Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 78. szám

311 figyelembe nem vétetett és patvarkodásban nem marasztatott el. A legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: „Patvarkodás esete az első bíróság indokaiban felhozott körülménynél fogva fen nem forogván, — a kir. táblának fenti keletű Ítélete helybenhagyatik. Indokok. „A másod bírósági Ítélet a rozs üzletre nézve az abban, ugy az első biróságilag is ez irányban felhozott okokból, valamint a perköltségekre nézve az ítéletek különbözőségénél fogva — volt helvbenhagyandó. „A zabüzletet illetőleg, ámbár alperes a társasági viszonyt beismerte, felperes még is eziránti keresetével elmozdítandó volt; „mert alperes ebbeli beismerése mellett azt állította, hogy a kérdéses üzlet a felek közt nem 500 hanem 900 mérő zab vásárlására köttetett : miből felperes 500 mérőt vett át, és adott el a nélkül, hogy a nyereségből alperest részeltette volna. — Alperesnek ekként tett beismerése tehát — ellene a perredt. 163. §-nál fogva bizonyítékul nem szolgálhat: és „mert az A. alatti utalvány, minthogy abból társasági viszony ki nem tűnik, — és Fittler Gyula tanúnak vallomása minthogy az, az azáltal tanúsíttatni kivánt bíróságon kivüli beismerésen jelen nem volt, felperes pótesküje által ki nem egészithető — a társasági viszony felderítésére sem egyenkint, sem együttvéve még csak fél bizonyítékot sem képeznek. — A felek által használni kivánt főeskü általi bizonyítás pedig a perr. 230. §. figyelmen kivül hagyásával vétetvén igénybe — az nem volt megengedhet. „Végre a buza-üzletet illetőleg, ámbár, alperes elismerte azt, hogy a kérdéses buza mennyiségnek társaságba való megvásárlására felperes felszólítva lett — és hogy •az azt el is fogadta — felperest még is eziránti keresetével is elmozdítani kellett; „mert alperes felperesnek ez iránybani felszólítását a vételárból reá eső résznek előleges lefizetéséhez kötöttnek állítja. Alperesnek e szerinti beismerése tehát a perr. 163. §-nál fogva bizonyítékot nem képez — felperes pedig azt, hogy az érintett feltételnek meg nem felelt — nyíltan beismerte." (1872, sept. 11. — 6183 sz. a.) Semmitöszéki döntvények. Nem képez semmiségi esetet, ha a törvényszék valamelly'xk érdekelt bírája az ügy tárgyalásánál jelen volt, de az ügy feletti szavazásban részt nem veit. Szabálytalanság, de nem semmiségi eset, ha a tanácskozási jegyzőkönyvben meg nem említtetett, hogg az ily érdekelt biró jelen volt, de nem szavazott. Az imént közlött legfőbb itélőszéki döntvény czime alatt közlött jogesetnél említve volt, mikép annak folyamában semmsiégi eset is fejlődött ki. Ugyanis alperes a tszék ítélete ellen semmiségi panaszt adott be az egyik tszéki biró Pulay Géza érdekeltsége miatt, ki a tanácskozási jegyzőkönyv tanúsága szerint az ügy tszéki tárgyalásában részt vett. Azon jegyzőkönyv ugyanis így szól 1: Jegyzőkönyv, mely a komáromi kir. tszéknek Madarasy Mór ur elnöklete alatt Pulay Géza, Asztalos Aba, Losonczy Ödön előadó törvényszéki birákés alolirt tszéki jegyző jelenlétében 1872. jan. 24-én polgári ügyekben tartott tanácsülésében felvétetett, -fffr sz. Oblas Fülöp felperesnek özv. Radicz Károlyné s fiai czég ellen 1777 frt. 50 kr. iránt indított perében stb. stb. A Semmi tőszék a sem. panaszt elvetette; „mert a felterjesztő jelentés szerint az ügyben érdekelt Pulay Géza tszéki biró az ítélet hozatalában részt nem vévén — a perr. 56 §. c. pontjának rendelete nem lett megsértve. — Hogy pedig az eljárási jegyzőkönyvben meg nem említtetett, miszerint Pulay Géza tszéki biró a szavazásban részt nem vett, szabálytalanság ugyan, azonban a perr. 297. §. 8. pontja alapján indokul nem szolgálhat a szabályszerűen alakított törvényszék Ítéletének megsemmisítése. (1872, april. 4. — 2582 sz. a.) Oly bírósági végzés, melyei bizonyos árvapénztárban létező pénzösszeg kifizetése bíróilag utalványoztatik, bizonyos határidőre szálló elmarasztalás nélkül, — nem tekintetik oly bírósági határozatnak, mely mint végrehallható ítélet kellékeivel ellátott határozat, végrehajtás elrendeléseitek alapjául szolgálhatna. Gangl Grünvald terézia — Verner János mint a paksi árvapénztár kezelője ellen 854 frt. tőke s jár iránt a szegszárdi kir, tszékhez végrehajtási kérvényt adott be azon a Tolnamegye tszéke által 1870 év május 11-kén hozott utalvány alapján, melynél fogva nevezett árvaatyának meghagyatott hogy a fentebbi összeget felperesnek fizesse ki. A szegszárdi tszék f. év. apr. 18-kán 338 sz. a. kelt végzésével felperest végrehajtási kérelmével elutasította, mert a hivatkozott végzés (Tolna megye volt tszékétől) melyben a paksi árvaatya ezen árvatárilag kezelt összegnek kifizetésére utasíttatott, a pejr. 345 § a pontja értelmében oly végzésnek, mellyel Verner János ezen összegnek bizonyos határidő alatt, különbeni végrehajtás terhe melletti kifizetésében elmarasztatott volna — nem tekinthető, s azért annak alapján birói végrehajtás el nem is rendelhető. Az árvaatya késedelmezése miatt szabadságában áll felperesnek, panasza orvoslása tekintetében azt az illető helyen bepanaszolni s az utalványozott pénz kifizetésére szoritatni. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be azon alapon, mivel a perr. 345. § szerint végrehajtás alapjául szolgálhatnak mindazon birói határozatok, melyek illetékes bíróság által hozatva jogérvényre emelkedtek; a kérdéses határozat pedig ezen kellékekkel bír. Az hogy a fizetésre határidő nem tüzetett ki, csak a végzést hozó bíróság mulasztásának tulajdonítandó, melyből ném lehet megalapítani reá oly hátráuyt, hogy az 1870. évtől két évig halasztott fizetés még tovább elodáztassék; sőt inkább annak következtében azon vélelem áll eló, hogy a fizetési meghagyás azonnal foganatosíttassák. A Semmitőszék azt elvetette; „mert Tolnamegye tszéhének 1870. évi május 11-én 76*