Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 101. szám

403 zott elévülés egyedül a végreh. végzés hatályára — vagy az ítélet végrehajthatóságára is kiterjed-e? egyike hibás törvénykezési rendszerünk legfontosabb, és legnehezebb kérdéseinek, valódilag rejtélyeinek. Ezen kérdés lapunkban több oldalról vitatás alá vétetetr. Az ellentétes vélemények közül az egyik a 378 §. elévülését csak a végreh. végzésre szorítja. — Es ennek nyomatékos érvei következők: A végrehajtási jog, melynek fogalmát feltételezi a perr. 378 §-sa, a nyertes fél azon jogát jelenti, mely szerint a jogérvényes ítéletben kiszabott, vagy a peregyességben elválalt kötelezettség teljesítésére ellenfelét kényszeritheti. A végrehajtási jog tehát első sorban az itéle ten vagy egyességen alapszik, de ezek perrendünk szerint még nem elegendők azon jog megalapítására, hogy a nyertes fél kényszerítő eszközökén is használhasson. A keresetet megítélő ítélethez, habár jogerőre emelkedett, s habár a feltétel, melyhez köttetett, teljesíttetett is, még a perbirájának végrehajtási engedélye szükségeltetik, mi perrendünkben végreh. végzésnek neveztetik. így van ez a peregyességgel is. Ennélfogva az ítélet s peregyesség csak akkor válik végrehajthatóvá, midőn a biró végreh. engedélyt ád, illetőleg- az ezt tartalmazó végzést végrehajtató félnek kézbesitteti. A végrehajtási végzés tehát a végrehajtási jog második alapja és csak ezen két alap egymástóli megkülönböztetése vezethet el a 378 §. valódi értelmének ruegállapithatásához. Eszerint kitűnik, mikép az Ítélet vagy peregyesség csak jogczimet ád a végreh. végzés kieszközlésére, mint pl. az adásvevési szerződés a tulajdonjoghoz; de sem az ítélet,sem az egyesség nem válik végrehajthatóvá, végrehajtási engedély nélkül, mi a végreh. végzés kinyerésében nyujtatik. Midőn tehát a perr. 378 § sa azt mondja: hogy a végrehajtási jog 3 év alatt elévül azon naptól fogve, melyen a marasztaló ítélet vagy egyesség végrehajthatóvá vált — csak azt akarta kifejezni, hogy a végreh. jog elévül 3 év alatt azon naptól, melyen a marasztaló Ítélet vagy peregyesség alapján kieszközlött végrehajtási engedély — végzés — a nyertes félnek kézbesittetett; mert az ítélet 5 egyesség csak ekkor vált végrehajthatóvá. És ebből következik tovább, hogy nem az ítéleten alapuló végreh. jog évül el 3 év alatt— hanem a végreh. engedély veszti el 3 év alatt hatályát, — s végre, hogy ha a végreh. engedély alapján 3 év alatt a végrehajtás nem foganatosíttatott, uj végreh. engedélyt kell kieszközölni. Ennek alapossága kitűnik abból is, njikép a törvénykezési szabályok az anyagi jog szabályain, hová tartozi.ak az elévülési jog szabályai is — nem változtathatnak, — mint perrendünk sem változtatott az anyagi jog elévülési rendelkezésein. Magán jogok tehát anyagi törvényeink szerint 32 év alatt évülnek el. Ha tehát a 378 §. ugy értelme^ztetnék, hogy az ítéleten vagy egyességen alapuló végreh. jog évül el 3 év alatt, — akkor az nyilt ellentétbe jönne anyagi jogunkkal; mert akkor, daczára hogy az ítéletben vagy egyességben foglalt jog még nem évült el, azt a nyertes fél a 378 §. szerint többé még is nem érvényesíthetné. Nem is segíthetne magán ily helyzetben a 3 év lefolytával; mert az Ítélet feléíesztési keresetet perrendünk nem ismeri — mi maga is mutatja, hogy az ítélet nem vesztheti el erejét, ha 3 év alatt végre nem hajtatott. A nyertes fél uj keresetet sem indíthatna, mert akkor ellenfele azon kifogással állhatna elő, hogy a kereset tárgya már itélt dologgá vált. — Perújítással sem élhetne, mert az elévülés esete törvény szerint nem tartozik a perújítás esetei közé. Már maga az tehát hogy az anyagi jog szabálya a 378 §-sal összeegyeztethessék, csak azon értelmezést engedi a 378 §-nál, hogy a végreh. végzésen alapuló végrehajiá-i jog veszti el 3 év alatt ha ályát — az Ítéleten vagy peregyességen alapuló végreh. jog azonban az anyagi jog által szabályozott közönséges elévülési ido tartama alatt érvényben marad. (Vege köveik.) A bérleti kimozdít ás iránt a bérlet lejária cűmén indított sommás kereset a sommás per bírája által hivatalból vissza nem utasítható, hanem annak megállapítása, váljon a szerződés lejártnak tekintendő és a 93 §. e pontjának esele fenforog-e — csak a kifogások felelt tartott tárgyalás alapján eszközölhető. A decemb. 5-ki plenumban következő elvi kérdés merült fel. ,>Ha a haszonbérletről való elmoz litás azon okon kéretik, mivel a szerződés a Uérlő halála miatt lejártnak veendő, ily keresetek a peri-. 93 §. e pontja alá vonhatók-e ? Az erre alkalmul szolgált jogese- következőBáró Roszenthál Henrik és neje képviselve marosvásárhelyi ügyvéd Szabó Jó'.set' által — volt bérlője néhai Barrueh. Jeremiás hagyatéki tömege ellen a haszonbár megszüntetése iránt a marosvásárhelyi kir. járásbíróság előtt f. év au_í. 27-én keresetet indító tac, melyben eló'adják, mikép kisfaludi s egyéb jószágaikat néhai Barrueh Jeremiásnak 1870 apr. 6. keit szerzó'déssel évi 6000 ftért haszonbérbe adták 10 évre, annak Il-ik pontjaként azon kötelezettséggel hogy 6J00 for. erejéig marosvásárhelyi házát biztosítékul lekösse, vagy ha később más vagyont akarna biztosítékul adni, arra is a 6000 ftot első helyen bekebeleztesse. Ezen kötelezittségének azonban eleget nem tett, sőt időközben f. év. aug. 18-kán elhalt. Minthogy a bérbeadó nem köteles bérlője elhaltával annak helyébe mást, bár örökösét bérlőül elfogadni, annálfogva a bérletet felmondván, a bérlemény vissza szolgáltatását kérik kimondatni. A novemb 4 kén tartott tárgyaláson a hagyaték gondnoka kifogást iett a birói illetőség- ellen, mivel a perr. 93 §. e pontja szerint a járásbíróságok körébe csak a bérlet s haszon bérletbó'li elmozdítás iránti oly keresetek tartoznak, hol a szerződés lejárt, vagy hol a bérfiz-tés elmulasztatott; már pedig a kérdéses szerződés csak 1879 decemb végével jár le; azt pedig hogy alperes a bérfizetéssel hátralékban lenne, alperes nem is állította. — Erre felperesek részéről az válaszol tátott, hogy Barrueh elhaltával a szerződés lejártnak tekintendő' s így a kir. járásbíróság illetékes jelen esetben. A járásbíróság f. év nov. 11.' — 5203 sz. a. végzéssel a birói illetőséget megállapította és az érdemleges 101*