Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1872 / 97. szám - Az örökösödési eljárás és a Semmitőszék ide vonatkozó irányelveiről
386 sitás rendelete tekinthető érvényben levőnek. — Ugy de ha azt niitideu járásbíróságoknál rendszeresen követnék, — különösen hol a járás szélesen kiterjedő területtel bir, — s a községek a székhelytói távol esnek, — s a járásbirák rendesen leltározni járnának: kérdem maradna e idő a többi teendó'k, — peresügyek elintézése, kihágásiés bünvizsgálatok teljesítésére? Mert mindazon ministeri rendelet daczára is, mely szerint a törvényszékek utasitva lettek az illetékeségükhöz tartozó bűnügyekben a vizsgálatok teljesítésére; — azért — a törvényszékek székhelyeinek kivételével — az előforduló bünügyekbeni vizsgálatok foganatosítása — mint a tapasztalat igazolja — a járásbíróságokra nehezül. De folytatva a: örökösödési eljárás terén divatozó eltérő szokásokat, az is megemlitendő, hogy néniely járásbíróságok a hagyatékokat a helyszínén tárgyalják; mások ellenben berendelik az érdekelt feleket a székhelyre. — Egyik járásbíróságnál a hagyatéki iratokhoz becsatoltatik a származási tábla, s az érdembeni községi bizonyítvány, hogy a haláleseti fölvételben megnevezett, s a származási táblán kitüntetett örökösökön kívül,— több a hagyatékhoz igényt tartó örökösök nem léteznek ; — továbbá a hagyatéki ingatlanokat igazoló telekkönyvi hitelesített kivonat; — másik helyen a tárgyalási jegyzőkönyvnek elegendő' mellékletét képezi a haláleseti fölvétel és hagyatéki leltár. — A telekkönyvi kivonat néhol bélyegmentesen, — má«hol a hitelesítéshez megkívántató egy forintos bélyeg felragasztása mellett hitelesíttetik. A gyakorlat szülte tapasztalás azt igazolja, hogy a származási tábla, — s a hagyatékhoz igényt tartó érdekek feleket igazoló községi bizonyítvány, — valamint a hagyatéki ingatlanokat igazoló telekkönyvi hitelesített kivonatnak a tárgyalás alkalmávali bemutatásuk, hasznos szolgálatot tesz; mert habár ritkán is — de mégis megtörténik, hogy a halál eseti fölvételben, nincs minden örökös, különösen az azon vidékről régen elköltözött, leginkább mostoha testvér, vagy ennek időközbeni elhalta esetében, ennek jogutódai — kitüntetve; s ha a halál eseti fölvételben tévedés van is, — az ily tévedést az illető lelkész által is aláirt s bizonyított származási tábla és községi bizonyítvány azonnal földeríti. — De hasznos szolgálatot tesz a tárgyaló birónak a származási tábla még azért is, — mert különösen széles kiterjedésű családban, ha unoka testvérek közt kell az osztályt foganatosítani, —• aránytalanul könnyebben s gyorsabban dolgozik a származási tábláról, mint ha a haláleseti fölvétel majd nevetséges, — majd bonyolult bejegyzéseiből kell magának elébb az örökösök mikénti leszármazásukat kideríteni. — A telekkönyvi hitelesített kivonat pedig majd nem mulhatlanul szükséges, ha az e téren kellő jártasággal nem biró feleket többszörös zaklatás, — időtöltés s költekezésnek kitenni, a tárgyaló biró pedig ön magát több munka és fáradsággal terhelni nem akarja; mert a tapasztalás igazolja, hogy tárgyalás alkalmával a hagyatéki ingatlan vagyon, az örökhagyó nevére szerkesztett telekkönyvi birtok állási lappal ritkán egyez meg; — ez eltérés kiigazításának pedig a tárgyalás alkalmával van helye. — Például szolgálhat állitásom mellett, hogy örökhagyó telekkönyvileg kitüntetett egy egész telekbirtokából fél telket még éltében eladott, — mely eladott fél telket azombau vevő, — a köznép szokása szerint — telekkönyvileg nevére ár nem íratta, s igy az örökhagyó nevéről nincs lejegyezve; — a hagyaték tárgyalása alkalmával, a hagyatéki leltár s a felek bemondásai folytán fél telek vétetik föl a hagyaték állagául, s az osztály tervezet erre nézve az örökösök közt megállapitatik; az örökhagyónak telekkönyvileg még nevén levő, de tényleg már eladott s nem a hagyatékhoz tartozó fél telekről pedig a tárgyalási jegyzőkönyvben említés nem tétetik. Azomban az árvaszék az egyességnek gyámhatósági felül vizsgálása alkalmával, — vagy a birtok biróság az örökség tárgyának az örökösök nevére leendő átkeblezés alkalmával észreveszi, hogy a telekkönyvben örökhagyó nevére egy egész telek van föl véve; ez tehát a tárgyaló biró elnézéséből eredettnek véli a hibát, s ne hogy a kiskorú örökösök rövidséget szenvedjenek, visszaküldi az összes iratokat a tárgyaló bírósághoz, — hogy a telekkönyvileg kitüntetett egész telket vegye föl a hagyaték állagául, s a felek küzbenjóttével tartandó még egy izbeni tárgyalás alkalmával ujabbi egyességet, s ennek alapján ujabbi osztály tervezetet kisértsen meg. — Gyakran történik még ilyen félreértés — ha telekkönyvi hiteles kivonattal a tárgyaló biró nem rendelkezhetik — bekeblezett, időközben megszűnt, azomban ki nem keblezett zálogjogok miatt is. — Szerintem tehát az elősorolt okmányok szükségesek, mindjárt az előleges intézkedések megtételénél, hanem méltányos volna azoknak bélyegmentes használatuk. Ha csőd, — úrbéri ügyekben, s általában oly esetekben, hol hivatalos beavatkozásnak van helye, bélyeg nem kívántatik, — a hagyatéki eljárásnál is mellőzendő volna az. Elég adó terhelvén az örökösöket már a hagyaték után kiszabott kiucstári illeték által is, ezenkívül őket még bélyeg-adóval is megróni sem nem igazságos, sem nem méltányos. (Folyt, követk.) Legfőbb itélöszéki döntvény. B; ványai — F r a 11 er zálogváltó per. (Vég e.) Alegfőbb Itélőszéknek ez ügyben hozott és már közlött Ítélete következő indokoláson alapszik: Indokok: A 20,000 Kh. forint zálogsommát illetőleg, tekintve hogy felperesek azou kereseti kérelmükhöz, miszerint ezen 1801 aug. hóban felvett összeg az 1812 aug. 1. kelt kir. leirat és skála szerint devalválva alapitassék m-g, végiratukban, sőt 1869 évi 11,169 sz. tárgyalási jegyzőköuyvben is állhatatosan ragaszkodtak — azon számadási tévedésük pedig, mely szerint emiitett tárgyalási jkönyv 7. lapján az egész eredeti zálogsommát a többi osztrák értékben számított tételek közé soroltak, kereseti kérelmüktőli elállásnak nem tekintethetik: helyesen lett ezen összeg az e. bir. ítélet indokolása szerint osztr. értékű 7241 for. 373/4 krral megalapitva. Az auctionalis összegek, miután azokat, magok felperesek az 1869-ki tárgyalás alkalmával, a többi oszt. értékben számított tételek közé sorolva, 10,954 ftban ajánlottták meg anélkül, hogy ezen összegnek váltópénz értékben leendő számítását a per során csak megemlítették volna is, alperesek pedig ugyanazt oszt. értékben elfogadták, — felek ilyetén kölcsönös beleegyezéséhez ké-