Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 45. szám - Észrevetelek a becstelenitési per tárgyában 2. [r.]

1872. Pest, péntek junins .11 45, szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom. Becstelenitési per. — Legf- itélőszéki döntv. — Semm. döntv Észrevetelek a becstelenitési per tárgyában. SBÍVÓS Albert ügyvéd úrtól (Nagykőrösről.') II. Az ujabb törvényhozás az által unk kiemelt tekintet­ben nemcsak nem intézkedett, de inkább nehezítette a kér­déses ügy folyamot, a mennyiben a becsületsértési perfo­lyamban előforduló kézbesítésekért épen ugy fizetendő — és pedig visszatérítés reménysége nélkül, mivel itt per­költség törvény szerint sem egyik, sem másik félnek oda nem Ítéltetik — a kézbesítési dijj, mint egyéb polgári pereknél; s épen ugy tétetett intézkedés a per gyors fo­lyamára nézve, mint egyébb pereknél. — Vajmi kívána­tos volna pedig, hogy az igazság kiszolgáltatáshoz is, ha nem is oly számban, de legalább aránylag annyi sze­mélyzet adatnék, mint a mennyi a pénzügynél alkalma­zásba véve van, s azok ép oly utasítással (körvénynyel) látatnának el a gyors eljárás iránt, mint az adó behajtásnál müködö személyek ellátva vannak bizonyára az adófizető s végrehajtást sem szenve­dett — de azért végrehajtási költséggel megrótt honpol­gár ebbeli terheltetését nyugodtabb lélekkel tűrné ha azt látná, hogy az ő érdekében s ügye gyors ellátására is ép oly készséggel és gyorsasággal tétetnek meg az intézkedé­sek mint ellenében. Vissza térve azonban e czikk érdemére azt, hogy a be­csületsértési per mennyire nem polgári természetű, s mennyire nem ugyanazonos egyéb polgári perekkel,mu­tatja az e tekintetbeni eljárások és intézkedések ktilömb­félesége, még a felsőbb bíróságoknál is. — Ugyanis a be­csületsértési birság kiszabását szabályozza a H. T. K. Il­dik R. 72-ik czime, azonban átalánosan bevett szokás sze­rint, már a feloszlatott bíróságok által is ítéltetett — de minden törvényrei hivatkozás nélkül 20 frt, mely összeg­nek */ -a az állam pénztárba utalványoztatik, mely utal­ványnak szinte nem ismerek felhívható törvényczikket alapjául. Azonban ezátalános szokásra állapított eljárások­tól is lényegesen külömbőzö eseteket lehet felmutatni. így egyik feloszlatott első bíróság 8464/868 sz. a.alperest elma­rasztalta 100 frt birságban, melynek 2/3-ad részét azon hely szegény alapja részére utalványozta; ezen ítéletet mindkét fél — de felperes különösen azért fellebbezte, mert hatósági bizonyítvány nyal igazolta azt, hogy alperes vagyontalan s igy tólle a marasztalt összeg bevehetetlen lévén, fizetési tehetetlenség esetére alperes ellenében a marasztalási összegnek megfelelő fogság is mondassák ki, mi az első bírósági ítéletből kimaradt, azonban a kir. Íté­lő tábla az ítéletet l89as/889 sz. a. azon változtatással hogy a ya-adrész az állam pénztárt illeti helyben hagyta, a Curia pedig 5607|S70 sz. ítéletével oly változtatással, hagyta helyben a két első bírósági Ítéletet, hogy a s/3-adrész a hatósági pénztárt illeti, ez esetnél nemes ember volt á, sértett s nemtelen a sértő. Egy másik esetben pedig, hol szinte nemes ember volt a felperes és sértett fél — s nemtelen a sértő alperes, az elsőbiróság alperest 3254/869 sz. Ítélettel 40 frt birság­ban marasztalta, s ennek 2/3-ad részét a hatósági pénztár­ba utalványozta, fellebbezés folytán a kir. ítélő tábla 18087/870 számú ítélettel az első birósági íté­letet, oly változtatással, hogy a birság V3-ad része az ál­lam kincstárt illeti, helyben hagyta, további fellebbezés folytán a Curia 2978 /87I sz. Ítéletével a 40 frt bírságot 20 frtra szállította le, megjegyzendő lévén az, hogy ez eset­nél alperes soha hanem mindannyiszor felperes élt felleb­bezéssel, s épen ezért a Curia ítélet ellen felperes ismét semmiségi panaszt adván be, a semmitőszék a Curiai Ítélet elleni panast,02,8/871 számú határozatával elvetette. Mely körülmények szem előtt tartásával nem lehet kétségbe vonni annak szükségességét, hogy a becstelenitési perfo­lyamot, mind az anyagi, mind az alakiság tekintetében szabályozni kell, annális inkább pedig, hogy a bíróságok egyöntetüleg járhassanak el, erre nézve pedig a czélnak de a kornak is leginkább megfelelőnek tartom, a fent ál­talam javaslatba tett ügyutat. Legfőbb itélőszéki döntvény. Bizonyos gőzhajó társulat hajója állal, annak hibájából valamely malom elsüllyeztetvén mind a malom, mind a benfog­lalt vagyon igazolt értéke — mint okozott kár — megtérítendő a károsnak. A károsult a tőle elvont vagyonnak elmaradt, s kár­pótlásig járó hasznára nézve is kármentesítendő. Lieber Gergely dunai malma 1867. nov. 11. éjjelén az első magyar duna gőzhajózási társulat egyik gőzöse által elsülyesztetett s ez úttal a malomban létezett na­gyobb mennyiségű gabona is elveszett. — Lieber barát­ságos uton akarta kármentesítését kieszközölni, ennek utánajárt a gőzhajó társulatnál, és erre évekig költekezett s fáradozott, de sikertelenül. — Végre 1869 mart. 10-kón azután rendes pert indított, keresetlevelében a malom ér­tékét 1040 frtban, az elveszett gabona árát 239 írttal, • elmaradt haszna fejében a kereset megindításáig 3630 frt. s azontúl naponta 10 íorintott kért megítéltetni. Az e. bir. törvényszók 1871 május 30. 8247. sz. a. hozott ítéletével, felperesnek a malom 1040 írt.értéké­45

Next

/
Thumbnails
Contents