Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 13. szám - Semmitőszéki döntvények ellentétei s összeütközései 3. [r.]

50 meghallgatott szakértők véleménye szerint is előnyösnek mutatkozik, azonban annak feldarabolása a közigazgatási hatóság által megtagadtatnék ? Váljon a birtoknak árverését rendeli el? — Ez ellenkeznék az örökösödési eljárás szabályaival. — Vagy az úrbéri ingatlan vagyont közösségben tartaná fenn? — Ez által meg a törvényi; sértené; mennyiben meggátolná az 577 §. rendeletének érvényesítését, hol világosan kimondatik, miszerint „az ö.ökösök nem kényszeríthetők arra, hogy vagyonközösségben maradjanak." Scmmitöszéki döntvények ellentétei s összeütközései. III. Annak feltüntetése végett, hogy a m. k. Seminitőszék, a határozatok alkotásában, egyenlő irányelvet nem követ, a hozott döntvények, egyenkint, vagy össze ségben való bírálat alá vétele szükségtelen. Elég koronkint egy-két példa, megjelölni a sebet, mely igazság szolgáltatásunk testét emészti. És ha néhány döntvény arról győz meg, hogy ama kiváló testület, mely ez idő szerint, a legfőbb birói hatóság gyakorlatát törvényi alapon birja, — melynek ennélfogva első gondjának kellene lenni a törvény megtartása és helyes értelmezése felett szigoruan őrködni, — majd a positiv törvénynek ad azzal ellenkező magyarázatot, majd saját határozatát czáíblja meg más alkalomkor de analóg jogesetben hozott határozattal, — hol ekként számos ügyek nem a tudomány magaslatára felemelkedett elv, de g)7akran egyéni (jogászi) szeszély és felfogás alapjány intéztetnek el, önként felmerül a kérdés — mi lehet oka ama tétovának, mely tényleg létezik, — s következései ha ideje korán nem orvosoltatnak, kedvezők az igaztágszolgáltatásra semmi ese ben sem lehetnek s nem jöhet e id5 mikor a m. k. semmitőszék döntvényei annak, mik eddig voltak, tudniillik közhitelességű jogforrásnak, a tudomány kárára tekintetni nem fognak? Hogy némely határozatok közhitelességű jogforrás gyanánt már ma nem szolgálhatnak, — kétségtelen. Vegyük p. o az 1870.jan. 31-én 4340/8G9 számú határoza tot, mely kimondja, hogy „a kár elkövetésének helye a kötelezettség teljesítésére kikötött helynek is lévén tekinthető, a kártérítési keresetek, kárt tevő lakhelyére való tekintet nélkül, ehelybirósága előtt is megindithatók." S hasonlítsuk össze R. Gr. sommás káresetében hozott határozattal, — mely kereset Nógrádmegye füleki járás szbirója előtt 811/870. szám alatt inditatott, — s az ellenmondás legott ki fog tűnni. A 4340^8^9. számú semmitőszéki határozatnak alapul szolgáló keresetben ugyanis Ő. J. 1869 jan. 26 án 816. sz. a. Aradmegye törvényszékéhez rendes szóbeli keresetet nyújtván, melyben K. testvéreket, bécsi lakosokat mint az első erdélyi vasut-épités vállalkozóit, tilos italmérés által 11,061 ft. 20 kr. elkövetett kár iránt, a bécsi lipótvárosi bíróság utján tárgyalásra megidéztetni, s őket az emiitett kár s járulékaiban elmarasztalni kérte. Alperesi részről, a birói illetőség ellen kifogás tétetvén, — a m. k. semmitőszék Arad-megye törvényszéke illetőségét mint a melynek a területén a kár elkövettetett — megállapította. R. Gr. 1870. aug. havában 811/870 szám alatt A. Gy. losonczi lakos ellen 213 frt. 75 krra becsült kár bevétele végett K. Gr. szbiró előtt, mint a kinek a kerületében a kár elkövettetett — keresetet indítván, előadta, hogy A. Gy. vasúti vállalkozó a Szuha csatornán keresztül engedély s kisajátítás hiányában hidat épitett, ez építés által a partot megrongálta, és hogy az áradást, mely a partot kiszakitás rétjétbeiszapolta, következve a 213 frt. 75 krra bee ült sarjukárt ő A. Gy. okozta, miután pedig a csatornák partjai rongálását az 1840. 10-ik t. cz. 15. §-a szigorún tiltja, neki A. Qy. mind természetjogi alapon, mind a hivatkozott törvény nyomán kártérítéssel tartozik stb. E keresetre hozott végzésben felperes a perrendtartás 30-dik § sa szerint alperes személyes biróságához, Losoncz város sommás bírájához utasíttatván, — a végzés ellen semmiség! panaszt emeli, — melyet a m. k. semmitőszék azon oknál fogva: mert „az, hogy alp. személyes bírósága, a bíráskodásban akadályozva lett volna nem igazoltatotr," — categorice elvetette; indokul azt is felhozván: „hogy felp. a keresetet az 1840. 10. t. czikkre, semmiségi panaszát ellenben az 1840. 11. t. czikkre alapította, s így a kereset mezei rendőri keresetnek s a területi bíróság illetékesnek nem tekintethetett. Váljon a 4340/869. számú dontvény mezei rendőri keresetnek nézte e Ő. F. keresetét, melyet tilos italmérés folytán indított? Váljon ha általánosságban kimondatik, hogy a kár elkövetésének helye, a követelés teljesítésére kikötött helynek is tekinthető, tesz-e különbséget az, hogy a kereset mily természetű kártétel alapján formáltatik? Ily határozatoknál a klassikus hajdan, „idis redibise" is jobb volt; mert az legalább azon tulajdonsággal bírt, hogy lehetett kedvezőleg is magyarázni, mig a m. k. semmitőszék feltüntetett eljárását, aligha. Midőn azonban eme nézetünket objectiv — a tudomány szempontjából nyilvánosságra hozzuk — vádat bármely irányban is, nem emelünk. De miután a jogszolgáltatás érdekében óhajtjuk, hogy a legfelsó'bb forumok határozatai, kiváló tekintélyüket jövőre nézve is megtartsák, kötelességünknek ismerjük a feltűnőbb ellentéteket koronként kijelölni. Ez mindössze, mit a sajtó feladatához képest tehet. A többi a forumok dolga. Fognak-e segitni a bajon — p. o. e czélra kiküldött bizottság által, összeszedvén, s egybe hasonlitván, mindazon határozatokat, melyekben ellentétes nézetek mutatkoznak, hogy ez adatok nyomán, a jövőre nézve egyenlő irányelvek állapitassanak meg? — oly kérdés, mely a m. k. semitőszéket is érdekelheti. PapGryula. Semmitőszéki döntvények. Úrbéri természetű birtokok után járó szolgálmányok s mas kötelezettségek behajtása iránti keresetek az érvényben fenlarlotl urb. ny. parancs 19. §-sa alapján nem törvénykezési, hanem közigazgatási útra tartoznak. Ezen eljárás mellőzésére nem szolgálhat alapos okul azon körülmény, hoyy ingók hiányában az úrbéri tartozások behajlására irányzott végrehajtást ingatlanokra kell vezetni. Bosnyák s társai Arad megye polgári tszékéhez keresetet adtak be Kolczán Simon s társai ellen bizonyos úrbéri háztelkek után járó taksák s szolgálmányok megítélése iránt, miután nevezettek az illető háztelkeket birtokolván, megtagadták 1848. évtől kezdve azon járandó ságok fizetését, melyek azoktól még 1819-ben kötött