Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 22. szám - Oroszi-Talányi bünftgy

86 kitűnő burokraticus czifra sallnngnak bizonyult. — A forgalom és ennek egyéb igényei a telekkönyvi ügyeknél a jó, gyors eljárást igénylik, ez pedig lehetetlenség a jelenlegi fó és mellékjelzálog intézmény megtartásával. — Ezen intézmény, egy számosabb birtokos ellen sok apróbb birtokra eszközlött bekebelezés alkalmával, a feljegyzések végetlen lánczolata, mely a legmegfeszitettebb felügyeletet igényeli, és a leglényegesebb munkaidót elrabolja, és végre is mi a következménye? az, hogy ha épen kivonatot akarok venni, ugy megtörténhetik, tnikép a szomszéd, de épen az ország másik határszélén székelő, s talán még több hatósághoz is kell fordulnom,hogy egy bekebelezetr követelnek hitelezőjéről és a netán ellene eszközlött feljegyzésekről valóságos tudomást szerezhessek. — Ez igen sok idóbe s költségbe kerül. Tekintsünk körül csakis oly geographiai kerületben, hol több telekkönyvi hatóság van, mint például Pozsonymegye, melynek területén van hat szab. kir. városi és egy megyei telekkönyv, és ezek mindegyikében mint a szomszédmegyében is van egy mágnásnak birtoka. — Ezen birtokokra az álladalom az örökösödési százak kot tábláztatta be, és az egyik szab. kir. város volta főjelzálogi hatóság; — migezen egy kéret mind a nyolcz hatóságot bejárta, beletelt másfél óv. — Két év múlva az ületék lefizettetett. Azon másfél éves telekkönyvi tiaylet újra kezdetét vette a főjelzálognál történt törlesztés és ezen körülménynek a mdlékjelzálogoknáli feljegyzése által. — A bekebelezésnek tartama alatt nevezett mágnás birtokait szervezvén, holmi a jelen idö czélszerübb gazdaságához nem szükségelt, de több százra menő emphiteuticus, — zsellér s ilyszerü birtokrészleteket eladta egyeseknek, kik azokat uj telekkönyvekbe — természetesen a teherrel — átíratták. Képzelhetni azon figyelmet, azon munkát, mit ennek átvezetése s később törlése igénybe vett. — Végre még sallangja nz egésznek, a számos te lekkönyvi hatósággali e tárgybani végetlen és felette munkaszaporitó levelezés. Mindezek mellőzésével a telekkönyveknek okvefetlen egyszerűébbeknek és a laicus részére is érthetőbbeknek kell lennie, — jobban van a maga egyszerűségében megnyugodva, ha az ön szemeivel látottat megérteni is birja. — Ez nélkülözhetlen kelléke a telekkönyvnek; — miért ennek hiányában az eddigi rendszer nem felel meg azon várakozásnak, — mi ezen intézménybe helyeztetett. — A Oroszi-Talányi bünftgy. Ezen bűnügy, mely bonyodalmai és psychologiai mozzanatainál fogva, kétségtelenül az érdekesb jogesetek közé sorolható, e napokban végbefejezésére jutóit, a legfőbb ítélőszék ítélete következtében. Ezen bünperb'n (lapunk 1871. évi 81. sz.) az első bíróság a delegált szolnoki törvényszék 1871. évi június 2-kán 961. sz. a. kelt ítéletével Oroszi Miklós, Talányi János és Kulcsár József vádlottakat, néhai Dobossy Jusztina bekövetkezett ha'ála szándékos előidézése és pedig Oroszi Miklóst a bünszerzés, Talányi Jánost a közvetlen tettesség és Kulcsár Józsefet a bünpalástolás vádja alól próbák elégtelenségéből, ezen kívül Oroszi Miklóst és Talányi Jánost a hamis okiratok készítése vádja alól is egyszerűen felmentette; ellenben mind a három vádlottat súlyos beszámítás alá eső kihágás vétségében, és pedig Oroszi Miklóst mint bünszerzőt, Talányi Jánost mint közvetlen tettest, és Kulcsár Józseftt mint bünpalástolót vétkeseknek kimondotta s ezért 1868. aug, 17-étől 1869. sept. 26-káig bezárólag szenvedett vizsgálati fogságukat kiérdemlett büntetésükbe betudta, — továbbá 205 frt 36 kr. eljárási s tanuzási költségeknek megfizetésében, egyetemlegesen, a netalán okozott rabtarlási költségek megtérítésében pedig fejenként elmarasztalta. A kir. tábla pedig következőleg ítélt: „Az első biróság ítélete oly változtatással, hogy vádlott Oroszi Miklós és Talányi János az ellenük Dobosi Jusztina halála szándékos előidézése miatt támasztott vád alól, Kulcsár József 3-adrendü vádlott pedig a bünpalástolás vádja alól, —> ugy mind három vádlott a súlyos beszámítás alá esó kihágás vétsége, helyesebben kihágás alól is tárgyi tényálladék hiányából egyszerűen felmentetnek ugyan, — azonban 2-odrendű vád1ottTalányiJánosnak az orvosi rendőri szabályokba ütköző azon c s e 1 e k v é u y e, hogy a gyermek hulláját az anya holttestétői eltávolította — helytele n ittetik; és vádlottak az eljárási költségek alól is felmentetnek — helybenhagyatik. — Es pedig lényegileg következő indokokból : Mert a megejtett vizsgálat folytán 1-ső rendű vádlottat, Oroszit terhelt azon gyanú, mintha az sógornőjével, Dobosi Jusztinával szerelmi viszonyban állott, és hogy ez utóbbinak gyermeke, melylyel viselős volt, és melynek szülése következtében el is halt, e szerelmi viszony gyümölcse lett volna; továbbá az, hogy Dobo-i Jusztina jelentékeny vagyonnal birt volna, mely az ő és gyermeke halála után Oroszira esetleg ennek gyermekeire háramlandott, alaposan megczáfoltatott, s ekként arra nézve, hogy D. Jusztina és reménylendö gyermeke halála Oroszira kívánatos lett, s őt ennek előidézésére ösztönözhette volna, minden lélektani ok teljesen hiányzik. — És bebizonyíttatott, hogy midőn 1. r. vádlott sógornéját. D. Jusztinát Talányi János kunszentmiklósi orvos és meghitt barátja csorbái tanyájára küldé, hogy ott méhe gyümölcsét megszülje, ez alkalommal — habár nem okleveles szülésznőről, de a szülészetben jártas és a vidékeu ily alkalmakkor általában alkalmazni szokott asszonyról, orvosi segélyről, a születendő gyermek keresztelóséről és dajkáról is gondoskodott. Továbbá az egyetemi orvosi kar felülvéleménye szerint azon feltevéshez, hogy D. Jusztina és az általa szült magzat halálára valamely külső cselekvő behatás befolyt volna, minden adat teljesen hiányzik, és hogy minden adat és valószínűség oda mutat, hogy a gyermek már halva születeti, az anya pedig a hosszan tartott szülési fájdalmak eredményezte kimerülésben halt el. — Tehát kétségtelen, hogy Dobosi Jusztina csorbái pusztára lett szállítása, viselős állapotának és a bekövetkezett szülésnek eltitkolása, valamint a gyermek hullának az anyjátóli eltávolitása és elásása nem valami előre tervezett, és végbevitt bűnténynek elpalástolása, hanem egyedül a törvénytelen gyermek születéséből a családra háramlandott szégyen elhárítása czéljából történt. (1871. oct. 7-kén.)