Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 32. szám - Adatok váltó-kereskedelem jogi törvénykezésünkhöz. 5. [r.] - Az ügyvédi munkadíjak kérdésében

Pest. 1872. kedd április 23. 32. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉlVYSZfiKI CSARNOK, Tartalom. Váltó keretk. tkezéshez. V. — Stmm. döntv. — Min. rend. Adatok váHó-kcreskedclcm jogi törvénykezésünkhöz. K ü 11 o J Ede kir. táblabíró úrtól. V. E czikkben az áruszerzési szerződések törvényszerű elnevezéséről óhajtok néhány eszmét kifejteni és tisztázni. Közelebb ugyanis egy áruszerzési per fordult meg minbárom váltcbirósági instantia előtt, melyben a í'őkérdés a korul forgott: vájjon az „áruszállítási szerződés" elnevezése megfelel-e a törvényben használt „áruszerződési kötés" elnevezésének? Az 1844. évi VI. t. cz. 28. §. B) 2. §. a) pontja szerint ugyanis ily szerzódésoek lényeges kelléke az, hogy: „nyilván áruszerzési kötésnek megneveztessék ? A kérdéses per alapjául szolgáló szerződés azonban „áruszállítási szerződés"-nek van elnevezve. Igen természetesnek találom , hogy tárgyaláskor ezen körülmény alperes részéről kifogásképen felhozatván, az vitattatott, hogy ily szerződés váltótörvényszék előtt indítandó áruszerzési kereset tárgyát nem képezheti. A fennállott aradi váltótörvényszék mely előtt ezen perfolyaniatba tétetett, a fennebbi két elnevezést egyértelműeknek vévén alperes kifogását elvetette, és őt a kereset tőimében elmarasztalta. Ellenben a pesti kir. ítélő tábla — a törvény betűjéhez ragaszkodva — az elsőbirósági Ítéletet megmásította, és a bírói illetőséget leszállította; mely másodbirósági határozat a legfőbb Ítélőszék által is helybenhagyatott. Ezen utóbbi bíróság indokolásul még a váltóra is hivatkozott, melynél ugyanis a váltó elnevezése szintén lényeges kelléket képez. Ha a törvény betűjéhez ragaszkodunk, a felső bíróságoknak kétségkivül igazat kell adnunk. Hanem a betű öl, mig a szel lem él tet! És nekem ugy látszik, hogy a törvény szelleme az első bíróság felfogása mellett harczol. A törvény szelleme ugyanis e tekintetben mást nem kívánhat, mint hogy ily szerződésnek az annak minőségét hiven és tökéletesen kifejező czim nyilván megadassék. Én nem vagyok ugyan nyelvtudós, de azért bátran merem állítani, s ugy hiszem, hogy ebben mindenki, ki magyarul tud, nekem igazat adand, hogy az „áruszállítási szerződés" csak ugyanazt jelenti, mit az „áruszerzési kötés," hogy e két elnevezés ép oly egyértelmű, mint például a gép és masina, a növény és plánta stb. Minthogy a kereskedésnálunk többnyire németek kezében van, ily szerződések nagyobbrészt német nyelv-n feltétetni. És mily cím adatik nekik? „Lieferung->vertrag." És nem fogadja el ezt törvényesnek ugy a kereskedői világ, mint a bíróságok? A német „Lieferungsvertrag"-nak nem felel-e meg tökéletesen a magyar „áruszállítási szerződés." És ha amaz törvényes elnevezésnek elfogadtatik, miért ne vétessék emez is törvényesnek? Azért, hogy a törvényhozás jónak látta a „Lieferungsvertragot" áruszerzési kötésnek elkeresztelni, ne szabadjon a magyar kereskedőnek oly elnevezést használni, mely ugy a „Lieferungsvertraggal, mint az áruszei'zési kötés" sel tökéletesen egyértelmű? Nem felel-e meg ezen elnevezések bármelyike a törvény ratiójának? Van-e annak értelme, hogy a törvény szelleme csak az egyikhez ragaszkodjék? És jogos-e ily szőrszálhasogató megkülönböztetés alapján a feleket a váltó-eljárás jogelönyeitől megfosztani ? Az angol bíró — igen is igy szokott ítélni, ki tudvalevőleg mindenben szorosan a törvény betűjéhez ragaszkodik. De tudtommal a magyar bitó mindég annak hírében állott, hogy inkább a törvény szellemének, mint betűjének hódol. íyszor élnek a felek a törvénykezésigyakorlatban helytelen kifejezésekkel? Kérvénynek neveznek oly beadmányt, mely sajátkép kereset; semmiségi pimasznak oly perorvoslatot, mely saját kép fellebbezés. És mégis mit tesz a magyar biró, daczára annak, h o gy é rí n t e 11 beadványok közt ugy az értelemre minta jogkövetkezményekre nézve lényeges kü1 ö m b s ég f e n fo r o g ? Korántsem érezteti a felekkel hibáik törvényes következményeit, hanem ex nobili officio a fél intentiójáh.jz képest ily kárvényt hivatalból kiigazítva keresetnek, ily semmiségi panaszt felebbezésnek veszi, s ezen beadványoi s.t ekképen intézi el. Nincs-e ezen eljárás és a kérdéses betűszerinti igazságszolgáltatás közt kirivó ellentét? A mi végre a váltóraí hivatkozást illeti, ezt azért nem tartom helyesnek, — mert a váltót másképen, mint váltónak elnevezni nem lehet, miután ennek megfelelő más elnevezés nedí létezik, mi az áruszerzési kötésről korántsem áll, i/int ezt a fent elősorolt érvek mutatják. Az ügyvédi munkadíjak kérdésében. Szóljunk már egyszer pro domo is, mi, kikről az unalomig állíttatik, hogy minden oldalról függetlenek vagyunk. Én ugyan soha sem kérkedtem a függetlenségemmel mint ügyvéd, de ha nem találnám illetlennek e szaklap keretébe, bizony ráfognám különösen a felső bi29