Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 20. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 1. [r.]

79 ban pedig a sommás keresetek a bérlő s bérbeadó közti viszonyokban kölcsönösen a bérlet tartamára szoríttattak; fel sem levén tehető, hogy mig a 93. §. <1) pontja az itt elősorolt keresetekre nézve a sommás ügyut megalapítására csak két évi határidőt enged, addig a kártérítési keresetekre nézve az egész elévületi határidőt kívánta volna érvényben meghagyni. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mivel a 93. §. g) azt tartalmazza, hogy azon károk, melyek a bérlet tartama alatt okoztattak, tartozzanak sommás útra; nem pedig hogy azon károk csak a bérlet tartama alatt lennének követelhetők sommás uton. ASemmitőszék a panaszlott végzést a 297. §. 5. p. alapján megsemmisitette, s a szbirót felperesi kereset sommás eljárás szerinti tárgyalására utasította; „m e rt oly kártérítési keresetek, melyeket a bérbeadó a bérlő ellen a bérlemény rongálása miatt indít, ha ebbeli joga a szerződésben foglaltatik, a perr. 93 §.g) p. szerint, sommás eljárás alá tartoznak, tekintve tehát, hogy az a) alatti szerződés valódisága nem tagadtatott s ezen okiratban alperesek az épületekben történt netaláni rongálásokról s kárról felelni kötelesek, a sommás ügyut és birói illetőség leszállítása a perr. 95. §. értelmében helytelenül történt." (1871. febr. 24. — 737. sz. a.) A községi jegyzők illető községeik elleni szerződésen alapuló fizetés követeléseik behajtását illetőleg a közigazgatási úthoz nincsenek kötve, hanem egyenesen a törvénykezés útjára is léphetnek. Pap József közjegyző Biharmegye illető szolgabirájához keresetet adott be alsó Verzár község birája ellen a neki mint jegyzőnek szerződésileg fizetése fejében kötelezett s 1866., 1867. és 1868. évre járandó termények árának, t. i. 55 frt., 66 frt. és 57 frtnak megítélése iránt. Előadja keresetlevelében különösen azt, hogy 3 rendbeli a községgel kötött szerződésekben kijelölt követelésének behajtása iránt már előbb közigazgatási uton tett lépéseket, de azok behajtása ez uton nem sikerült, azért birói útra kellé térnie. Alperes a birói illetőség ellen tett kifogást, mert a község s a jegyző közti kölcsönös viszonyok elintézése nem tartozhat perutra, hanem közigazgatási útra; és mivel maga felperes is csakugyan már közigazgatási uton szorgalmazta is követelését, ennek befejezését tehát tartozott volna felperes bevárni, annál inkább, mert ugyanazon követelést egyszerre két uton nem kereshet. Az eljáró bíróság 1870. oki. 13. végzésével az illetőségi kifogást elvetette és alperest érdemleges tárgyalásra utasította. Ennek befejeztével alperes község el is marasztaltatott. Ezen ítélet ellen al p er es s e m m. panaszt adott be; mit főleg fentebb emiitett érvére fektetett, t. i. hogy felperes közigazgatási uton is keresi követelését, tehát annak eljárását be várnia kellett volna. A Semmitőszék az eljáró bíróságnak a birói illetőség elleni kifogást elvető végzését és folytatva hozott Ítéletét a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisitette és felperest időelőtti jelen keresetét illetőleg a közigazgatási uton folyamatban levő eljárás végeredményének bevárására utasította; „mert a felperes által beügyelt szerződés nem általa hanem Koraj Mihály hivatali elődje által saját személyére nézve köttetett alperes községgel, melynek tartalma szerint a birák kötelesek az ott előszámlált körjegyzői hivatali illetményeket beszedni, melyeknek alperes községtőli behajtása, a 4 •/. melléklet szerint közigazgatási uton tárgyaltatik is; — az pedig, hogy ezen eljárás már teljesen befejeztetett s eredményre nem vezetett volna, felperes által nem igazoltatott; addig a körjegyzői hivatali illetőségek megvételére irányzott fenforgó keresetnek birói utoni folyamatba tétele idö előtt kiséreltetett meg." (1870. decz. 15. — 12486. sz. a.) Az ősiségi perek folytathatósága iránti kérdés a felebbviteli bíróságok által hivatalból vizsgálható oly esetekben is, midőn az e kérdésben hozott alsó bírósági határozat a felek által jogorvoslattal meg nem támadtalolt. Kelemen István, Fazekas Lajos és Amália mint néhai Losonczi Krisztina hagyományosai illetőleg gyermekei s vérszerinti örökösei mint felperesek — Török Bálint mint árva Losonczi Gyula s Amália törvényes gyámja és özvegy Losonczi Bertalannő mint kiskorú fia Kálmán term. s törv. gyámanyja mint alperesek ellen örökösödési pert indítottak. Az első bíróság a per folytathatóságát megalapította — mely kérdésben fellebbezés nem használtatván, az a kir. táblai Ítéletben érintetlenül hagyatott. Ellenben a 1 e g fő b b 11 é 1 ő s z é k 1870. július 20. 4695 sz. a. Ítéletével e pert nem folytathatónak mondotta ki s felpereseket keresetükkel elmozdította; mert alperesek néhai Losonczi Ráfael után hátramaradt vagyon birtokában, az ez ügyben első vonalban eljáró osztoztató bíróság által 1842 jul. 12-ki hozott ítélet alapján vannak, mellyel a mondott javak biróilag fi-ágat illetőknek kimondattak ; miután felperesek keresetének czélja, azon ítélet s azon alapuló birtoklás ellenében kimutatni hogy a Losonczi fé le peres javakban az öröklési jog L. Ráfael örökhagyó halálát megelőzőleg a család női tagjait is megilleti; ennélfogva ezen örökösödési per jogegyenlőségre nézve van fektetve — mire nézve különbséget nem tehet hogy a jogegyenlőség itt nem az adományi okmányokból hanem a családban fennállott szokásos gyakorlatból vonatik le; a jogegyenlőségre fektetett keresetek pedig az ősis. pat. 10 — 26. §§-sai szerint többé nem indíthatók s nem folytathatók. Ez ellen felperesek semmiségi panaszt adtak be; mert szerintök megdönthetlen jogi elv az miszerint jogerejüvé vált ítéleti pontok felett felsőbb bíróságoknak ítélni nem lehet; jelen esetben pedig az e. bíróság a pert örökösödési pernek minősítvén azt folytathatónak mondotta ki s ezen Ítéletet alperesek nem fellebbezvén, annak ezen pontja jogerejüvé vált, beismervén a fellebbezés nem használatával, hogy itt örökösödési és nem jogegyenlőségi per kezdetett. — Tehát nem állott a legf. itélőszéknek jogában a kir. táblai Ítélet ellen, mely a per folytathatóság kérdését mint nem felebbezettet érintetlenül hagyta, alperesek által használt fellebbezés folytán ezen jogerejüvé vált kérdés fellett határozni. A Semmitőszék azt elvetette „mert az ősis ny. parancsnak a jogok elenyésztére vonatkozó határozványai tekintettel annak 26. §-ra és a fennáló törv. gyakorlat szerint hivatalból is figyelembe | veendők levén; a legf. ítélőszék midőnmindamellet, hogy 20*