Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 84. szám - A végrehajtási jog elévüléséről. (Vége)

335 után járó 6? kamatok, minthogy a közös anya halála napja határozott megnevezése nélkül a peres felek általi beismeréssel is nem lenne igazolva, a kereset beadása napjától volt megítélendő; mig az ingatlanság után szedett jövedelmekre nézve bizonyíték nem ajánltatván — e kérelemmel felpereseket elutasítani kellett, A törvényszék ítélete ellen alperesek f. év april 16kán felebbeztek. A pesti kir. tábla f. év május 13-kán 14436 sz. alatti ítéletével az első bíróságit nem neheztelt részében érintetlenül — az alpereseknek az ingóságok értékéből 179 frt. 63 krnak s ez összegnek 1870 nov. 14-tőli 6§ kamatainak megfizetésében lett elmarasztalására vonatkozó részét helybenhagyta — egyéb részeiben pedig megváltoztatta, és felpereseket azon keresetükkel, hogy az ayzári 13 sz. telekkönyvben felvett ingatlan fele részében, mint közös anyai hagyatékban örökösödési joguk egyenkint 1/4 részben megalapitassék, és ennek kiadására alperesek köteleztessenek — elutasította; s a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén, felperesi ügyvéd munkadiját saját fele irányában 21 frt 50 krban alapította meg. Indokok: Habár a telekkönyv szerint az aszári 13 sz. telekkönyvben felvett ingatlan jelenleg is Kovács Mihály és Csősz Éva közös szülők nevén áll, mégis ez ingatlan fele részét nem lehetett az édes anya hagyatékát képező vagyonként megalapítani az okból, mert az A. alatti, bíróság előtt felvett jegyzőkönyv, melynek hamissága mivel sem bizonyitatván, tartalma teljes bizonyítékot képez, épen a kérdéses ingatlanhoz jogot igényelhető édes anyának saját keze keresztvonásával erősített tartalmánál fogva jógszerüleg bizonyítja azt, hogy az emiitett telekkönyvben felvett összes ingatlan az örökhagyó apát illeti; igazolja továbbá, hogy éppen ez okból az összes ingatlan mint apai hagyaték tárgyaltatott, felosztatott, s az édes anya megnyugodott azon intézkedésben is, hogy az őszes hagyatékból egy gyermeket illető részt holtáig csak haszonélvezeti joggal birjon. „Ily körülmények között a kérdéses ingatlant illetőleg felperesek tehát csak arra jogositvák, hogy az apai hagyatékból őket megillető osztályrészüket, a mennyiben arra nézve kielégítve nem lennének, követelhessék. „Ellenben az ingóságokat illetőleg az első bírósági ítélet az abban felhozott indokokon kivül helybenhagyandó volt még azért is, mert az A. okiratban arról hogy felperesek az apai hagyaték tárgyalása alkalmával az anyai hagyatékot képezendő ingóságokhozi örökségi jogukra nézve is kiegyeztek volna, említés sem tétetik; „a pert ezideig le nem tevő s eként jelenleg is felperesként szereplő Kovács Márton pedig tanúkép ki nem hallgatathatván, alpereseknek azon állítása is, hogy az anya halála után felperesekkel az ingóságokra nézve is kiegyeztek, és azokat kielégítették — bizonyítás nélkül maradt. „A perköltségek részint a feleknek egymáshozi viszonyánál fogva, részint azért, mert mindkét fél részben nyertes, részben vesztes lett — kölcsönösen megszüntetendők voltak." (Vége köv.) Semmitőszéki döntvények. A pertárnokok végzései s intézkedései ellen szolgáló panaszok első vvnalban az illető törvényszék elölt érvényesitendők. Semmiségi panasz tárgyául £a 297 § eseteiben) nem szolgálhatnak azon sérelmek, melyek a pertárnokok intézkedéséből származnak. Molnár Ferencz — Kopperl Sándor mint a Haas Kuft'ler czég képviselője s igazgatója ellen 371 frt. kár megtérítése iránt a belényesi kir. törvényszék előtt pert indítván — abban a tszéki pertárnok f. év június 13. — 77 sz. alatt a feleket arról értesítette, hogy az elleniratra felperes által beadandó válaszirat beadására f. évi június 21-ik napja lett határidőül kitűzve. Ezen intézkedés ellen alperes semm. panaszt adottbe, a perr. 297 §. 1. pontja alapján. Mert a perr. 130 §-sa szerint mindkét fél köteles a perfelvételre megjelenni, a megjelenést elmulasztó fél, az ellenfél által felhozott bizonyítékok s ellenbizonyitékok alapján elmarasztalandó, és ha felperes nem jelenik meg, a mennyiben az alperes által előterjesztett védelem folytán kereseti állításai megerőtlenittetnek, keresete elutasítandó. — Jelen ügynél felperes a perfelvótelre nem jeknvén meg, alperes elleniratát beadta, felvétette a pert, s előadta védelmét, s az ügyet ítélet alá bocsátotta, mi megtörtént s felperes részére az igazolási határidő kitüzetett s az igazolási kérelmét be is adta s bár e felett a tszék még nem is határozott, a keresetre beadott ellenirat 2-od példánya felperesnek kézbesitetvén, alperes arról értesíttetett, hogy a válasz beadására június 21-ke tüzetett ki. De hogy ki tűzte ki e határnapot: ez kérdés marad, mert a tszék azt nem tűzte ki. Tehát csak a pertárnok intézkedhetett, mire annál kevésbé volt joga, mert a 443 § rendeli, hogy ha a fél az ügy itélet alá terjesztését kérte, az elkésetten beadott perirat már el nem fogadható. Tehát a válasz itt elfogadható nem volt, annál kevésbé arra ily módon határnap kitűzhető. A pertárnok azáltal az igazolási kérelem folytán kitűzött határidőt is megsemmisitette. A Semmitőszék azt visszautasította: „mert a bíróság pertárnoka által hozott végzések és tett intézkedések elleni panaszok első vonalban az illető törvényszék előtt érvényesitendők; — a 297 § alá ilyetén kezelési intézkedések vonhatók nem levén."(1872, i szept. 5. — 9894 sz. a.) i A hagyaték ingó s ingatlan javakból állván, annak fel| osztása s átadatása iránti intézkedés csak is a birtokbiróság | illetőségéhez tartozik. Az egyes bíróság a hagyaték elintézése körül egyes jogcselekvények foganatosítására megkerestetvén, azt teljesíteni tartozik. Néhai Osvát Dániel hagyatéka elintézése tekintetéből a szilágy-somlyói kir. törvényszék s az ottani járásbíróság között illetőségi összeütközés merült fel. — Nevezett törvényszék ugyanis azon, részint ingókból, részint ingat84*