Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 76. szám - A törvénytelen gyermekek örökösödési jogának kérdéséhez

303 — A keresetlevélben következők adattak elő. Felperes 1866. májusban Raditz s fiai czéggel üzleti viszonyba lépvén, abból kifolyólag utóbbi czég a kereseti összeggel adósa maradt. Azon év május 3-dika körül ugyanis a czég egyik tagja, Raditz Edmund, felperest megkínálta, hogy a czégtől 500 m. rozsot á 2 frt. 40 kr. vegyen meg, mit felperes elfogadott s igy a szerzö'dés megköttetett. Azonban alperes czég a még az nap ajánlott 200 írt előpénzt nem fogadta el — uiire felperes fóesküt ajánl, s ellenkezőjére R.Edmundot megkínálja. Ezen vétel után egy pár hétre az összes gabona s különösen a rozs árak köztudomásként mérőnkint 2 frttal felszökkentek, és alperes a megvett 500 m. rozsot át nem adván, ezzel felperes 1000 frt. kárt s megszűnt hasznot szenvedett. — Továbbá 1866. május 5, felperes az A. levél szerint a tatai uradalomtól 500 m. zabot á 1 frt. 52 kr. vásárolván, erre nézve vele a czég üzleti társaságba lépett s abból közös megegyezéssel 100 mérőt 1 frt. 52 krjával gr. Stollberg Günternek eladtak, a többi mérőt alperes az ő belegyezése nélkül Almásra szállította, ott azt á 2 frt. 32 kr. eladta, s annak árát, a fuvarbért 12 krajával levonva, 440 frtot felvette s azt alperesnek át nem adta — mivel tehát máig adósa Ezek tagadása esetében kéri Fittler Gyulát a B. alatti kérdő pontokra, kihalgatni mihez pótesküjét ajánlja aStolberg féle eladás tényére nézve pedig a főesküt. — Végre ugyanazon év május 14-kén alperes a tatai uradalomnál 450 mérő 1864-ki búzát vásárolt 3 frt. 22 krjával azon kikötés mellett, hogy azt 8 nap alatt átveendi serre is felperessel társaságba lépett. Alperes azonban ezen búzát is eladta, árát felvette és felperest a nyereségben nem részeltette. Ezek igazolásául Benyárs Mátyás és Fittler Gyula tanúkra hivatkozik, póthitét is felajánlván. — Itt az áremelkedés folytán felperes mérőnként legalább 1 frt. 50 krt. nyerhetett volna a buza felénél, tehát a nyereség és megszűnt haszon fejében itt 337 frt. 50 krt. követel. — Ezen összegek megfizetése iránt alperes czég meg lett intve, ettől kezdve tehát annak fizetésére is kötelezhető. — Előadatik továbbá az is, hogy felperes ez ügyben már 1866 aug. 10-én 2024 sz. alatt már rendes pert inditotts az le is tárgyaltatott, de ítélet nem hozatott, azonban az akkori zavaros állapotban az iratok elvesztek, miért uj keresettel kellett föllépnie. Az elleniratban alperes mindenek előtt felperest 200 frt. perpatvarkodási bírságban kéri elmarasztatni, mert beismeré, hogy ezen keresete jelen ügyben már második, azt hogy az első percsomó elveszett volna, mivel sem igazolván. — Továbbá azon kifogással él, hogy a keresetnek nincs perczime, hogy az halmozott, mert abban a társas viszonyból eredő számadás, az adás-vevési követeléssel összezavartatott. — A megintésre alperes viszszaintéssel felelt, válasza 15 nap alatti beadására felszólitatván, mit felperes nem teljesített. — A felhozott üzleti viszonyokra nézve előadja: az 500 mérő rozs irántira nézve felperes maga beismeré, hogy Raditz E. foglalót nem fogadott el, tehát a szerződós megkötöttnek nem tekinthetik. Tehát az eskünek nincs helye. — És ha felperes állítása szerint a rozsot 1866. május 3-án vette sekkor alperes által megcsalatott, hogyan térhetett volna alperessel a zabra nézve 1866. május 5-kén ismét társas szerződésre. — Az A. alatti okmány nem igazolja, hogy felperes az alperesekkel csak 500 mérő zabot vettek közösen, — mert az I. alatti szerint felperes beismeré hogy 900 mérőt vett alperessel közösen s miután abból csak 450 mérőt adott át, a többitől a 80 krajczárjával számított hasznot, vagyis 40 frtot tartozik megtéríteni alperesnek. — Különben tagadja, hogy felperes zabjából bármennyit is eladott s a Stollberg-féle eladásba beleegyezett volna — alperes akkor is kijelentvén, hogy kiki szabad a ma gáéval. — Alperes beismeri, hogy a II a. szerződés szerint 450 m. búzát vett s felszólitá felperest,hogy legyen vele társ; miután azonban a szerződésben a buza átvételére s kifizetésére 8 napi határidő volt kikötve, felhívta felperest, hogy a búzára adjon foglalót vagy kifizetésében járuljon, ellenkező esetben társ nem lehet — mit tanukkal kész igazolni. Felperes semmit sem fizeteit tehát ezen üzletnél társnak nem tekintethetik. — A felperesi beismerések mellett eskünek egyátalán nincs helye, mindazáltal végső esetben az itt felhozottakra kész az esküt elfogadni. A válaszban felperes a patvarkodási büntetést az uj perrend behozatala után, mint abban fenn nem tartott ellenkező rendeleten alapulót, nem tartja alkalmazhatónak ; de különben sem érvényesithető ellene, mert nem nyerészkedésből, hanem kényszerűségből kezdette e pert másodszor is. Tagadja, hogy keresete halmozott lenne vagy jogczimmel nem birna, mert a perr. 64—66 §§. kellékeinek megfelel. — A birói megintés nem bir alperes által vitatott jogi hatállyal, annak csak az elévülés félbeszakasztására, kamatfizetés idejére s roszhiszemüség kérdésére van befolyása. — Továbbá fejtegeti, hogy az érvényes szerződés kötésnek egyedüli kelléke az akarat viszonos egysége s a betöltés lehetősége, a foglaló csak biztositásul szolgálván. A foglaló el nem fogadása tehát nem zárja ki a szerződós létesültét. Az, hogy május 5-én ismét szerződött alperessel, azért történt mert hitte, hogy vele a rozsra nézve barátságosan kiegyezhet — különben a zabot magának vette s alperes jöttutánaa társul felvétel végett. — Tagadja, hogy 900 m. zabot vettek társaságban; alperes beismerte, hogy a zab vétel re társaságban voltak s az 500 m. zab felének vétel ára: 440 frt. alperes által fizetendő. A 450 m. búzára nézve tagadja, hogy a buza ára kifizetésére felszólítatott, de alperes még ekkor sem lehetett jogosítva felperes társlétét megszüntetni. Az írásbeli tárgyalás lefolytával 1871-évi 1567 sz. végzéssel Fittler Gyula, Benyárs Mátyás, Ehrenfeld Lipót, Langheim Dávid tatai lakosok mint tanuk kihallgattatása elrendeltetett s foganattositatott 1871. deez. 9-én. Sesnmitöszéki döntvények. Azon ügyvéd, ki örök hallgatásra ítéltetett s az ügyvédi gyakorlattól elliltatott, rendes eljárásban magát mini ügyvéd nem képviselheti. Fábián József — Micski Endre ellen a zalaegerszegi törvényszék előtt pert indítván, alperes a tszéki pertárnok által törvényes megjelenésre utasíttatott. Ennek folytán kérvényt adott be a tszékhez az iránt, hogy a személyes védelem neki mint ügyvédnek engedtessék meg. A tszék f. év. martius 28-án — 916 sz. végzésével azon kérelmével elutasította, minthogy az ügyvédségtől megfosztatván, ügyvédnek nem tekintethetik. — Alperes ezen végzés ellen semm. panasszal élt, mert igaz, hogy a Canezellaria 1865. évi rendelvényével az ügyvédkedéstől eltilta76*