Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 4. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 2. [r.]

15 Semmitöszéki döntvények. (A Scmmitőszék döntvónykönyvéből s teljes tanács* üléséből.) Legközelebb a Semmitőszék kebelében következő fontos kérdés merült fel; Váljon a végrehajtás megszüntetése iránti keresetek és az igénykeresetek beadására kitűzött határidő elmulasztása miatt a perr. 306. §. értelmében lehet-e igazolásnak helye ? A Semmitőszék 1871. dec. 19. tartott teljes tanácsülésében ezen kérdésre nézve következő elvet alapított meg : „Tekintetbe téve azt, hogy a végrehajtás korlátozása iránti kereset, és az igény kereset beadására kitűzőit határidő elmulasztása miatti igazolás, a perr. 306. §-nak sem szavai, sem értelméből ki nem magyarázható, „tekintve továbbá azt, miszerint az emiitett keresetek a perrend értelmében a kitűzött határidőn tul is beadhatók, s igy az igazolással nem érmek tulajdonképeni követelménye, t. i. a mulasztott cselekmény teljesilhetése, hanem a végrehajtást felfüggesztő hatály visszaállítása czéloztatik; miután ezen felfüggesztő hatályt, a törvény mind az igénykereset, mind a végrehajtás korlátozása iránti kereset beadása tekintetében záros haláridőhöz kötötte, — es ezáltal egyrészt a felek s igénylök jogai védelmére alkalom adatott, — másrészt a halasztásoknak határ szabatván, a végrehajtásnak egyszersmind a közhitelre is kiható gyorsítása czéloztatott, „a felfüggesztő hatály visszaállítása végett igazolásnak annál kevésbbé lehet helye, mivel ily mód a törvény fenn kifejtett czélzatának meghiúsítására szolgáltatnék számos esetben ürügy és alkalom. „Ennél fogva tehát sem a végrehajtás korlátozása iránti kereset, sem az igénykereset beadására kitűzött határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs." Legfőbb itélöszéki döntvény. (Lónyay Bernáth jogeset.) (Folytatás.) A kir. tábla ítélete ellen mindkét fél felebbezett. Felperesek felébb ez ése következőleg okadatoltatott : 1. A kir, itélő tábla ignorálta, hogy felperesek első felebbezésükben az lső bírósági Ítéletet mindazon pontjaira felebbezettnek nyilvániták, melyek reájuk sérelmesek. — Innen van, hogy a kir. tábla az ítélet némely pontját, mint állítólag nem felebbezettet érintetlenül hagyta, — holott az átalános felebbezés folytán tartozott volna a kereset összes pontjait az e. bír. Ítélettel összehasonlítani, s ennek minden pontját, mely a keresettől felperes hátrányára eltért, felülvizsgálni. — Ez alapon nem vala jogosítva a kir. tábla haszon fejében a becsértéknek csak 4 — s nem 6°/0-kat megítélni azért, mintha e pont külön nem felebbeztetett volna. Ily téves felfogáson alapult elvi megállapodás folytán felperesek a haszonvételek Vg-tól elesnének — holott alperes ellen ki felperesi vagyon megbízás nélküli kezelője, felperesnek a haszon 6°/0-kot felülmulólag is megítélendő lenne. 2. Sérelmes az, hogy a péli, — verpeléti birtoknál a zálogösszeg s járulékai per során elmulasztott felszámítására zárhatáridő rendeltetett. Ezzel alkalom nyújtatnék alpereinek, hogy e 20 éves pert még 20 évig is elhúzhassa, — holott az ősiségi pátens s 1858. dec 7 - ki min. rendelet 4. 5. pontjai ellenkezőt tartalmaznak, és alperes, kit maga a kir. tábla is felszámitási mulasztással vádol, lehető legjobb esetben is csak birtokon kivüli liquidatióra utasítható. 3. Az újhelyi birtok tekintetéből az első felebbezés előadását, bár itt felperesek egyik Iényegesb sérelme forog fenn — a tábla hallgatással mellőzte. — Alperesek ugyanis sohasem tagadták, hogy az újhelyi birtok a peres feleknek szülőik által ki nem adatott, s általuk közösen nem használtatott volna. Miután pedig ezen birtok a czólzott közös eladásnak okmányilag igazolt meghiúsulta után, előbbi állapotába esett vissza; s alperes azt, hogy ezen birtokot felperest któl me gszerezte volna, ki nem mutatta; ily körülményekben alperesnek annak visszatartásához jogezime nincs. Az ürügyölt praelegatumnak pedig addig nincs értelme, mig alperes, ki a családi okiratok őrzője s azokat 20 éven át eltitkolja — azokból ki nem mutatja, hogy az újhelyi birtokokból melyik az, melyet praelegatumként igényelhetne. — A kir. tábla tehát a pereket czél nélkül szaporítja, midőn felpereseket a makacs alperes ellen uj perre utalja, ott, hol annyi bajlódás után az ügy végleges eldöntését már jogosan várhatnák. 4. Helytelen, hogy a kir. tábla az eördarmai s homoki birtok szerzési ára fölét azért nem ítéli meg, mert állítólag nem tudatik, hogy a 2000 frtból mi esik azokra s mi Tarnóczára. Mert felperesek joga azon fele összeghez kétségtelen, mig alperes azt semmi áron meg nem tarthatja. Mert a C. végrendelet szerint az ungmegyei szerzemények felperesé — tehát a 2000 frt szerzeményi összeg fele is. Eör-Darmán pedig alperes 19/32 telek utáni kárpótlást vett fel, felperesek tehát annak is felét követelhetik. 5. A kászonyi és szernyei birtokot alperes a per alatt eladván, az leánya kezén van, miből következik, hogy alperes, ki törvénytelen tettet követett el, a törvény védelmét nem követelheti; miután az felében felpereseket illeti, ezek kártalanítási keresete kétségbevonhatlan, miért alperes összes vagyona zár alá lett volna veendő. 6. Bátfáia nézve sérelmes, hogy a befektetett 1000 ft felét előbb felperesek fizessék meg, s azután kapják meg osztályrészüket, — holott a 22/4 telek árát, mely felében felpereseket illeti, alperes már birja, tehát tettleg ki van fizetve. Alperes kármentesítési összegekben s kamatjaikban már 3285 irtot felvett felperesek vagyona után — hogyan lehet tehát felpereseket még 500 írt fizetésére is kötelezni? Oda igazítandó tehát az Ítélet, hogy alperes köteleztessék felperesnek ezen birtok s úrbéri kártalanítás felét átadni s a 18 évi haszonvételt — 6°/0 kamatokban — megtéríteni, miből alperesek 500 forintja leszámi. tandó. 4*