Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 34. szám - A Semmitőszék eltörlése kérdéséhez 1. [r.]

Budapest, 1876. péntek, május 5. 34. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: A Semmitöszék eltörlése. — Kereskedelmi döntv. — Legf. itélősz. döntv. — Min. rendelet. A Semmitöszék eltörlése kérdéséhez. D elV Ad á mi Rezső ügyvéd úrtól (Pesten.) E szaklap f. ó. 7. számában a Semmitöszék mult évi működését méltató czikkben a Semmitőazéknek hir szerint czélba vett eltörlése ellenében, ily törvényhozási intézkedés mulhatlan káros következései adatszerű bizonyossággal ki vannak mutatva, • A számokból vont következtetéseket teljesen osztván, legyen szabad, a statistikai érvek súlyának, különösen viszonyaink között, feltüntetésére néhány szóval a kérdés elvi megvilágításához járulnom. A semmiség constatált eseteinek ugy relatív mint absolut nagy száma megczáfolja azon aggodalmat, hogy nálunk a Semmitöszék csupán végtelen ügyhalasztó IV-ik — X-ik felebbviteli instantia, melyhez a költségjegyzék tételeinek szaporításában gyönyörködő ügyvédek az eljárás minden stádiumában alaptalanul és sokszor roszhiszemüleg folyamodnak; s ezen feltevés megczáfolásával egyszersmind igazolja az alaki jogsérelmek orvoslására hivatott külön fórumnak nemcsak hasznát, hanem valóságos létszükségét, hacsak nem akarunk lemondani a jogigazgatás első igényének — a feltótlen jogvédelem igényének — kielégítéséről. A mi, évszázadokon át csupán alakszerűségeknek, mint^önállóság jelvényeinek s a független hatalom látszatának fentartásaórt küzdeni kényszerült po'itikánk nem érlelhette meg eléggéfaz alakokbu öltött anyagnak, a társadalmi élet viszonyainak okkapcsolatát átható szellemét, mely nélkül korunkban, melynek összes törekvései az államnak a társadalommal azonositására, mint egységes végczélra vonatkoznak, helyes, öntudatos ós tervszerű kormányzás nem képzelhető. Midőn hosszú akaratlan szünetelés után nemzetünk visszaszerezte önkormányzatát egyszerre szemben állott a modern társadalmi életnek számtalan igényeivel az állam sokoldalú tevékenysége iránt; a politikai ugar pedig, a gyakorlat hiánya a kormányzó szellemek ós erők fejlődését, melyek az idők jelszavát értik s alkalmazni képesek, meggátolta volt. Innét a „run of culture" titkos önbizalmatlansága'; a hatások és okok viszonyításában, elárult tévitéletek; az ujitás rendszertelen tapogató fellépése; a naiv remények hajótörésén kétségbeeső skepsis uralma és negatio kormánya, mely az ávitikus indolentia bünmentő köpenye alul az elhibázott intézkedésekért is felelőssé teszi „az éretlen viszonyokat." A törvényeinket hozott vagy harmincz ember összműködésének emiitett jellemvonásai legmélyebben vésvék a jogigazgatás képébe, miután itt a vak szenvedély vetette „tabula rasa" folytán valamit tenni kellett, legalább a biróságokat szervezni s az eljárást szabályozni. A raeggyőzöttség nélkül felkapott s elejtett kísérletek története : lezajlott eszmék vagyis jelszavak, szervezések s ujjá szervezések, félszeg intézkedések, titokban font javaslat — bábokból repülő egy napos pillangó — törvények; a haladás menete a középkori bűnbánó zarándokokra emelékeztetve: két lépést előre, egyet vissza; a magukat megbőszült következetlenségek után phrázisok mögött rejtezkedő visszatérés a „tabula rasa" előtti intézményekhez. A tudomány teljét a tapassztaltság éles tekintetével párosító szellemekben volt hiány, kik a „hazai viszonyok" valódi szükségleteit megérteni s kielégíteni képesültek s az önérvényesítés erélyével birnak. Valamint nem lehet sikere többé az isolált tudományos kutatásnak, ugy nem — az egyoldalú kormányrendszernek, legkevésbé akkor, midőn a czél helyett az eszköz, a társadalmi érdek helyett az állam pénzügyi érdek práponderal. E kalmármérleg félreértett bölcsesége irányadó a Semmitöszék megszüntetése czélzatánál is ; pedig munkakörét más bíróságéval összekapcsolni vagy mellőzni egyaránt nem lehet. A birói függetlenségnek, mint gyakorlatilag feltétlen hatalomnak, visszaélés elleni correctivuma a birói felelősség. A biró felel kötelességeért: a törvényt tudni s helyesen alkalmazni, mi ellen szándékosság nélkül is véthet, miután az ész nem a hivatal accidentiája, mint sokan hinni hajlandók. E felelősség ellenőrzése, a helytelen eljárás egyensúlyozása czéljából külön közeg szükséges, miután a biró elleni kártérítés igénylése legtöbb esetben annál kevésbé vezetne czélhoz, mert a kártóritési perbizonylat iránt — mint minden élesebb belátást igénylő, szövevényes magánjogi viszonybóli per bizonylata iránt, — fölötte nehezítő, ferde gyakorlat divik. A Semmitöszék, — ha a birót jogbiztositási közegül tekintjük, — viszont e mellőzhetlen médium irányában biztosit a törvény fentartásáról, midőn a birónak civiljogi sérelmeit orvosolja. A munkaosztás törvénye a birósági szaktanácsok rendszerére vezetett; ugyanaz követeli az eljárás fölött döntő, külön hatóságot. Annál szükségesebb pedig e részben egy magas tekintélyű, a közönség gyanúja által nem ért, közeg létele, mert biráinkban, — fájdalom, igen gyakori a fajunkat jellemző makacs dacz a felsőbb birák döntvényei ellenében. Emlékezetes előttem egyik bpesti járásbiró nyilvános kijelentése, hogy ő egy elvi kérdésben saját nézetéhez ragaszkodva ezentúl sem fog soha máskép határozni, noha a Semmitöszék határozatát — a makacssági Ítélet alapján kért biztosítási végrehajtás megtagadását — döntvényileg semmisnek declarálta. 34