Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 35. szám - Az ügyvédi dijazás fizetés kérdéséhez

Pest, 1872. péntek május 3. 35. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom Ügyvédi dijjak — Legf. itélősz. ¥ Az ügyvédi díjazás fizetés kérdéséhez. KoczikPál ügyvéd úrtól. (Zombor.) Az ügyvédek fizetése, jutalmazása kérdésében zavart fogalmak uralkodnak régóta, ugy a birák, mint maguk az ügyvédek közt is. De törvényeink is hiányosan rendelkeznek e tekintetben. Timkó József szellőzteté a kérdést legközelébb e szaklap f. é. 32-ik számában, hol. „Az ügyvédi munkadijak kérdésében" feliratú czikke elég jellemzően tüntető ki az ügyvédek mostoha s viszás állását és a birák, — különösen pedig a főtörvényszékek méltánytalan eljárását a munkadijak szabályozása körül. Ez bátorít s késztet engem is nézetem előterjesztésére, a törvény s törvényes gyakorlat mezején szedett tapasztalataim nyomán. Lehet, hogy tévedek, de az ügy, az ügyvédi élet és lét fontossága megérdemli, hogy eszmét cseréljünk. Régi törvényünk, az 1723. 38. t. cz. 6. §-a rendeli, hogy az ügyvédek fizetését (salarium) a birák, tekintettel a tapasztalás, ügyesség és megtett munkára, vagyis a törvény szavai szerint „habiti experientiae, habilitatis et insumpti laboris radoné" szabálozzák. Fizetést, jutalmazást emiitvén a törvény, annak meghatározásánál tekintetbe vétetni rendeli az imént jelzett három, külön mozzanatot s tulajdonságot. Mi az a fizetés? Hogy ezt kellőleg megfejthessük, a divó joggyakorlathoz kell folyamodnunk. A joggyakorlat megkülönbözteti a dijt. a jutalomtól s mindkettőt a fizetés (salarium) általános fogalma alá vonja. Ujabb törvényeink, jelesen az 1840. 15. váltótörvénykönyv II. r. 225. ésaz 1868. LIV. törv. czikk 252. §. csak dijakról rendelkeznek, jutalomról nem tesznek semmi említést. Innen van az, hogy a dij és jutalom fogalmai a birák és ügyvédek által összezavartatnak s azonosoknak vétetnek. Véleményem szerint, a dij a jutalomtól megkülömböztetendő, és az e tekintetben fennálló joggyakorlat helyes s a törvény szellemével nem ellenkezik. Mert az idézett 1723. 38. t. cz. is külömbséget tesz a tapasztalás s ügyesség közt, mi jutalmat érdemel, és az ügyre fordított munka közt, mely díjazandó; mert továbbá a dij a munkálatért m i n d e n ese t re, akár nyerte, akár vesztettea fél a pert, megállapítandó s a perköltséghez számíttatik; ellenben a tapasztalás és ügyességért járó jutalomra az ügyvéd C6ak akkor tarthat számot, ha a fél részére megnyeri a pert. Azt. mondhatja valaki, hogy ez annyit tesz, mint egy rókáról két bőrt húzni le. Nem ugy van, mert a megállapított munkadíj a jutadöntvény. — Semm. döntv. — Vadászati törv. lomba beszámítható s így a fizetésben á dij és jutalom kiegyenlítethetik; a mint ezt egy lelkiismeretes ügy véd és bíró — a fél kifogására teszi is. Különben ország világ tudja, hogy miután a hazai törvények csak a per hányadának — quota — kikötését tiltják s az illő jutalomra nézve az ügyvéd és a felek *<ozt a fizetési összeg iránt a kiegyezést s előleges lekötelezettséget megengedik, ez utóbbi mód csakugyan gyakorlatban van. Nem ia lehet másképen, mert ha a rendes fizetéssel ellátott tisztviselőknek s bíráknak a törvényhatóság, tekintőleg az állam napi dijjakat s egyéb illetékeket is biztosit, miért nem köthetne ki az ügyvéd is a munka-díjon kiviil, a per szerencsés véglegezése esetére külön mérsékelt jutalmat? vagy ha ez kikötve nem is lenne,annak bírói meghatározását miért nem követelhetné külön uton? hisz a felek rendesen eget földet ígérnek az ügyvédnek s igy volenti non fit iujuria. Hozzá járul, hogy az ügyvédnek nincs nyugdija, s igy felőle a fél s a bíró tartozik gondoskodni. Azt sem szabad szem elól téveszteni, hogy a perbeli munka dija csak is a perheli dolgozat alapján állapittatik meg, H perbeli dolgozat pedig a felek által előterjesztett adatok szüleménye s kinyomata és rövid öszvefoglalása a sokszor nem 5s sejthető — ugy szóiván — perenkivüli s lappangó fáradozásnak: mig ellenben a nyertesség esetére igénybe vett jutalom meghatározása a fél s ügyvéde közt váltott tanácskozmányok, utazások ada'szerzési módok, levelezések, utánjárások, sürgetések, titoktartás, hűség, szolgálat, számolás s egyéb hason tényezőktől, melyeket az ügyvéd a perben nem fedezhetvén fel, nem is számithat fel, — függ. — Méltó s igazságos tehát, hogy a felek saját ügyvédjüket hűséges szolgálatukért, a per szerencsés kimenetele esetére, külön is jutalmaznák, ez iránt egyességet köthessenek s a bíró a jutalmat esetleg szabályozza; mert különben mi ügyvédek, kik az ügyek első birái vagyunk, s nyilvános ti MZ te t (officium publicum) viselünk, oly díjazás mellett, minőt mai nap a birák a perbeli munkálatért szoktak megállapítani, elmehetünk Bisztriczába krumplit enni. Rajtam is megtörtént, hogy egy — 20 ezer forintot meghaladó kereset tárgyában, mely 36 évig volt per alatt, s én ezt magam is vagy 16 éven keresztül kezeltem, az anya és ujitott perben majd mindannyi törvényszéktől kedvező Ítéletet nyervén, végre a legfőbb ítélőszék az anya- s ujitott. perben hozott alsóbirósági ítéleteket méltányosságból egyrészben megváltoztatta s az én munkadijam fejében alsóbiróságilag megállapított 25 forint mond, huszonöt forintot nagylelkűen érintetlenül hagyta. Nemde ily díjazás, vagy jutalmazásra nézve el lehet mondani, ,megélésre kevés, meghalásra elég.' — 35