodott ideig­lenes fél intézkedések ; mily ingataggá s bizonytalanná lett uralmuk alatt a jog; és mennyire égető szükséggé vált a kilátásba helyezett, de komolyan még meg sem kezdett — csak toldott foltozott — magánjogi rendezés: legkiálltóbb bizonyítékot nyújtanak az úgynevezett fő­törvényszéki döntvények, melyeknek halomra gyűlt véghetlen sokasága s rejtélyessége közt immár eliga­zodni sem lehet s melyeken a bírói bölcs belátás s sok­szor önkény vörösfonalként húzódik át. A magyar magánjogi törvények hirhedt visszaállí­tása mellett, az országbirói értekezlet 21. §-ban foglalt szabálylyal, az austriai polgári törvénykönyv mindazon rendeletei is, melyek az 1855. deczember 15-ki telek­könyvi rendelettel kapcsolatban állván, a telekkönyvek tárgyát képező valamely dolgok szerzése vagy elidegení­tése módjait, meghatározzák, ideiglenesen fentartat­ván ; mig egyrészről nagyon kev s magyar magánjogi törvényt lehet ily zagyvalékos — magyar-osztrák — intézkedés mellett tisztán visszaállitottnak, érvényben levőnek és érthetőnek venni: addig másrészről az aus­triai polgári törvénykönyv rendeletei sem követtetnek s alkalmaztatnak ugy, mint azokat a fejlettebb jog értelme szerint követni s alkalmazni kellene. Sűrűen találkozunk többi közt a telekkönyvi r e n delet 74. és ennek alapjául szolgáló austriai p o 1 g. tköay v 822-ik §. rendelkezése körül nyilvánuló értel­mezésnél oly szembetűnő bal felfogással, mely már csak nem köz jogérzület hatalmává fajult s melyet épen azért világosságra hoznunk és felderiteníink kell. Száz közül egy alig képes annak jogszerű jelentőségét s horderejét belátni. Birák és ügyvédek rendszerint ;\zon nézetben vannak, hogy az örökös ellen a rászállott örökjószágra intézett biztositás a részére történt átadás előtt — pre­carius, illusorius s problematicus: mert az örökös az örökjószágra intézett biztosítást kénye kedve szerint — — lemondás, el nem fogadás, vagy átengedés, vagy más — sokszor szinlelt — jogügylet kötése által a hagyaték tárgyalásánál kijátszhatja, s erre neki állítólag maga a törvény azon kifejezett fentartással, mely szerint az ily biztositás a hagyaték tárgyalásánál előforduló igé­nyek kárára nem szolgál és csak az átadás idejétől fogva hatályos, — utat mutat. Ez az általános, csak nem mindennapi vélekedés! Hogyan ? hát csak látszólag akart volna a törvény biztosítást engedni s a hitelezőt egészen az örökös ön­kényére bízni? vagy épen az örökös roszhiszemü tízei­méinek a kijátszásra módot s tért engedni?! Az nem lehet s nem is szabad ilyesmit feltennünk, annál kevésbbé vallanunk! De hát miként kell a törvény e részbeni rendelke­zését értelmeznünk s értenünk ? Ha valahol: itt kell jól megkülönböztetnünk s a törvény valódi, erkölcsi czélját kutatnunk. Az osztrák polg. törvénykönyv 551. §. szerint : ,ki örökjogáról maga é r v é n y e s e n rendelkezik, jogosítva van arról előre le is mondani.' Ez igaz. De az is igaz, hogy az oszt. polg. törvk' nyv 879. §. 4. pontja szerint: ,ha valamely örökség vagy hagyomány, mely valakitől váratik, még annak éltében elidegenittetik, az ily szer­ződés érvénytelen.' Az örökös tehát csak is az örökhagyó halála után rendelkezhetik, mondhat le, vagy másképen szerződhetik az örökjogáról; mert csak akkor áll reá nézve az be; (536. §.o. p. tk.) a miegyébkínt ki nem zárja a lehetősé­get, hogy valaki még az örökhagyó éltében kielégítést nyert légyen (793. §. o. p. tk.) Innen az következik: hogy az örökös a reá szállott örökjogról és hagyományról csak is hitelező nem létében s csak is az örököstársak irányában rendelkez­hetik, mondhat le s szerződhetik egy harmadikkal is érvényesen; de nem azon hitelező ellenébens kijátszására, ki biztosítást eszközölt ki a hagyaték átadása előtt. De ha az örökös az örökhagyó éltében nyert is kie­légítést, és ha ennek valóságát s mennyiségét a hagya­ték tárgyalásánál az örökös s az érdekelt örököstársak az ellentmondó hitelező ellenében minden kétséget s ösz­vejátszási gyanút eloszlató teljes bizonyítékkal igazol­nák is: talán még ez esetben is érvénytelennek s hatály­talannak kell a hitelezőre nézve a kielégitést tekinteni. Mondjuk talán ; s ő szintén bevalljuk, hogy ily kielégí­tés kérdése előttünk, tüzetesen s határozottan rendelkező törvény hiányában, kétesnek tűnik fel; de azt is szíve­sen s öntudatosan kijelentjük, hogy a jogi elvek és a tőrvények s az osztó igazság értelmében hajlandóbbak vagyunk a hitelező érdekét védeni, mint az örökösét vagy az örököstársakét. Mert midőn a telekkönyvi rendelet 74. §.és az aust. polg. törvkönyv 822. §. megengedi, hogy az örökös hi­telezői a rá szállott örökjószágot a részére történt átadás előtt is tilalommal, zálogolással vagy előjegyzéssel illhet­hetik ugyan, de egyszersmind kiköti, hogy az ily bizto­sitás nem másképen, mint csak azon kijelentett fentar­tással rendeltetthetik el,hogy ez a hagyaték tárgyalásá­nál előforduló igények kárára ne szolgáljon és 36

Next

/
Thumbnails
Contents