Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 3. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 1. [r.]

11 alperes mint számadással tartozó lett volna köteles előadni, csakis a becsérték utáni kamatokban voltak megítélhetők. Az elsó bíróság azon intézkedése pedig, hogy 4% Ítéltetett meg, azért hagyatott helyben, mert felperesek részéről az, hogy nem 6°/0 ítéltetett meg, különösen nem felebbeztetett. 5-ör. Jentrebet és Sürnyeget illetőleg az e. b. Ítélet az úrbéri kártalanításra vonatkozólag az összeirási 48. sz. jegyzőkönyvben foglalt alperesi beismeréshez képest i volt kiigazítandó. Miről stb. (1870. apr. 28. — 3489.sz. a) Seiuiititüszéki döntvények. Midőn bizonyos ingóságok az illető fél birtokába Irirói eljárás utján jutottak, azon törvényi vélelem érvényesül, hogy azok birtoklása jogos alappal bir. — Ily esetben a perr. 324-. §. szerint a zárlat elrendelhetésénck egyik fő feltétele hiányzik. A törvényi vélelem ellenében a magán bizonyítványok birói figyelembe nem vétethetnek. Appel Lászlóné szül. Kozolay Francziska — Appel László ellen Déva város egyes biróságához zárlati kérvényt intézett, melyben előadja, mikép nevezett Appel László azon végrehajtás alkalmával, melyet özv. Volicska Józsefné ellen intézett, maga részére lefoglaltatott egy ezüst ezukor szelenczét, ezüst ezukor porzót, és két dohány dobozt, melyek nevezett ügyvédjének át is adattak, — ezen ingóságok azonban B) bizonyítvány tanúsága szerint zárlatot szorgalmazó kétségtelen tulajdonát képezik. — Minthogy pedig e tárgyak Appe! László birtokában igen nagyon vészéiyezvók, kéri, hogy A. szerint azokra nézve indított igényperének befejezéséig azokra a zárlat elrendeltessék. Az egyes bíróság f. év okt. 11-kén 1259. sz. a. hozott végzésével a zárlati kérelmet megtagadta, mert a B. alatti bizonyítvány, mely a perr. 166. §. szerint, mint magán okirat csak a kiállító ellen bizonyít, nem tekintethetik oly bizonyítéknak, melyből a 324. §. szerint alaposan vélelmezhető' lenne, hogy a panaszlottnak az érintett ezüstnemüekre való birtoklása nem jogos alapon nyugodnék, és viszont kérelmezőnek azokhoz jogos igénye volna; — mig ellenben igazoltatott, hogy azon ingók alperesnek jogérvényü ítéletek alapján, és végrehajtás utján jutottak birtokába , mit a végrehajtási okiratok bizonyítanak, ily közokiratok pedig teljes bizony itó erővel birnak. Ez ellen kérvényező senim. panaszszal élt; mert a kérvényből látható, hogy a tulajdonjog a kérdéses tárgyakra vitássá vált; s mert panaszló jogos tulajdon igénye zárlat alkalmazása nélkül veszélyezve van. A Sem mit ő szék azt elvetette ; „mert panaszló saját előterjesztése szerint is a lezároltatni kért tárgyak Appel Lászlónak birói eljárás utján adattak át; következve a törvényes vélelem a mellett szól, hogy az ő birtoklása jogos alapon nyugszik; „mert e vélelem ellenében a zárlatot kérő fél által felmutatott magán bizonyítványok figyelembe nem vétethetvén, — a kérdéses ingóknak állított jogtalan birtoklása, a mi a perr. 324. §-a érteimében a zárlat engedélyezésének egyik mellőzhetlen előfeltételét képezi egyáltalán nincs igazolva.* (1871. nov. 11. — 13078. sz. a.) Semmiségi esetet képez, ha a végrehajtás az örökhagyó nevén álló ingatlanra, annak — bár a perben nem állt, s el nem marasztalt örökösei ellen kérelmezletvén, — az a bíróság által megtagadtatott. Mácsik Anna — Szadvár Mátyásstársai mint Szadvár János örökösei ellen — a megitélt 13 frt tőke tartozás 8 13 frt perköltség erejéig, néhai Szadvár János tkönyvezett ingatlanjaira Szepes m. tszékénél a végreh. elrendeléseért folyamodott — előadván, mikép az örökhagyó azon adósságban jogérvényes ítélettel elmarasztaltatott,s ellene a végrehajtás el is rendeltetett, de az nem foganatosíttatott, mert barátságos utoni kiegyenlítését ígérte volt. E közben meghalt, s így örökösei ellen, hátrahagyott ingatlanjára kérik a végrehajtást elrendeltetni. A tszék e kérelmet 1871. aug. 4. — 1019. számú végzéssel elutasította; mert Szadvár Mátyás s társai a perben nem állottak,s elmarasztalásuk az örökség erejéig nem igazoltatott; továbbá Szadvár János halála nem is bizonyittatott; és a végrehajtás nem lett hagyatéka ellen intézve. Felperes semm. panaszt adott be azon a", alapon, mert igaz ugyan, hogy Szadvár M. s társai a perben nem állottak ; de a végrehajtás nem is mint egyenes adósok, hanem mint Sz. János gyermekei s örökösei ellen, s nem is az ő vagyonukra, hanem Szadvár János hátrahagyott vagyonára, tehát hagyatékára kéretett vezettetni. A Semmitőszék a semm. panasznak helyt adván, a tszék 1019. sz. végzését megsemmisítette; „mert az elmarasztalt Szadvár János halála a hivjelentésből kitűnvén, és a végrehajtás panaszlotiak, mint néhai Sz. János örökösei ellen, a telekjkönyvben Sz. János nevére jegyzett telekre, kérettetvén, a tszék azáltal, hogy a végrehajtási kérelem iránt elutasitólag határozott — szabályellenesen járt el." (1871. novemb. 24. — 10765. 6z. a.) .Az ellenfélnek a kért haláridühalaszlásba való beleegyezéséül j Ci39. §.J nem tekinthető, ha az nem a kért, hanem csak 15 | napi halasztásba egyezett bele. Schmidt-Hevesi Teréz — Brechtl-Meyer Katalin s I többek ellen Pest város törvényszéke előtt 1871-ben I örökösödési pert indított, melyben tárgyalás tüzetett ki s az meg is tartatván, alperesek részéről a viszonválasz i beadhatására halasztás kéretett Felperes 15 napi halasztásba I be is egyezett. A tszék f. évi jul. 3. — 27948. sz. alatti í végzéssel a 15 napi halasztást elrendelte. Ezen végzés ellen alperesek semm, panaszt adtak be; — mert ók nem az igazolás nélkül is igénybevehető (138. §. szerinti) 15 napi halasztást, hanem hosszabbat kérelmeztek, — mi felett a 139-dik §. értelmében volt kötelessége a tszéknek határozni. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perrendt. 139. §. szerint a kért hosszabb halasztás a féltől csak azon esetben nem tagadható meg, ha az ellenfél a halasztásba beleegyezett, vagy a halasztási kérelemre nézve észrevételt nem tett; 3*