Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 37. szám - A birósági végrehajtók Intézménye

147 rint pervesztesnek tekintendő. — Alperes azon kifogása, hogy a kereseti kérdés eldöntésétől függ, jogosult-e fel­peres a telekkönyvi állás mellett az újvidéki ház jövedel­meinek húzására — figyelembe vehető nem volt, minthogy azon körülmény, hogy valamely fekvőség tulajdonjoga egy személyt nem illet, neui zárja ki, hogy a haszonélve­zet, illetőleg jövedelem megosztva legyen ; s igy jelen esetben a jövedelem a tulajdonjogra való tekintet nélkül beperesithető volt. — Azon kifogása, hogy miután a meg­előzőleg lefolyt negyedévi jövedelmek miatt e bíróságnál már pereket inditott, — a jelen most lejárt negyedévi, bér iránti kereset a megelőzők elintézése előtt nem tárgyal­ható, szinte nem vehető figyelembe; mert mindegyikkel külön időre járó külön összeget keres a felperes, s a perr. 66. §-a szerint c-ak jogositva s nem kötelezve is van a követelés összefoglalására — a perr. 9. s 12. § esete pe­dig fenn nem forogván, jelen kereset tárgyalása más ke­resetek letárgyalásától függővé nem tehető; s ugyanazért a konok perlekedés vagy perujitás esete is meg nem ala­pitható. A mennyiben pedig alperes az ezen biróságnál, ugy Pest megye központi (székénél a peres felek ki zt folyamatban levő perekre hivatkozik — a perr. 14. §. esete fenn uem forogván — a feleknek azon perekbeni tényei a perr. 161. § ként itt — részint a perrend tartás ­szerű hivatkozás hiánya részint felperes tagadása folytán a 160. §. értelmében figyelembe vehetők nem voWak." Ezen e. bir. ítélet ellen alperes felebbezéssel és semm. panaszszal élt, utóbbit azonban a Semmitőszék 1871. máj. 22. — 5045. sz. határozatával elvetette. A kir. tábla a felebbezés folytán ez ügyet vizsgálat alá vévén, 187J. sept. 19-kén 28176. sz. a. hozott Ítéleté­vel a szolgabiróság Ítéletét helybenhagyta, indokaiból, s még azért is : mert alperes kétségbe nem vonván, beis merte, hogy a kérdéses ház jövedelmének fele részét fel­peresnek, mint őt megillető összeget a közös szülők elha­lálozása óta egészen 1870. évi májusig kiszolgáltatta; de azt a tanuk is bizonyitják, még pedig oly hozzáadással, hogy a kiszolgáltatás a peres felek közt fennálló egyesség alapján történt, mely szerint alperes noha a kérdéses ház egyedül az ő nevére van íelekkönyvezve, annak jövedel­mét felperessel mégis megosztja ; — alperes pedig azt, hogy ezen egyesség időközben megszüntetett volna, a per során nem is állította." Alperes ez ellen ismét felebtezett; mert sommás per­ben hallgatag beismerésnek nincs érvénye, ily esetekben a bíró lévén köteles a tény valóságát kipuhatolni; n ert jelen kereset a többi már letárgyalt házbér iránti perek­kel együtt lett volna eldöntendő; mert közöttük egyesség nem jött létre, mit a tanuk bizonyítanak; mert felperes nem egyességre, hanem közös öröklésre hivatkozik, a mit pedig 20 éves kizárólagos telekkönyvi birtoklás megezá­folta; A Iegf. ítélőszék következőleg itélt; „Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával, fel­peres ezúttal keresetével elutasittatik; a perköltségek köl­csönösen megszüntettetvén, s az ügyvédek dijai feleik irá­nyában külön-külön 10 frtban megalapittatván. Indokok: „Felperes kereseti jogát kizárólag a közös tulajdonjogra alapítja, azt állítván, miszerint az új­vidéki 602. sz. telekjegyzőkönyvbe bevezetett ház örökö södési jogezimén őt és alperest közösen illeti. „E szerint felperes ezen ház jövedelmének fele részét egyenesen a közös tulajdon jogból kifolyólag, nem pedig a jövedelmek fele részére nézve, a tulajdonjogtól eltekint­ve, a felek között létrejött külön megállapodásnál fogva követeli. „Ezeket figyelembe véve, a házbér fejében igénybe vett kereseti összeg, ez uton csak ugy lenne megítélhető, ha az állított tulajdon közösségre nézve kétség nem forogna fenn. „Miután azonban ezen tulajdon közösség alperes részé­ről, hivatkozással arra, hogy a szóban levő ház,kizárólag az ő nevére van telekkönyvezve, — határozottan tagad­tatik ; „miután továbbá ezen utóbi körülmény felperes által világosan beismertetett — „ily viszonyok között, a közös tulajdonjog alapján igénybe vett házbérnek megítélése szükségkép a tulajdon­jognak előzetes igazolásától , illetőleg érvényesítésétől fagg; „minthogy pedig ezen kérdés megbirálása egyálta­lában a sommás eljárás keresetén kivül esik, — és ez ok­ból mindazon körülmények, melyek ennek begyőzésére felhozattak, itt figyelembe nem jöhetnek — felperest ez­úttal keresetével elutasitani kellett. A perköltségek az Íté­letek különbözőségénél fogva lettek kölcsönösen megszün­tetve. (1871. dec. 13. — 10255. sz. a.) Ezen legf. itélőszéki Ítélet ellen ismét felperes adott be semm. panaszt. A Semmitőszék azonban ezt is elvetette következő indokokból: „mert a legfőbb ítélőszék nem illetéktelenségi szem­pontból, hanem érdemleges okokból utasítván el felperest keresetével; de különben is a határozat indokai nem szol­gálhatván semm. panasz alapjául, — ezekhez képest a megtámadott határozat azon indoka, miszerint felperes a kérdéses házhozi közös tulajdonjogát nem igazolta, — és hogy ezen közös tulajdonjogra vonatkozó kérdés megbi­rálása a sommás eljárás keretén kivül esik, — nem képez a perr. 297. §. 11, — illetve 5. pontja alá eső semmiséget; — a semm. panasz mellett felmutatott 14262. sz. a. 1871 évi semmitőszéki határozatban pedig az lett kimondva : hogy a 168 frtnyi házbéri jövedelem iránt támasztott és bevégzett perbeni kereset helytelenül lett végzésileg le­szállítva." (1872. apr. 5. — 2486. sz. a.) Semmitőszéki döntvények. Lapunk előbbi — 36-ik — számában közlöttük a Semmitőszék azon teljes tanácsban hozott elvi döntvényét, mely a köztisztviselők által hivatalos eljárásban okozott károk megtérítése iránti keresetek illetőségét alapitja meg. — Ezen enunciatumra vonatkozó 3008. sz. jogeset következő : Varga József — Ullmann Miklós városi főkapitány ellen 662 frt összegű kártérítés iránt sz. kir. Székesfehér­37*

Next

/
Thumbnails
Contents