Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 17. szám - Telekkönyvi hatóság és a birtokbiróság 3. [r.]

67 tetett sem. panaszt elvetni kellett." (1870. april 23. — 2996. sz. a. — Majláth György elnök. — Babos Kálmán előadó.) (Vége köv.) Semmitöszéki döntvények. A perrend azon szabálga (3/7. §.) miszerint esküvel eldöntőn perre nézve perújításnak nincs helye, ki nem terjed azon esetre, ha a letett eskü azjalappernek csak egyik tárgyára vonatkozott. Oláh G-ábor Pain Vilmos ellen Arad város tszéke előtt 2400 frt. s jár. iránt ujitott pert indított — mire a tszék 1870. sept. 17-kén 3853. sz. a. kelt végzésével a perujitásnak helyt nem adván, az ujitott keresetet viszszaadatni rendelte; mert a perr. 317. §-ként esküvel eldöntött ügyekben perujitásnak nincs helye, az ujitatni kért per pedig itt esküvel döntetett el. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mivel a perr. 320. §. szerint a perújítás kérdése az alapperben eldöntött ügy érdemével együttesen lévén tárgyalandó s eldöntendő, az ujitott keresetet hivatalból viszszaadni nem lehetett; és a végzésben hivatolt 317. §. itt helytelenül alkalmaztatott, minthogy a hétszemélyes táblai ítéletben a kereseti összeg csak egy kis részében t. i. 319 frtig lett megítélve s tétetett le az eskü alperes által, — de ezen eskü hamis volta is csak az ujitott per folyamában kimutatható. A Semraitőszék a neheztelt végzést a 297. §. 1. pontja alapján megsemmisítette s a tszéket utasította az ujitott keresetnek szabályszerű idéző végzésseli ellátására ; „mert a perr. 317. §. azon rendelete, mely szerint esküvel eldöntött kérdésre nézve a perújítás meg nem engedtetik, a jelen esetben, midőn a letett eskü csak az alapper egyik tárgyára, ugy mint a kiszolgáltatott termesztmények és egyebek becsértékére vonatkozik, — a perújítás hivatalbóli megtagadására okul nem szolgálhat." (1871. jan. 12. — 13397. sz. a.) Azon kérdés sérelmes eldöntése, váljon pervesztes felperes a perköltségekben elmarasztalandó-e, mint az ügy érdemével kapcsolatos intézkedés — semmiségi panasz tárgyául nem szolgálhat. Rády Mihály Baja város tszéke előtt, Olay Lajos és Pexa Lajos ellen tartozatlanul fizetett 112 for. s járul, megtérítése és 1200 frtról szóló adóslevél visszaadatása iránt pert indított; melyben a tszék 1870. sept. 17-kén 4465. sz. a. ítélettel felperesnek a 112 for. iránti kérelmét visszautasította, ellenben a kérdéses kifizetett adóslevél kiadatását elrendelte — a perköltségek külcsönös megszüntetésével. Ez ellen e. r. alperes sem. panaszt adott be; mert az ítélet felperest a perr. 251. §. ellenére a perköltségekben el nem marasztalta, habár keresetétől el lett mozdítva; és mert a kötelezvény kiadatására lett kötelezése neki e részben fel nem róható, mivel ö azon kötvény kiadatását sohsem tagadta meg, de csak azért nem adta ki, mivel felperes furfangosságát ismerve, félt, hogy a 112 for. visszatérítésében fogja elmarasztaltathatni. A Semitőszék azt elvetette „mert azon kérdés, valljon a pervesztes felperest a per körülményei szerint a perköltségekben nem kellett volna-e elmarasztalni, az ügy érdemével függ össze, s igy annak sérelmes eldöntése miatt nem semm. panasznak hanem — fölebbezésnek lett volna helye." (1871. jan. 19. — 13966. sz. a.) Az, hogy a hagyaték az örökösöknek még át nem adatván, az örökhagyó tartozásából keletkezelt keresel nem a hagyatéki gondnok, hanem az örökösökül még nem nyilatkozott utódok ellen intéztetett — semmiségi esetet nem képez. Azon panasz, hogy a kiskorú részéről nem a közgyám, hanem külön kinevezendő gyám lelt volna megidézendő, csak a kiskorú törvényes képviselője által adható be — tehát nem annak — bár ugyanazon ügyben szinte perbe idézett anyja által is. Weisz Jakab Nógrádmegye kékkői szolgabirósága előtt Oravecz — Termán — Mihálynét és Sztraka József közgyámot, mint kiskorú Oravecz János gyámját 88 frt. s járul, iránt beperelte azon alapon, mert elhunyt Oravecz Mátyás felperesnek 88 ftal adósa maradt s utána nevezett alperesek örökösökül maradtak. Tárgyaláskor első r. alperes a keresetet leszállitatni kéri, mert Oravecz Mátyás hagyatéka még nem tárgyaltatván, nem tudatik, hogy kik legyenek örökösei; miért hagyatéki gondnok kinevezését kellett volna eszközöltetni, s a keresetet az ellen intézni. — Másod r. alperes szinte a hagyaték-tárgyalás meg nem történtére hivatkozik, miért az neki mint közgyámnak nem is lett tudtul adva s igy annak cselekvő és szenvedő állapotáról tudomása nem is lehet, s azt ő nem képviselheti. — Ezekre felperes megjegyzé, hogy alperesek Oravecz M. törvényes utódai levén, keresetét csak is ellenük intézheté. A szolgabiróság 1870. nov. 10-kén 866. sz. a. kelt ítéletével alpereseket a kereset értelmében elmarasztalta, a felperes által leteendő eskü feltétele mellett. Ez ellen e. r. alperes sem. panaszt adott be; mert a hagyaték tárgyalva nem levén, a kereset a hagyaték s ennek képviseletére kinevezett gondnok ellen lett volna intézendő, és a kiskorú alperes részére törvényes gyám s képviselő kinevezendő. A Semmitőszék azt elvetette, „mert azon panasz, hogy kiskorú Oravecz János részére nem a közgyám, hanem külön kinevezendő gyám lett volna megidézendő, tekintve a perrend 298. §. b) pontjára, csak a törvényes képviselő által adható be, következőleg az e. r. alperes által jogosulatlanul lett beadva; „azon kifogás pedig, hogy néhai Oravecz Mátyás hagyatéka bíróilag még át nem adatott s ekkép a kereset a hagyaték részére felállítandó gondnok, nem pedig az eddig örökösül nem nyilatkozott alperesek ellen lett volna intézendő — a perrend 297. §-nak valamelyik pontjában jelzett semmiségi esetet nem képez." (1870. decz. 9. -- 13893. sz. a.) Szabályrendelet a szőlők után járó vitás tartozások iránt. Az 1868-iki XXIX. t. czikk 26-ik §-sa a szőlők után járó vitás tartozások tekintetében csupán azon esetekről intézkedvén, melyekben a keresetek a biróságok előtt már vagy meginditattak, vagy csak a megjelölt törvény hatálybalépte után indíttatnak meg, — az 1857-ik évi 17*