Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 18. szám - Hagyatéki és árvaügyek körüli eljárás

70 vaszék kivonatához,— hogy az általa megrendelt egyes- i séget kierőszakolja, — vagy a feleket perre utasítani. De j melyik felet, — midőn mind a négy örökös kiskorú, s egyenlően birtokban van, — s az örökösödési jogczim ifs mindenikre nézve ugyanaz? — Talán azon kiskorú érdekében, kinek kijelölt osztályrészét az árvaszék felern«ltetni kívánta, — a kinevezett gyámot? igen, de ez megegyezett, — s meggyőződésétől elállni sem akar! Vagy talán magát a gyámhatóságot? — hát ekkor ki fogja a többi kiskorú örökösöket a pernél képviselni? miből s ki által előlegeztetnek vagy fedeztetnek a perköltségek? — Valóban mindezek oly nehézségek és kérdések, — melyek csak ugy nyerhetnének a gyakorlati életben megoldást, ha vagy a közigazgatásilag készült gyámhatósági szabályok idomíttatnának a p. t. r. VII. fejezetéhez, vagy a hagyatéki eljárásnál a bírósági beavatkozás mellőzésével a kiskorúak közötti örökösödési osztály a gyámhatóság által foganatosíttatnék, és az csakis az ingatlanok átírása végett közöltetnék a birtokbirósággal. Mert ha az osztály csakis a gyámhatóság jóváhagyásától föltételeztetek, — ez a bírói független eljárást lehetetleníti; önkéntértetvén, hogy midőn a hagyaték által kiskorúak nagykorúakkal 1 özösen érdekeltetnek, — akkor már a kiskorúak részéről kötött egyesség minden esetre gyámhatósági jóváhagyást igényel, s nemsikerülés esetében a perre utasításnak is van értelme. Továbbá az árvavagyonnak kezelését illetőleg czélszerübbnek találnám, ha természetes és törvényes végrendeleti gyámok nélküli s ugyanazon egy községben vagyonnal birő árvák örökségeinek egyetemes felelősség melletti kezelésével az illető községek által szabadon választandó közgyámok bízatnának meg, — ugy azonban, hogy azok a megyei árvaszék felügyelete s rendelkezése alatt álljanak, mert ez nemcsak a községi önigazgatás elvének inkább megfelel; — de ez által az árvák pénztára minden községben mintegy kisebbszerü hitflintézetet képezne, és abból a lakosok kellő biziositék kimutatása mellett faradság és uti költség nélkül kölcsönt nyerhetnének, s már ez által érdekökben állana a községi árvatár állását folytonos és éber figyelemmel kisérni, mi által a közgyámok részéről felmerülhető visszaélések is ellenőriztetnének. S az ily közgyáraok az árvák részére természetben megtartott vagyouok kezelésére is felügyelhetnének, holott a járási gyámok a távolság miatti érintkezés hiányában, valamint az árvák napontai szükségleteit kipuhatolni, ugy a vagyon mikénti kezelését figyelemmel kisérni képesek nem lévén, azoknak kezeltetése is könnyebben elhanyagoltatik. Ehhez járul még azon figyelmet érdemlő körülmény, hogy midőn a községek minden viszonyok között fenmaradnak, akkor az árvaszékek, s azoknak személyei minden tisztújítás alkalmával, vagy a közkormányzat formáiban felmerülhető változás esetében szintén változás alá esvén, az általuk vezetett ügy kezelése mindannyiszor megzavartatik, — pedig a jelen időszak is mutatja, hogy a kezelő és intézkedő személyzet változási s ezzel kapcsolatos átadás, mily sok hátrányt idéz elő. Semmitögzéki döntvények. Az ügyvédek fegyelmi, nyelvvállsági ügyeiben a jogorvoslatok használata az előbbi joggyakorlat szerint érvényesítendő. Az azokra vonatkozó eljárásban a perrend 294. §. szabálya nem alkalmazható. Kamenszky Mária, képviselve Kinety András ügyvéd által — Kosztek Tamás mint kiskorú leánya Kosztek Anna torm. gyámja Kollár János ügyvéd által képviselt alperes ellen Zólyom megye tszéke előtt 40 írt s járulékai iránt rendes pert indított, mi letárgyahatván,alperes a tszék 1867. nov. 16. — 2007. sz. a, kelt Ítéletével, felperes által leteendő póthit feltétele alatt a keresetben elmarasztaltatott, Kosztek Anna nevében felebbezéssel összekötött semm. panasz adatott be, mit a kir. tábla 1871. apr. 29. — 4082. sz. a. végzéssel hivatalból visszautasitotta és Kollár János ügyvédet 100 frt nyelvváltsági birságban elmarasztalta. Ezen végzés ellen Kollár J, ügy véd felebbezést adott be, melyet azonban a legfőbb ítélőszék 1871. sept. 26. — 6711. sz, végzésével hivatalból visszautasította a perr. 285. §. értelmében azon indokból, mert a megtámadott táblai végzés nem tartozik a perr. 294. §-ban foglalt felebbezhető végzések közé. Ez ellen nevezett ügyvéd ismét semm. panaszt adott be, mert a perr. 294. §-a itt nem alkalmazható, minthogy a kir. táblának ez ügyet nem végzéssel, hanem ítélettel kellett volna eldöntenie; és mert a nyelvváltsági bírság kivételes esetet képez, mely nem tartozik azon birsági esetek közé, melyek a perrendben elősoroltatnak s igy a 294. §. alapján a perorvoslat ki nem zárható. A Semmi tő szék a semm panasznak helytadván, a legfőbb i télőszék 1871. sept. 26. — 6711. sz. a. végzését megsemmisítette, — saz ügyiratokat a nyelvváltsági marasztalás kérdésében teendő érdemleges intézkedés végett ugyanazon legfőbb Ítélőszékhez áttétetni rendelte; „mert a perr. 294. §-a csak a perrend által szabályozott polgári jogügyekbeni eljárásra vonatkozik, — azonban az ügyvédek fegyelmi ügyeiben s ekkép az azok ellen kiszabott nyeívváltsági büntetésekre nézve az Atm. Intézk. XIX. cz. 1. pontja s az 1804. évi ügyvédi utasítás értelmében az eddigi törvényes gyakorlat fenntartatván, a nyelvváltsági büntetés tekintetében használt jogorvoslatra nézve is az eddigi gyakorlat érvényében fennállónak tekintendő." (1872. jan. 9. — 16054.'sz. a.) A volt úrbéresek által volt földesuraik ellen erdőségeik birtokába s használatába való visszahelyezi'etés iránt támasztolt keresetek nem a polgári, hanem azvrbéri bíróságok körébe tartoznak. Fejér Dumitru s társai — a görgényi uradalom ellen Torda megye egyes bírósága előtt bhtokháboritási pert indítottak, mert az őket illető erdő, vagyis faizási használatban az uradalom által gátolva lettek. Az egyes bíróság 1871. nov. 21. — 944. sz. a. végzéssel, illetéktelenség alapján a keresetet visszautasította; mert felperesi keresetlevélből s okmányaiból kitűnik, mikép felperesek mint volt úrbéresek, az őket