Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 38. szám - A birósági végrehajtók intézménye. (Vége)

150 hétnek törvény szerint végrehajtásokat, de csak különösen fontos esetekben. Visszatérve a kézbesítésekre: A végrehajtókat a hasztalan fáradságtól megkimélendő, nagyon szükséges lenne, ha a megidézett félek és tanuk nevei után ki lenne téve, hogy azok a városban melyik házszám alatt és melyik utczában laknak — mivel némely magyar városban több ugyan azon egy néven lévő Tóth János, Kovács István, Nagy Mihály sat. van sokszor négyhez öthöz is elmegy a végrehajtó még reá akadt a keresett Tóth János uramra. Óhajtandó volna, ha a keresetlevélre hozott idéző végzésben, egyszersmind a keresetlevél költsége is megállapítva lenne, — mert a pereknek egy része megszűnik az által, hogy a midőn alperes az idéző végzést megkapja, — kiegyezik, vagy kifizeti felperest, ilyenkor áll az tán elö az a kérdés, hogy a keresetlevélért mit kell hát fizetni, ha felperes azt állítja, hogy ennyit vagy annyit fizetett az ügyvédének, azt sokalja, következőleg hogy e miatt kétely ne merüljön fel és ne hogy ez a követelés kifizetését, vagy kiegyezést akadályozza, czélszerü lesz ha az idéző végzésben a keresetlevélért járuló dijj is megállapíttatik így azután az alperes az idéző végzésbő kiolvassa, vagy kiolvastatja, — s minden kételye eloszlik. — Arra nézve, hogy ki miként értelmezi a végrehajtókról kiadott törvényt és utasításokat nem fejtegetem saját nézeteimet, de ha bár ki is tekintetbe veszi: 1- ször. Hogy az által a felek jogai jobban biztositvák s fentartvák, a mennyiben a végrehajtások külön közegek által foganatositatnak, ha tekintetbe veszi: 2- szor. Hogy a végrehajtók, az államnak — nem lévén fizetésük semmibe sem kerülnek, — tűig ellenben az előtti időben, a mellett, hogy az azt teljesítő közegeknek rendes évi fizetésük volt, még napidijjaik is voltak, — mely áltálja végrehajtást szenvedő kétszeresen adózott, — mert mint honpolgár, fizetett az adóba az ország szükségei fedezésére hová a tiszti fizetés is tartozik, — és fizetett a végrehajtáskor napidijakat; — ha tekintetbe vesszük 3 szor. hogy a járásbirák ily végrehajtási cselekméményekkel el nem foglaltatnak — hanem a bíráskodás, és a bűnügyi vizsgálatok körüli teendőket folytonosan, és minden megszakítás nélkül folytathatják — ha tekintetbe veszi — 4-szer. hogy a végrehajtói teendőkről kiadott törvén rendes pontosságot igényel s felelőssé teszi eljárásáért a végrehajtót, e mellett az illetőt vizsga letételére kötelezi és ezen kivül hogy kötelességét kűn és pontosan teljesíthesse, minden más foglalkozás és hivatal viteléről eltiltja — és tekintetbe véve, hogy bár mily törvény kivihetősége, és czélszerü, vagy nem czélszerüségétől, a gyakorlat után lehet csak alaposan szólani mivel a gyakorlati tér, próbaköve az eméletileg hozott törvény és jogi rendszereknek, — ha mindezeket, melyeken a törvénykezési érdekek előmoz litásának eszközeit lehetetlen fel nem ismernünk, tekintetbe vesszük, kell hogy bevaljuk, mikép ezen jogintézménynek igen hasznos oldalai vannak, s üdvös kifolvásai lehetnek. Várjuk be tehát a gyakorlat kifejlődését és szüleményeit, hogy ezen reform felett biztos ítéletet hozhassunk. Láng Mór. Legfőbb itélöszéki döntvény. Valamely társulat pénz'árnolia, nem egyes tagjainak, hanem csak az összes, társulalnik tartozik felelősséggel, tehát számadással s innen szármxz'alott hiányok póllásáoal is. Az egyes tagoknak a lársu'alhozi viszonya, ezen társulat és hivatalnokai közt felmerülő jogi kérdések eldöntésénél figyelembe nem vehető. Heves megyében évek előtt egy jószágbérlő társulat alakult, melynek pénztárnokául a társulat által Kulcsár Ferencz fogadtatott fel. Számadásait évenkint a társulatnak beadta s azok elfogadtattak, s megerősítettek maga a társulat által. Azonban nevezett pénztárnok elhalván, az időközben szinte feloszlott társulat némely tagjai, Tóth István s érdektársai Kulcsár örökösei ellen 2456 írt. 26 kr. számadási hiány pótlása, illetőleg megfizetése iránt Hevesmegye volt törvényszéke előtt pert indítottak. Aze. bír. törvényszék 1871 aug. 22. 3538. sz. a. kelt i t é 1 e 11 el felpereseket keresetűk kel elutasította s 37 frt. perköltségben elmarasztalta, felperesi ügyvéd diját fele irányában 60 frtban alapítván meg — következő indokokból: „Mert felperesek azt, hogy jelen per megindítására a bérlő társaságtól megbízást nyertek volna, alperesek határozott tagadása ellenében nemcsak nem igazolták, de igazolni meg sem kisérlették. — Mert alperesek abbeli állítását, hogy elődük néhai Kulcsár Ferencz nemcsak jelenlegi felperes Tóth István és pertársainak, hanem az egész bérlő társaságnak volt péuztárnoka, felperesek a perbeszédeikben beismerték. — Mert alperesek azon állítását hogy jogelődük néhai Kulcsár Ferencz a számadást 1865 évben az egész bérlő társaságnak adta által, a bérlő társaság pedig a beadott számadás ellen soha fel nem szólalt, és hogy azok között Tóth István és társai jelenlegi felperesek soha kifogást nem tettek; és a számadásba mind a bérlő társaság, mind felperesek belenyugodtak — felperesek megczáfolni elmulasztották ; — ezeknél fogva alpereseket felperesi kereset alól felmenteni kellett. „Mert a tárgyalási jegyzőkünybe iktatott nyilatkozat szerint a peres felek kölcsönösen megegyeztek abban, hogy e&küt kívánni nem lehet, annálfogva felperesek eskü iránti kérelmének helyet adni nem lehetett, „Mert a viszonkövetelésnek jelen ügygyeli tárgyalásába felperesek bele nem egyeztek, ugyanazért alperesi viszonkövetelés megalapítható nem volt. „A perköltségekben s ügyvédi dijakbani elmarasztaltatás a perrend. 251. 252 §§-ban alapszik. F elp ere se k ezen első bír. ítélet ellen felébb ezésüket írásban beadván. — A kir. ítélő tábla 1871 nov. 29-kén 39182 sz. a. következő Ítéletet hozott : „Az eljáró bíróság ítélete helyben hagyatik. „Indokok: Felperes azt, hogy alperesek jogelődje nemcsak nekik, hanem az egész bérlő társaságnak volt pénztárnoka, tagadásba nem vévén, ebből folyólag kétségtelen, hogy alperesek jogelőde, és ekként magok alperesek számolni csak azon egész társaságnak kötelesek, s