Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 12. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 10. [r.]

48 A fogházban letartóztatottak lakhelyéül tekinthető azon táros, hol az illető fogház létezik; tehát azon városi biróság képezi személyes illetőségét is. Despotov Pava hagyatéka részéről franyovai lakos Miatov Arszén ellen N.-Kikinda tszéke előtt j er inditatott s ebben alperes semm panaszt adott be a N.-Kikindai tszék 1870. nov. 23-kán 2228. sz. a. végzése ellen, mely 1908. és 2172. sz. alatt előbb beadott sem. panaszát, mint elkésve beadottat visszautasította, miután az 3 nap lefolyta után lett beadva. Alperes sem. panaszában azt adja elő, hogy ő jelenleg a n.-kikindai kerületi fogházban van ugyan letartóztatva, de azért franyovai lakosnak tekintendő, mert fogsága folytán N.-Kikinda városát sem lak- sem rendes lakhelyéül tekinteni nem lehet; ennélfogva sem. panasza beadására nem 3 hanem 8 napi határidőre tarthatott igényt; ő nem mint a végzésben állíttatik — lakik vagy tartózkodik a kerületi fogházban, hanem ott csak be van fogva. Mint ilyen, idejével szabadon nem rendelkezhetvén, de cselekvési szabadsága is korlátolt levén, ügyéuek ügyvédre bizását 3 nap alatt nem is eszközölhette. A Semmitőszék azt visszautasította „mert azon kivül, hogy panaszló mint a kikindai fogházban elhelyezett fegyencz jelenlegi lakhelyéül Kikinda város helyesen tekintetett; a perr. 282. §. szerint olyan végzés ellen, mely a í'elebbvitelt a törvényes határidő elmulasztása miatt utasította vissza — felebbvitelnek nincs helye." (1871. jan. 19. — 267. sz.) Nem tekinthető érdekeltségi érvényes kifogásnak az, hogy azon szolgabíró, ki valamely peres ügyben bíráskodik, ugyanabban előbb közigazgatási ulon már intézkedett. Veisz Móricz, mint felperes Burszán Tódor fbiró, és Oláh György egyházi főgondnok képviselete mellett perbe idézett Bikácza község ellen, a kántorkocsma és egyházi regalejog használatába leendő visszahelyeztetése, és annak czimén őt megillető 201. fi t. 50 kr. osztalék kiadatásának elrendelése iránt Közép-Szolnokmegye illető szolgabirósága előtt 1870-ben sommás pert inditolt s folytatott. Alperesek a tárgyalás befejezte után a szbiróság 1870. nov. 12-kén 142. sz.a. kelt Ítéletével elmarasztaltattak s az ellen kellő időben semm. panaszt adtak be; melyben az eljáró szbiró ellen érdekeltségi panaszt emelnek, minthogy a jelen kereset beadása előtt az ügyet már mintegy magáévá tette, a mennyiben már előbb intézkedéseket tett ezen ügyben; továbbá arra alapitják, hogy az Ítélet határozatlan s érthetetlen; mert felperes a kocsmajogba való visszahelyeztetését kéri s annak folytán 201 frt. kifizetését; az Ítélet pedig a kántorkocsma használatába vagy azután járó összeg élvezetébe helyezi vissza. Kérdés tehát, hogy az által az addigi szokás szerinti italmérés további gyakorlatába, vagy az arányosztás után a haszonbérlő által befizetett s befizetendő öszszeg élvezetébe helyeztetett e vissza? Első esetben az Ítélet végre nem hajtható, mert az egész évi kocsma jövedelem bíróságilag már arányosítva lett és;összesitetett; következőleg a kántorkocsmának külön kezelése már lehetetlen. Második esetben az ítélet a kérelmen tul terjesz; kedik, mert felperes a 201 frt. 50 kr. kifizetését kérte, a kántorkocsma jognak megfelelő összeg pedig, mely felperest szerződés szerint 4 évig illetné, legalább négyszer annyira megy, mint a mennyit a 201 frt. 50 kr. egy évi részlet tesz. És végre perben nem álló személy joga felett is ítéltetett, mert Oláh György nem egyházi gondnok, hanem egyszerű polgár, mi tanukkal igazolva lett; következőleg a bikaczai görög kath. egyház sem megidézve sem képviselve nem volt, mégis a biróság annak joga felett is ítélt, s mert a kántorkocsma jog fele azt illeti. A Semmitőszék annak helyt adott s az ítéletet a 297 §. 10 p. alapján megsemmisítette ; „mert alperesnek érdekeltségbőli kifogása alaptalan ugyan, miután az hogy ugyanazon szolgabíró, ki jelen perben biráskodik, közigazgatási uton ez ügyben intézkedett, a per. 56. §. valamely pontja alá eső érdekeltséget nem képez; de miután Bikácza községben a kocsmajog arányosítása folytán a kocsmajog külön gyakorlata megszűnt — az ítélet a mennyiben felperes azon jog gyakorlatába visszahelyeztetik, — végrehajthatatlannak tekintendő; miután továbbá felperes a megítélt kocsmajog után járó összeg élvezetébe is visszahelyeztetik, a nélkül, hogy azon összeg meghatároztatnék; miután végre a megítélt 66 frt. 60 krról, melyet felperes részére megalapított, perköltség összegének nem tekinthető, mivel az a tárgyalási jkönyvben felszámitott összeggel öszhangzásba nem hozható; az ítéletből egyátalán ki nem vehető, hogy mily czimeu ítéltetett meg. — A semmiségi panaszban az Ítélet ellen a perr. 297. §. 10. p. alapján emelt kifogások alaposaknak bizonyultak." (1871. jan. 17. — 51. sz.) Igazságügy-niinisteri körrendelet. A születési és házassági anyakönyvek, úgyszintén a megholtakról vezetett könyvek, továbbá az ezekből, az 1827. évi XXIII. t. cz. 3. §-ában meghatárzott közegek által kiadott kivonatok, törvényeink és törvénykezési gyakorlatunk szerint a közokiratok biteleségével, s tartalmukra nézve teljes bizonyító erővel birván : a polgári élet számos és legfontosabb viszonyaiban, a jogbiztonság föltételét, s gyakran ennek egyedüli biztositékát képezik. Ezen könyvek és kivonatok rendkívüli fontossága már magában is eléggé indokolja az érdeket, mellyel az államnak s a kormánynak azok hitelének fenntartása és biztosítása tekintetében viseltetnie kell, ne hogy az emiitett okiratokba becsúszott hibák vagy pedig a könyvek vezetése, s illetőleg a kivonatok kiállitása körül elkövetett visszaélések által, a családok megzavaitassanalc, a születéstől feltételezett polgári állás bizonytalanná váljék s az öröklés joga helyrehozhatlan, vagy csak nehezen elhárítható veszélyeknek tétessék ki. E téren tehát a legszigorúbb ellenőrzésre van szükség, mind az illető életkorától feltételezett polgári és politikai jogok védelme, mind pedig a védkötelezettségről szóló törvény kijátszására irányzott kísérletek meggátlása végett is ; mert nem engedhető meg, hogy a torvényben kimondott átalános védkötelezettség az anyakönyvek, és az ezekből készült kivonatok körül való különféle üzelmek által meghiusittassék. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ít negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztöiszállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2 ik em. balra Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz éa aldunasor sarkán, 9. sz. a.