Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 31. szám - Adatok váltó-kereskedelem-jogi törvénykezésünkhöz. 4. [r.]

Pest. 1872. pénteken április 19. 31. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom. Váltó keresk. tkezéshez. IV. — Semm. döntv. — Min. utaaitás. Adatok váltó-kereskedelem-jogi törvénykezésünkhöz. K ü 11 e y Ede kir. táblabíró úrtól. IV. Nem csekély fontossággal bir törvénykezésünk terén annak eldöntése is: váljon előleges bizonyításnak van-e helyea váltóeljárásnál? Ezen kérdés merült fel egy nem régen a budapesti kereskedelmi- és váltó-törvényszéknél folyamatba tett könyvkivonati perben. Tárgyaláskor a felek abban egyeztek meg, hogy ezen per elintézése a vtk. II. r. 92. §-hoz képest egy választott bíróságra bizassék, fenntartván magoknak azon jogot, hogy ha ezen ügy bármi okból választott bíróságilag el nem intéztetnék, mindegyik fél a pernek a fent nevezett törvényszéknél leendó folytatását kérhesse. Mily stádiumban van jelenleg ezen ügy a választott bíróságnál, arról a váltóbiróságoknak tudomásuk nincs. E közben történik, hogy az egyik fél a fentnevezett kereskedelmi törvényszékhez azon kérelemmel fordul, miszerint egy külföldön lakó, de jelenleg Pesten tartózkodó tanú a polg. törv. rendtartás 534. §-hoz képest előlegesen kihallgattassék. Az idézett §. szerint ugyanis : „az előleges bizonyításnak, tanúkihallgatásnak, bírói szemlének helye van a per folyama alatt, sót a per megindítása előtt is, ha az ellenfél abba beleegyik, vagy ha a folyamodó kimutatja, hogy a per kimenetéig bizonyítékától eleshetik." Az 535. §. szerint pedig az előleges tanúkihallgatás „azon biróságnál kérendő, melyet a perbeli törvényhatóság illet. Sürgős esetekben a tanút azon bíróság is kihallgathatja, melynek kerületében a tanú tartózkodik." A budapesti kereskedelmi törvényszék a kért előleges tanul'ihalJgatást a polg. törv. rendtarfás 535. §. alapján elrer lelte, és a tanút — bár az ellenfél ezen végzés ellen perorvoslattal élt — ki is hallgatta. Vizsgáljuk most már, megegyez e ezen eljárás az illető ég szabályaival, megegyez-e a váltótörvénynyel? Első tekintetben kétséget nem szenved, hogy egy és ugyanazon perben egyidejűleg két bíróság perbirósági minőség en nem járhat el. A feleknek fentérintett f'.gyaláskori megegyezésével tehát az illetőség, a per birói intézkedési jogkör a fentartott feltétel beálltáig a nevezett törvényszékről a választott bíróságra ment át. De ebből az következik, hogy azon kérdés megvitatása és eldöntése, váljon a kért tanuhallgatásnak — akár mint előlegesnek, akár mint rendesnek van-e helye? — a választott bíróság elébe tartozik. Az ellenkező eljárás egyrészt sérti az illetőség szabályait, másrészt könnyen viszás helyzetet teremthet. Nem volna-e például ily viszás helyzet az, ha a választott bíróság a kért tanúkihallgatást mellőzendőnek tartaná, s ezen végzés ellenére a tanú egy másik bíróság által mégis kihallgattatnék? Az idézett 535. §. kivételesen megengedi ugyan, hogy sürgős esetekben a tanú a perbíróság mellőztével azon bíróság által is kihallgattathassék, melynek területében a tanú tartózkodik. De ez természetszerűen csak oly esetre vonatkozhatik, midőn az utóbbi biróság székhelye a per bíróságáétól különböző, mely körülmény pedig tudtommal az itt közlött esetben fenn nem forog. — A tanúkihallgatást szorgalmazó félnek tehát a választott bírósághoz mint ez időszerinti perbírósághoz kellett volna kérelmével fordulni. A budapesti kereskedelmi törvényszéknek pedig a helytelenül hozzá forduló folyamadót a választott birósághoz kellett volna utasítani. Ha ez a kért tanúkihallgatást elrendeli, s annak eszközlése végett, minthogy törvényhatósági jogkörével nem bir, s e szerint tanukat maga elébe idézni és kihallgatni jogositva nincs, a budapesti kereskedelmi törvényszéket megkeresi, a tanú ezen biróság általi kihallgatásának misem áll útjában, mert egy kereskedelmi törvényszék kereskedelmi ügyekben hozzáintézett tanúkihallgatási megkeresvény teljesítését meg nem tagadhatja; az sem képezhetvén itt különbséget, vájjon ezen tanúkihallgatás előleges, vagy rendes-e? mert ezt megvizsgálni a megkeresett biróság, mint ilyen hivatva nem lehet. Egészen más szempont alá esik azon kérdés, vájjon elrendelhető-e az előleges bizonyítás egy váltóbiróság által perbirósági minőségben? Ezen kérdésre én csak n e m-mel felelhetek. Mikép kelljen egy váltóperben tanukkal bizonyítani? ezt a vtk. II. r. VIII. fejezete körülményesen előírja. Ezen bizonyíték körül más módot, mint melyet a váltótörvény előszab, alkalmazni nem lehet. A váltótörvény pedig előleges tanúkihallgatásról egy árva szót sem említ; e szerint annak váltóperben nincs is helye. A polgári törvénykezési rendtartás szabályai a váltóeljárásnál nem alkalmazhatók. Ezen rendtartás csak a köztörvényi eljárást szabályozza, csak a köztörvényi bírónak szól. Az 535. §-ban emiitett bíróságok alatt is csak a köztörvényieket értheti és érti. Ha a polgári perrendtartás — miként ez külföldön van — nálunk is a váltóeljárás kiegészítő ré*sze, vagy helyesebben alaptörvénye volna; ha az utóbbi csak az eltérő szabályokat tartalmazná, egyebekben a polgári perrendtartás szabályai a váltóeijárásnál is alkalmazandók lévéD : akkor igen is — váltóügyben is hivatkozhatnánk a polg. törv. rendtartásra oly esetben, melyről a váltótör31