Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 37. szám - A birósági végrehajtók Intézménye

Pest, 1872. pénteken május 10. 37. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom Bir. végrehajtók intézménye. — Legf. itélösz. döntvény. — Semm. döntv. X A bírósági végrehajtók Intézménye. I. Az 1871. évi 51-ik t. czikk értelmében életbeléptetett végrehajtói intézmény *) számos megtámadások s panaszok tárgyául szolgálván; nem tartom időszerűtlennek, hogy az más oldalról is vizsgáltassák, s a szabad eszmecsere terére hozattassék, — összehasonlítván azt különösen az előbbi végrehajtói eljárással, s vizsgálva annak kifolyásait az igazságszolgáltatás menetére s érdekeire. Az idézett törvény 12. §-ának a) pontja és 13-ik §-a szerint kötelessége a végrehajtónak, — a törvényszék és járásbíróságok székhelyein, az idéző végzés s más végzések kézbesítése, — s más helyeken is, a hol azt a fél a maga költségére ugy kívánja. — Ez ezelőtt az elöljárók teendője volt; azonban azt kellőleg nem teljesítették, de nem is teljesíthették, mert volt reá eset, hogy a tárgyalásra kitűzött határnapon, felperes annak képviselő ügyvédje, avagy megbízottja távolabb helyről a tárgyaláson megjelent, azt azonban az okon, mert az alperes részére kiadott idézó végzés véd bizonylata be nem érkezett, sem pedig alperes meg nem jelent — megtartani nem lehetett 5 s volt eset, hogy e miatti mulasztásért, az elöljárók megbüntettek és uj tárgyalati határidőt kellett kitűzni, mi az ügy elintézését több időre hátráltatta. Már pedig abban igen nagy a különbség felperesre nézve, ha ügye előbb, vagy pedig két három hóval később láttatik el ítélettel; s azután a fel arra nem is gondol, hogy ügye elintézésére nézve ily akadályok merülhessenek fel, — miután ő az igazságszolgáltatást correctnek tartja, — s követeli : hogy ügye — ha már folyamatban van — az mielőbb elintéztessék. A perrendtartás 263. §. értelmében a községi elöljárók a vétbizonylatokat haladéktalanul vissza tartoztak küldeni; ámde tehették-e ezt mindig legjobb akarat mellett is, midőn egyik vagy másik idéző végzést olyannak kellett a községben kézbesíteni, a kitől a jegyző vagy elöljáróság függött; — lehetett-e az ilyeneknél a kézbesítést eszközölni, ha csak az elöljáró vagy jegyző haragot vonni magára nem akart? hát még a 265. §. értelmében a vég*) Ezen intézmény — az igaz — nincs jelen törvénykezési rendszerünkkel teljes összhangzásban ; vannak hiányos szabályai is; költségessége miatt is lehetnek alapo9 panaszok. Utóbbi azonban — a költségesség forrása — nem ezen intézmény lényegében, hanem inkább törvénykezési eljárásunk természetében s egyes szabályaiban keresendő. — Különben másrészről eltagadhatlan az is, hogy a végrehajtók külön intézménye, a jogi haladás egyik tényezőjét képezi; hogy annak több jó oldala van ; és hogy az több tekintetben nem csekély haszonnal jár a törvénykezés érdekeinek előmozdítására. — Azért is nem találtuk a jelen értekezést visszautasithatónak: Szerk. zés kifüggesztésénél — lehet, hogy háromszor négyszer is elment az előljáró az ily nem szeretem-féle idéző végzés kézbesítése végett, s mégsem teljesíthette azt, — ez alatt az idő eltelt, s így történt, hogy a tárgyalás napjára a vétbizonylat be nem érkezett, — vagy pedig a kézbesítők nem figyelve a kitűzött megjelenési napra, nem kellő időben eszközölték a kézbesítést. Ez jelenleg legalább a törvényszékek és járásbíróságok székhelyein — de regula — elő nem adhatja magát, mivel a végrehajtó köteles azt azonnal kézbesíteni, vagy annak kézbesítését a törvénykezési rendtartás 262. 263. 264. 265. 266. §§-ai szerint eszközölni, és más helyeken is, a hol a fél a maga költségén ugy kívánná. — • Ebbeli kötelességének mikénti teljesítése pedig ellenőrizve van a törvényszékek, járásbíróságok és saját az erre nézve vezetni rendelt jegyzőkönyv által, melyből kitűnik, hogy a kézbesítendő végzést mikor vette át, és mikor eszközölte a kézbesítést. Az idézett törvény 14. § a szerint kötelessége a végrehajtások foganatosítása, tehát a zárlat, — biztosítás és kielégítési végrehajtás, s ezzel kapcsolatosan az árverezés eszközlése. — Az mondatik : „finis coronat opus", —mert minden bármiféle megkezdett dolognál a kivitel egészítheti ki csak a már megkezdett munkát és mutathatja fel a kellő eredményt. — így különösen a kielégítési végrehajtás az, mely a feleket, a már ítélettel ellátott s felebbezés, semmiségi panaszok után, és így meglehetős hosszú időtartam és várakozás után kielégítéshez juttatja, — a biztosítási intézkedések pedig, a feleket követeléseikre nézve, addig is, mig ügyük ítélettel elláttatik, — biztosítják. Mig az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztva nem volt, — a végrehajtásokat leginkább az esküdtek teljesítették, de teljesithették-e azt a kívánalmakhoz képest megfelelőleg? — Alig, — mert az esküdtek a bűnügyi vizsgálatokkal annyira el voltak halmozva, — a szolgabiróval együtt pedig a polgári ügyek elintézésével; e mellett a közigazgatási s irodai teendőkkel, — hogy ha a szolgabiróság nem két, hanem több személyből állott volna is, legjobb akarat mellett sem tehették, hogy a fél kívánatára azonnal, s bár mikor akár biztosítási, akár kielégítési végrehajtást eszközöljenek. Az pedig igen lényeges különbség, ha a felperes alperes ellenébe, ma, és nem holnap — vagy azután eszközölteti — különösen a biztosítási végrehajtást — midőn p. o. már a félnek semmije sincs; főleg fontos az napjainkban, midőn az adósok a kijátszásra nagyon is ármányosan éles ész és felfogással birnak. Az ebbeli késedelem s hátrány jelenleg el van hárítva, és a követelő joga biztosítva lehet az által, hogy a 37