Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 61. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 7. [r.]

242 állapított azon fogalom külömbözet: bekeblezésés előjegyzés itt is megtartandó volt. — Ennélfogva a zálogjog törlésének csak bekebelezése vagy előjegyzése rendelhető el. Egyike a leglényegesebb — szabályoknak a tlkvi rendszerben az, mely a hátralékos vételárak és kikötéseknek ugy az öröklés folytáni osztályrészek és hagyatéki adósságoknak az eladott vagy öröklött birtokra való bekeblezése iránt határoz. E tárgyban a bel és külföldi tkvi rendszerek nagyobb rísze különös rendelkezéseket tartalmaz és pedig különösen az eladó részére ha az eladási szerződésben eziránt világosan rendelkezés nem történt, vagy ha avevő a szerzett jószágnak átiratását eszközöltetné, a nélkül, hogy a vételárhátralék vagy kikötmény egyuttali bekeblezését kérné, mi által az eladó világosan károsodhatnék. — Ezeknélfogva a vételárhátraléknak és kikötménynek, ugy az öröklés folytáni osztályrészek és a hagyatéki adósságoknak, az eladott, vagy öröklött jószágra különös zálogjog engedtetik, mely azon esetben, ha aziránt a szerződésben, vagy hagyatéki tárgyalásnál külön intézkedés nem történt, — a kivételes zálogjogtóli világos elállás nem foglaltatik — az átíratással egyúttal bekeblezendő. Ekkép lennének a 68. 88. és 130. §-sok kiegészitendők. — Ily viszonylagos eljárás javasoltatik a cserékre nézve is; akkép, hogy az egyiknek átíratása csak akkor engedélyezhető, ha a másikét misem gátolja; önkényt értetvén, hogy ha csak az egyik cserélő fél kéri az átíratást, ez a másik javára kéret nélkül elrendelendő. Lesznek kik ezt messze vitt curatelának fogják tekinteni, csakhogy a gyakorlatban az ellenkező bizonyult be. Sőtt sokan ezen javaslatot egy, a tkvi nyilvánosságot megtámadó intézkedésnek gondolják ! — Legkevésbé sem. Ezen javaslatból világosan derül ki, hogy a kérdéses reform nem hallgatag, tkvi bevezetés nélküli zálogjog a hátralékos vételár osztályrész, vagy egyéb kikötmónyek biztosítása czéljából, melyben a nyilvánosság a hitel rovására kizáratnék ; hanem az csak hallgatag jogczim a zálogjoghoz, vagy más szavakkal: csak az czéloztatik, hogy az ingatlanok adásvevésénél a természetes rendeltetésnek a törvényi biztosítás megadassák, melyet a törvény mint önkényt érthetőt elfogad, ha a felek az ellenkezőt nem alapították meg. Ezen eljárás által az eladó az esetben, ha a vevő egyedül az átíratást, a hátralók vételár, vagy kikötmény bekeblezése nélkül kéri, biztosítva van a vételár elveszthetése ellen. Ellenben, ha az okmányban ez nem foglaltatik és ez be sem kebleztetik, úgy az eladó világos hátránynak néz elébe. És különösen épen a szegényebb osztálybelieknél, az egyszerű honpolgárnál kell erre tekintettel lenni, mert volt sok eset, hogy öreg szülők kikötmény és a testvérek kielégítésének feltétele mellett csekélyebb árért adták át birtokukat egyik gyermeküknek de a kikötmények bekeblezésének elmulasztása miatt az utólagos vevők vagy hitelezők elől — ezen birtokból az illetőknek — mint koldusoknak, kellett kiköltözködniök; holott haa kikötmény bekebleztetik, azon szomorú körülmény be nem következhetett volna. Ily a tlkbeni bizalmat megrendítő eshetőségeket nem szabad előidézni ott, a hol mellőzhető. A hátralékos vételárak, osztályrészek vagy kikötményekért kikötendő zálogjog a szerződés önkényt értett megállapodása, — és ezen elv igen helyesen már a tkvek szerkesztése alkalmával megalapittatott, s csak az ki a gyakorlati életben forog tudja, hogy ez számos esetben mily eléggé meg nem becsülhető eljárás volt. Legyen szabad még két megjegyzést kiemelni. Az indítványozott szabály nem kiváltság, hanem csak az ingatlanok vétele és eladása feletti természetes megállapodás, épen ugy, mint a polg. t. cz. 921. és többi §-sai határozzák, kivéve ha erről a felek lemondanak. Ezen indítvány annálinkább elfogadható, lenne mert a szerződési tannal tökéletes öszhangzatban van. (Folytatás köv.) ft^mnituszéki döntvények. A büntető bíróság marasztaló ítéletei a polgárjogi végrehajthatóságot illetőleg a polgári bíróságok Ítéleteivel egy tekintet alá esnek. A feltétlenül marasztaló s kártérítést megalapító büntető jogi ítélet fellebeztetvén, annak alapján a kért biztosítás a perr. 338. §, 2. pontja alapján elrendelendő. Ványi Sándor s társai ellen több rendbeli bűntény vádjára Pest megye volt bünfenyitő törvényszéke előtt bűnvádi per kezdetett s ítélettel befejeztetett, melyben többek közt Fischer Izrael, egyik károsult fél részére 400 forint kártérítés alapitatott meg. — Az elmarasztalt vádlottak a büntető ítéletetfelebbezték — míg a károsult panaszos Fischer a budai bűnvádi törvényszékhez — elmarasztaltak lakhelyi illetékes bíróságához —'• biztosítási végrehajtásért folyamodott a pest megyei büntetőtörvényszék emiitett Ítélete alapján. Ezen kérelemmel Fischer a polgári útra és bírósághoz utasíttatott. — Ennek folytán a megítélt 400 forint biztositása végett a budai kir. polgári törvényszékhez folyamodott. De ennek 1872. april 3— 8359. sz. a. kelt végzésével biztosítási kérelmével is elutasittatott, következő indokokból; miután a mellett, hogy a bünf. Ítélet az azon látható beszúrások és szakitások, s kelet hiánya miatt teljes hitelt item érdemel, — különben is a követelés tekintve, hogy alpereresek iélebbezéssel éltek jogérvényeseu még nincs megalapítva, s igy lejártnak nem tekinthető; másrészt veszélyeztetése sincs igazolva, miért e kérelemnek a perr. 338. §. első bekezdése értelmében — helyt adni nem lehetett, de nem lehetett azon §. zárszavai folytán sem, mert azok a perr. 7. 8. §§. útmutatása szerint csakis a polgári bíróságok által polg. ügyekben hozott Ítéletekre vonatkoznak." Ezen végzés ellen alperes semm panaszt adott be ; mert a bünf. törvényszék ítéletének hitelessége kétségbe nem vonható, miután hitelessége hivatalosan van igazolva, továbbá biztosítási végrehajtás minden Ítélet alapján érvényesíthető, ha felebbezés jött közbe ; különösen bűnvádi ügyekben a vizsgáló biró hivatalból is köteles intézkedni, hogy a megítélt kár erejéig a végrehajtás foganatosíttassák; de helytelenül utasíttatott a bünf. tszék