Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 16. szám - Képviseltetés váltóügyekben a kir. törvényszékeknél nem váltó ügyvédek által - Az országbirói értekezlet VII. R. 1. §. d pontja. (Folytatás)

63 Semmitőszéki döntvények. (A Semmitószék döntvénykönyvébol s teljes tanácsülésébői.) Gyermekágyi költségek, és természetes gyermekének tartás dija iránti — nem különben becsületsért esi. vagy kisebb hatalmaskodási keresetnek saját személyébeni megindítására a törvényes kort ért kiskorú csak akkor van jogosítva, ha atyai, gyámi hatalom alatt nem áll, vagy saját keresettel bir. Ezen a január 30 ki teljes tanácsülésben megalapított elvi nyilvánulásra, következő két jogeset szolgáltatott alkalmat. Kalácska Erzsébet — Nagy István mint kiskorú Ferencz fiának természetes gyámja e.Hontmegye volt törvényszéke előtt mult évben gyermektartás költségei fizetése végett rendes pert indított, mi letárgyaltatván, a törvényszék 1871. nov. 21. — 661. sz. a. azon végzést hozta, hogy a további eljárás beszüntetendő, „mert a perrend 11. §-hoz képest, felperesnőt mint hajadont a perrend 84. §. értelmében tehát gyámság alá tartozót, a törvénytelen nemzés, az általa nemzett gyermeke iránt, — törvényes gyámanyai jogokra, és így a törvény előtti önképviseletre sem jogosítja." Ez ellen felperes részéről setum. panasz adatott be; mert a perrend 84 §-a kiskorú felperesről nem rendelkezik, tehát keresete be nem állitható. Mert továbbá mint gyermeket szülő' serdülő korú levén felperesnő, ügyvédet vallani a H. T. K. I.R. 111 czime szerint jogosítva van, mivel ha a gyermektartási költség az anyáé, törvényeink szerint azt még mindig kereshette maga az anya is. A Semmitószék azt elvetette; „mert felperesnő képviseltetése ellen kiskorúsága miatt emelt kifogás ellenében azt, hogy önképviseletre törvény értelmében jogosítva lenne, nem bizonyította, és ennélfogva az eljárás a perrend 11. §. értelmében helyesen lett beállítva. (1872. jan. 31. — 16448. sz. a.) A másik jogeset következő: Tánczos Erzsébet felperes — Jerabek Mária alperes ellen Szeged város egyes bírósága előtt becsületsértés s kisebb hatalmaskodás miatt pert indított, melyben alperes elmarasztaltatván 1871. évi 4862. sz. a. Ítélettel — ez ellen felebbezést jelentett be. A kir. tábla azonban, minthogy felperes kiskorú levén, mint ilyen törvényes képviselőjének mellőzésével saját személyében a bíróság előtt keresettel fellépni jogosítva nem lehetett — az egyes bírói eljárásban a 297 §. 14 pontjában foglalt, és hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet látott feoforogni, miért a periratokat a Semmitőszékhez felterjesztette— 1871. dec. 15-én 29067 sz. a. átiratával. A Semmitószék a felterjesztett periratokat a szegedi királyi járásbírósághoz leküldötte oly utasítással : „hogy az iránt, váljon Tánczos Erzsébet felperes apai vagy gyámi hatalom alatt áll-e, vagy tulajdon keresetmóddal bir-e, 8 nap alatt ide jelentés tétessék és azon jelentéssel az iratok ide felterjesztessenek." (1872. jan. 31. — 231. sz. a.) Perujilási kérelemnek (elebbmtel. elmulasztása miatt oly irányban, hogy az ügy érdemének érintése nélkül a vétlenül elmulasztott határidő helyett uj határidő lüzettessék ki — tekintettel a perr. 306. és 315. a) b) pontjai alatt foglalt intézkedésekre — hely nem adható. Trak Gréza ügyvéd által képviselt özv. Lányi Istvánnó mint férj° átalános örököse — Keresztes István által képviselt Rusnyák Anna, Forgács Józsefné és Szűcs János mint küzgyám, továbbá a tiszti ügyész és Márton István mint néhai Ruzrmyák Jánosné gondnoka — mind alperesek ellen — az első bírósági 1871. evi 278. sz. végzés kihirdetése — illetőleg a felebbezés elmulasztása m i a 11 Bihar megye illető szolgabirósága előtt ujitott igénypert kezdett. — A szolgabiróság 1871. okt. 11. — 115. sz. végzésével felperes keresetét leszállította és a perköltségekben elmarasztalta. Felperes ez ellen felebbezéssel élt. A kir. tábla következő végzést hozott: hivatalból figyelembe nem vehető semmiségi ok fenn nem forogván, miután az eljáró bíróság felebbezett végzése sem a perújítás meg — vagy meg nem engedése kérdésében, sem az ügy érdeme iránt nem határozott, hanem a keresetet csak alakiság tekintetéből utasította el; ily végzés pedig a perrend 294. §. szerint a felebbezhetők közé nem tartozik, az ellene használni kívánt felebbezés a perrend 285. §. értelmében hivatalból visszautasittatik. 1871. nov. 23. — 452. — 39767. sz. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be; mert mind az első bíróság, mind a kir. tábla helytelenül nevezték az első bir. határozatot végzésnek, miután a perr. 320 §. szerint a perujitási kérdésben a közönséges elvek és szabályok szerint kell az eljárásnak történni; ily szabály pedig, hogy a bíróság az eljárás befejeztével a per érdemét ítélettel döntse el; a perújítás kérdése pedig az ügy érdemével együtt — ós nem végzés, hanem Ítélet által döntendő el — mely ellen a fél csak felebbezéssel élhet; — továbbá a perr. 285. értelmében hivatalbóli visszautasításra nem a felső — hanem az első bíróság lett volna hivatva, a mely által pedig felebbezése helyesnek elfogadtatott és felterjesztetett; és a 297. §. 17. pontjában az igazolás hely nem adásának orvoslásául a semm. panasz meg van nevezve, de nincsen az megnevezve a perújításra nézve, mely mint érdembeni kérdés, Ítélet alá tartozik s felebbezéssel orvoslandó. A Semmitőszék e panaszt elvetette ; „Mert habár igényperekben a perr. 468. §. szerint az ügy érdeme végzés által döntendő el, mi ellen a 294. §-hoz képest felebbezésnek van helye; miután azonban a megtámadott első bírósági végzés által a fenforgó ujitott igényperben nem érdemleges határozat hozatott, hanem felperes keresete a perr. 64. §-a értelmében alakiság szempontjából szállíttatott le, illetve utasíttatott vissza; — az ily tartalmú végzés ellen közbevetett felebbezés a perr. 285. § hoz képest már az első bíróság által hivatalból visszautasítandó latt volna. 1872. febr. 7. 677. sz. a. Ha a peres fél a tanúkihallgatási határidőről nem értesíttetik, tekintettel a perrend Í20. 196. §§-aira, a mulasztást követő további egész bírói eljárás, a perr. 305. §. értelmében 16*