Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 44. szám - Észrevételek a becstelenitési per tárgyában 1. [r.]

azon ítélet másod r. alperesre nézve azonnal jogerőre emel­kedett. ; tekintve végre hogy kérvényező' a perren 239. §. értelmében tartozott volna az ítélet jogerejüvé válta atán 15 nap alatt a megítélt eskü letételére határnapot, kérni — mit tenni elmulasztotta. 1872-dik évi marczius 12. 235. sz.) Ezen végzés ellen 2-od r. alperes semm. panaszt adott be; mert egy s ugyanazon keresetben mindkét alperes egyetemlegesen elmarasztaltatván, 1-ső r. alperes az el­len fellebbezett, igy azou 1-ső bír. ítélet 2-od r. alperesre nézve sem emelkedhetett jogerőre (perr. 290. §.) mindad­dig mig a másod bíróságtól vissza nem érkezett, és igy előbb eskületételi kérvényét be nem adhatta. A Semmilöszék a neheztelt végzést a perr. 297. §. 12. p. alapján megsemmisítette s a kir. járásbíróságot az eskü jelentkezési kérvény elfogadására utasította; „mert az eljáró első bíróságnak 1871. apr. 29-kón kelt, első r. alperest feltétlenül, másodikat a fő eskü le nem tétele esetére marasztaló ítélete, 1-ső r. alperes által feleb­beztetvén, — másod r. alperes eskületételre, való jelent­kezése, illetőleg kérvénye, mely a másod bírósági ítélet­nek 1872. jan. 20-kán eszközlött kézbesítése után 1872. évi. febr. 19. — és igy tekintvé a perr. 127 s 277 §§-ban gyökeredző 15 napi fellebbviteli és — noha az (első) ítéletben megemlitetni mellőzött, de a perr. 238. 239 §§. rendelete szerint az eskü letételre szabott 15 napi határi­dőn belül adatott be ; — tekintve a perr. 290. §. és ezzel kapcsolatos 299 §. rendeletét — elkésetten beadottnak nem tekinthető." (1872. apr. 30. — 3782. sz. a.) A perr. 93. §. k. pontjában foglalt munkadíj fogalma alá nem vonható azon százalék mely a pénzkölcsön szerzési dijból az arra megbízott által valamely közbenjárónak ígér­teiéit. — Ily esetben — 300 fton tul — a sommás bíróság és eljá rás nem alkalmazható. Kohn Fülöp — Barrach Benedek ellen Pest belvárosi egyes bíróság előtt 1750 frt s jár. iránt pert indított, azon alapon mert keresetlevele előadása szerint a csömöri száz ház társulat által pénzszerzéssel megbizatván, e végból arra alperest s társait kereste meg, kiknek a tásulat részé­ről a kölbsön összegtől 4°/0 köttetett ki, — mig viszont alperes 1861. jun. 15. kelt s felmutatott levelében felpe­resnek a kikötött díj százalékát kötelezte le. Alperes a költsönt létre hozta, a provisiót nagyrészt meg is kapta, de felperesnek a kötelezett dijt kifizetni vonakodik. Kere­setét a 93 §. c. pontja alapján sommás uton kívánja érvé­nyesítetni. Tárgyalás tűzetvén ki. ezen alperes a bírói illetőség ellen tett kifogást, minthogy itt nincs szó szolgálati mun­kadíjról, hanem oly jogi kérdésről, mely társas viszony­ból keletkezett, a mennyiben alperes több társával felpe­res által pénzszerzésre hivatott fel s ezúttal kötelezte ma­gát alperes arra, hogy a társulat által fizetendő 4°/0-ból felperesnek l/4 százalékot fizetend — mi tehát alkuszdij és nem munkadíjnak veendő. Miután pedig ezen díjössze­gére nézve az egyes bíróság illetőségi körét túlhaladja — kéri az illetőségét leszállitatni. Felperes ellenben azt vi­tatja válaszában hogy a kikötött díj valódi munkadíj, mert az ő közbejárására bízta meg a társulat alperest. Az illetőség megalapitván a Pest belvárosi kir járás­bíróság 1872. márczius 22. 5090 szám alatt kelt, Ítélettel alperest a felperosileg 1450 frtra leszállított keresetben el­ma rasztalta. Alperes ez ellen semm. panasszal élt, melyben a fen­tebbieken kívül még azt fejtegeti, hogy a kérdéses >/i százalékot nem ő kötelezte saját pénzéből, hanem az épí­tési társulat, melyre tett szavatossági hivatkozásának te­bát hely adandó lett volna. A S e m m i t ő s z é k a jbírósági ítéletet az illeték­telenség kijelentésével a 297, §. 4. p. alapján megsemmi­sítette. „mert felperes alperes elleni keresetét az iratok mel­lett levő alperesnek felpereshez intézett 1871 jun. 15-kén kelt levelére alapítja; ezen levélben alperes azon kötelező nyilatkozatot teszi felperesnek, hogy az épitő társulat ál­tal kiállított kötési bizonyítványból részére biztosított dijból '/4 százalékot felperesnek fog kiszolgáltatni. — klzen csupán alperes által aláirt nyilatkozatban a perrend 93 §. K. betű alá eső munkadíjról tehát szó nem levén, hanem az inkább személyes kötelezettséget tar­talmazván, melyre alperes feltételesen reá állott felperes irányában; „s miután felperes keresetében azt állítja, hogy a kérdéses társulat által alperes részére kilátásba helyezett és részben ki is fizetett dijösszeg több ezer forintot tesz; következéskép az ő számára is alperes által biztosított 1450 frt díjrészlet a 300 irtot jóval felülhaladja; magától érthető, miként ez esetben a perr. 93. §. K. p. irányadó nem lehet. „ennélfogva alperes bírói illetéktelenségi kifogásá­sának hely adandó volt." — (1872. évi april hó 30. — 4148. sz. a.) A perr. 143. %-a csak a periratok benyújtása s nem azok átvétele iránt is intézkedvén, az nem alkalmazható azon esetre, ha felperes ?.z ellenbeszéd átvételére meg nem jelenvén, igazo­lási kérelmét a válaszbeadási határidőn belül adta be. Ily esetben még a 306. §. alátarlózó mulasztás fenn nem forogván, — igy az idő előtti igazolásnak sem helye, sem czél­ja nem lévén, az igazolási kérelem benyújtásakor hivatalból visszautasítandó. — Fábos Zsófia s érdektársai — özvegy Fábos János­né ellen a tapsoni telekkönyvben foglalt ingatlanoknak, alperesnő özvegyi jogának épségben való fentartása mel­letti megitéltetése végett a kaposváritszékhez keres-tleve­let attak be. — Az ellenirat beadása s átvételére 1871. évi nov. 24 határnapul tűzött ki. Az ellenirat beadatott de felperes részéről nem jelent meg az illető ügyvéd annak átvételére miért alperes az ügyet ítélet alá bocsátatni kér­te. Ennek folytán felperes decz 5-kén igazolási kérelmet adott be, minek folytán 1872. febr. 7-re tárgyalás tüze­tett ki, melyben alperes az igazolási kérelmet, elhárithat­lan akadály fennem forogván — elvettetnikérte. A kaposvári kir. tszék 1872 február 26. kelt végzés­sel felperesnek az ellenirat át nem vehetése miatt beadott igazolási kérelmét elvetette, mivel azt, hogy a felperesi ügyvéd máshol volt hivatalosan elfoglalva, a perrend 306. §. ért. elhárithatlan akadálynak venni nem lehet. Felperes sem. panaszszal élt. — A Semmitőszék azt elvetette:

Next

/
Thumbnails
Contents