Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 93. szám

370 alapítványi kérdés felett a felek kihallgatása mellett ujabb határozat hozatalára köteleztessék; „tekintve a hagyatéki bíróságnak a birtok átadásával befejezett s fenébb érdeklett működési körét; — „tekintve továbbá, hogy az örökösök által kétségbevont hagyományok a perr. 292. §. értelmében azok ellenében intézendő keresettel különben is érvényesíthetők — hasonlag elutasítandó, illetőleg semm. panasza e részben elvetendő volt." (1872. szeptember 11. —• 10590. sz. a.) A bíróságok az általuk hozod határozatokban a törvény által megalapított kifejezéseket használni kötelesek. Az ügyvédnek más bíróság előtt való elfoglaltsága miatti meg nem jelenése, ügyvédi mulasztásnak tekintendő — nem pedig az igazolás alapjául szolgálhaló elhárithallan akadálynak. Naszladi János — Horgasi Gergely elleni újított sommás keresetére tárgyalás tűzetvén ki, arra felperes meg nem jelent, minek folytán igazolási kérvényt (hibásan nevezett keresetet) adott be. Ennek tárgyalásakor alperesi ügyvéd az igazolás meg nem engedhetését vitatja, mivel az igazolás mellett felperes semmi bizonyítékot sem hozott fel, holott a perr. 64 §-sa világosan rendeli a kérvény mellé az azt támogató okmányok csatoltatását. — Erre felperes azt adja elő, hogy az igazolási kérvény nem kereset levél, ahhoz tehát az okmányok azonnal nem csatolandók, fóleg jelen esetben, midőn azok felperes által csak később voltak megszerezhetők. E mellett felmutatja a C. okmányt, mely szerint az elmulasztott tárgyalási Trapon más hatóságnál oly fontos ügygyei volt elfoglalva, melynek elmulasztása reá nézve életkérdést képezendett, t. i. mint alperesi képviselő' Kaposvárott tanú kihallgagatásra kényszeríttetett megjelenni. — Alperes visszonozza, hogy a felhozott bizonyíték nem elegendő az igazolásra, mert felperesi képviselő magát más által képviseltethette volna. — Végre felperesi ügyvéd jelenlegi helyettese felhozza, hogy felperesi ügyvéd gondoskodott helyetteséről, de az rögtön megbetegedvén, meg nem jelenhetett. Az eljáró — nagy-atádi — járásbíróság f. év jul. 20-kán hozott Ítéletével az igazolási kérelmet visszautasította. Ez ellen felperes részéről semmi, panasz adatott be, azon alapon ; mert nem azon biró hozta az Ítéletet, ki a tárgyalást vezette; mert a C. okmány alapján az igazolás kimondandó lett volna; mert helyettese rögtöni betegség miatt meg nem jelenhetett; végre mert felperesi ügyvéd dijai meg nem állapíttattak. A Semmitőszék azt elvetette s az azt ellenjegyző Szalay Károly ügyvédet 25 for. birságban elmarasztalta; „mert panaszló ügyvéde, ha különböző bíróságok előtt kíván ügyködni, tartozik akként intézkedni, hogy minden tárgyalásnál, melynél személyesen megjelenni akadályoz tátik, törvényszerűen helyettesítve legyen; nem állhatván jogában, az ugyanazon egy napra külön biróságok által kitűzött tárgyalások fontosságát mérlegelni, s ahhoz képest tetszése vagy érdeke szerint az egyiket megtartani, a másikat a felek hátrányára és az igazságszolgáltatás szándékos késleltetésére elejteni; „Ezekhez képest jelen esetben, hol az igazolás érvényesítéséül az ügyvédnek más bíróság előtt volt elfoglaltsága hozatik fel — nem forog fenn elhárithatlan akadály, hanem ügyvédi mulasztás; ez pedig a perr. 306 és 315 § b pontja értelmében igazolásnak alapjául nem szolgálhat. „A mi pedig azon, egyébként is nem magában a kérvényben, hanem odavetőleg csak a végbeszédben megemlített ténykörülményt illeti, mintha felperes ügyvéde, Szép Dénes személyében helyettésről gondoskodott, ez azonban rögtön megbetegedése miatt a tárgyaláshoz meg nem jelenhetett volna, — az már azért sem jöhet figyelembe, mivel Szép Dénes, ki különben is a jelen ügybe minden meghatalmazvány nélkül avatkozott, ügyvéd nem levén, ez okból peres eljárásban ügyvéd által érvényesen helyettesíthető nem is volt. „Végül aj könyvnek teljes hitelt érdemlő tartalma szerint ugyanazon biró hozta az ítéletet, ki az egész tárgyalást vezette, a sem. panasznak tehát arra vonatkozó része szinte alaptalan. „Egyébiránt az eljáró kir. aljbiróságnak saját tudomásául megjegyeztetik, miszerint a perr. VI. czim 4. fejezete szerint az igazolás iránti beadványok, nem kereseteknek, hanem kérvényeknek neveztetnek — s hogy a biróságok határozataiban a törvény által megalapított kifejezéseket kötelesek használni.* (1872. — okt.9.—9. 757 sz. a.) Az ingatlan javak feletti bíráskodás, milyen a telekkönyvi kiigazítással kapcsolatos tulajdonjog megállapítása — a telekkönyvi hatósággal felruházni/, járásbíróságok illetőségéhez nem tartozik. Ozv. ifj. Katona Ferenczné, ugy is mint kiskorú gyermekei term. s törv. gyámja —idősb Katona Ferencz ellen — a biri 31. sz. telekjkönyv kiigazítása s az ott felvett ingatlannak tulajdonjoggal nevére leendő átiratása iránt a nagy-kállói kir. járásbíróság mint (átruházás utján) telekkönyvi hatóság előtt pert indított. Az eljáró bíróság azonban f. év június 7-én 1151. sz. ítéletével (illetőleg végzésével) ez ügyben bírói illetéktelenségét kimondotta, és felperest keresetével az illetékes dologi bírósághoz utasította azon indokolással, mert alperes be nem ismerte felperes azon állítását, hogy a telekk. beiratás tévesen történt s igy a telekk. ingatlanhoz felperesnek is közös tulajdonjoga lenne; eszerint a beismerés hiányában itt a tulajdonjog megalapítása forogván kérdésben — felperest az illetékes birtokbirósághoz kellett utasítani. Felperes semmiségi panaszszal élt; mert többször ki lett mondva, hogy a telekk. kiigazítás iránti keresetek, habár a tulajgonjog öröködési czimre van is fektetve, mindenkor a telekk. törvényszék illetőségéhez tartozik, tehát most a telekk. hatósággal felruházott járásbíróságok hatáskörébe. A Semmitőszék azonban azt elvetette ; „mert jelen esetben tulajdonjog megállapítása forogván kérdésben; ingatlan javak feletti bíráskodás pedig a telekkönyvi hatósággal felruházott kir. járásbíróságok illetőségéhez nem tartozik." (1872. okt. 23. — 9492 sz. a.)