Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 92. szám

367 „s mert a semra. panaszban emiitett kártalanítási igények érvényesítése a végrehajtást szenvedett fél irányában a peren kivüli eljárás tárgyát nem képezheti." (1872. okt. 15. — 12008. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvény. A régibb zálogszerződésben, rhenus forintokban kileli zásomma, a zálogváltó kértére, az 1812 aug. 1. kelt s máig érvényes rendelet s skála szerinti devalvatió alá esik s váltóczédulában számítandó. Annak megbirálása, mi képez javilmányl, nem a szakértők hanem a bíróság köréhez tartozik. A fiatal erdőnek ipar s költséggel eszközlölt felnövelése valóságos javilmányl képez, melynek értékél a zálogváltó megtéríteni köteles. A majorsági birtok csonkításának — tehát rosszabbitmánynak, mi a zálogbirtokos által kármentesítendő, nem tekintethetik az úrbéri telkek szapovitása, mi a remanenlialis földekből keletkezett. (Baranyay Fráter zálogper). Biharaiegyében fekvő terebesi és tóti nemesi jószágok mint zálogbirtokok kiváltása iránt Baranyiak — az elzálogitó tulajdonosok, illetőleg azok jogutódai még 1854. évben az akkori nagyváradi cs. kir. törvényszék előtt — a zálogbirtokosok, terebesi Fráterek (Imre később Zsigmond, Tamás, Jakab, Gedeon s Petronella) ellen zálogváltási pert indítottak, — melyben a tszék 1856 mart. 11-ki 1903. sz. végzésével a terebesi jószágra nézve a tárgyilagos kereseti jog megalapittatott. — Számosb birói végzések és szemle megsemmisítés közbejöttével, 1867 ang. l-jén az életbe lépett Biharmegyei tszék a biról szemlét s becslést elrendelte, mi mindkét fél képviselődnek közbejöttével, 1667óvszep. 19 — 25-ig teltesitetett Az erről szóló jegyzőkönyv bemutatása után az 1868 decz. 18 . 10474. sz. a. kelt végzéshez képest azon szemle s beezü feletti észrevételezésre, valamint a felszámitási kérdésre nézve is a felek meghallgatattak. A megye tszék 1870. febr. 7-kán 11169. sz. a. liquidatió kérdésében Ítélete t hozott, melyet a kir. tábla 1870 nov. 23. 13143 sz. a. feloldotta, s az 1865 május 31. teljesített szemle alka mával felvett jegyzőkönyv mellé alperesek által csatolt 5. 7. alatti okmányokat aláirt tanuknak kihallgattatását elrendelte oly utasítással, hogy a peres felek meghallgatásával az is tisztába hozassák, hogy a királyi országútban fekvő két luczernás kert az e alatti becsülevél melyik tétele alatt foglaltatik — a kifejiendőkhöz képest ujabb ítélet hozatalát meghagyván. Ezek teljesítése után. A törvényszék mint első bíróság következőleg itélt: „Miután jelen zálogváltó per tárgyát képező egész Terebes községét s tartozékait magában foglaló birtokra vonatkozólag,-a zálog kiváltási tárgyilagos jog az 1856 mart. 11. — 2903 sz. a. kelt végzéssel felperesi részre már jogérvényesen megítéltetett s e zálog misége s menynyisége kérdése vitatás tárgyául nem szolgált; a mi a [ föggőben levó, de a felek által már szintén megvitatott felszámítás — lequidatió — kérdéseit illeti : I Felperes azon kérelmének, hogy a tárgyilagos kereseti jog odaítélése óta alperes által közbetett építkezések, jávitások, becsű s kárpótlás tárgyá'il nem szolgálhatóknak a liquidatió kérdésébe bocsátkozás előtt bíróilag mondassanak ki — hely nem adatik; mert felperes a szemle s becslés alkalmával ki nem mutatta, bebizonyítani meg sem kísérletté, hogy oly építések s javítások léteznek, melyek azóta keletkeztek; e tekintetben tehát a minden bizonyítékot nélkülöző felperesi állítás birói figyelembe nem vétethetett; de másrészről még- azon esetben | sem lehetett , volna felperesi kérelemnek helytadni, j mert a zálogszerződés 4. 7. pontja szerint nyilvános, mi! kép alperesek egész a kiváltásig mindig tetszésük szerinti I építések s meliorációk tételére oly teljes joggal bírtak, I melynek ellenében nem lehetnek korlátozva arra nézve, I hogy mikor s mennyit építkezzenek, javitsanak, — a j minthogy erre vonatkozólag alperesek megintve sem i lettek. — II Felperesnek azon kérelmét illetőleg, hogy a ' szemle alkalmával megbecsült épületek s malmok becs[ árának csak fele, mint közép becsérték alapicta-sék meg, í vagy különben uj szemle és pótbecsü rendeltessék; — j miután azon szeml és becsű az itt alkalmazandó oszt. perr. I rendeletének mindenben megfelel; s miután a szemle ! jkönyvből s becslési okmányokból ki nem vehető azon | felperesi állítás, mintha fel- s alperes szakértő becsüsei ! egymástól különböznének; sőt azokból az derül ki, hogy a szemlekor nekik bemutatott minden tárgyat szakértőleg megbirálva, külön -külön constatiroztak, s azokat egybehangzólag letett eskü alatt becsülték meg; kitűnik az is, mikép felperesi képviselő a szemlén jelen levén, az eljárás ellen semmi észrevételt sem tett; a dolog ily állásában a szemle jköny v s a., b., c, d., e. alatti becslési okmányok teljes bizonyerejüeknek levén tekintendők — | felperes fentebbi kérelmével elmozditatik, annál inkább, j mivel az oszt. perr. 216. §-ként két szakértő egybehangzó j véleménye a tárgy mivolta felett teljes bizonyerővel bír; j és a törvényszerű szemle ismétlésének helye nincs, mi a | 219. §-ként a becslésre is kiterjesztetik. Ezek folytán alj peresek részére az a) b) becslési okmányokban foglalt j épületek becsértéke 29747 frtban meo-alapittatik. III. Alperesek azon kérelmét illetőleg, hogy a o. becslési okmányban foglalt u. n. u j erdő becsértéke javítás czime alatt 12150 frtban megítéltessék; — miután alperesek sem a zálogváltási, sem jelen liquidationalis perben azt. hogy nekik a zálogbaadáskor mennyi kiterjedésű s értékű erdő adatott át, törvényes bizonyítási módon ki nem mutatták, s így a kérdéses uj erdőknek jelen mennyisége s éri éke az elzálogosítás idejébeni állással összehasonlítható, s az értékkülönbözet birói megnyugvással kimondható nem levén; de másrészt az sem bizonyittatván, hogy az újerdőség gazdászati szabályos vetés vagy termelés utján jött volna létre; s igy az erdőnek a zálogszerződésben kikötött gondozása s fentartása, ugy azoknak a természeti termelő erő általi gyarapodása uj erdő állitásának, annálfogva javitmánynak tekinthető nem levén — alperesek fentebbi felszámított követelésüktől elmozdittatnak. (Folyt, köv.) 92*