Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 10. szám - Jogrendszerünk átalakulásához 5. [r.]

40 Hg. Karageorgievics perben hozott kir. táblai ítélet. (Folytatás.) „T r i f k o v i c s P á 1, hg. Karageorgievics Sándor titkára és rokona a gyilkossági bünnierényletnéli közreműködését hason­lóan tagadja ; tekintve azonban ; „1-ör. Hogy Trifkovics Pál Radovánovics Pállal szoros baráti viszonyban állott, hogy levelezéseiknél titkos — és pedig éppen azon irásjegygyel élnek, melyet Radovánovics Pál testvéreivel és bünlársaival használtak; — habár a Nro 10. sz. 61-ik felelethez csatolt chifrirozott levél, — miután közvetlen a gyilkosságra vo­natkozó ténykörülményt nem tartalmaz, jogos bizonyitékot nem képez is, — de mivel ezen Írásban a gyilkosság eszközeinek be­Szerzéséről ós kézhez adásáról van szó — jogos gyanuoknak annál­inkább tekintendő, mert Radovánovics Pál beismerése szerint ugyan a temesvári találkozás alkalmával, melyre az irat vonatko­zik, Mihály fejedelem lemondásrai kény szenteséről, esetleg meg­gyilkolásáról volt szó. „2-or. Tekintve, hogy Radovánovics Pál vallomása szerint, ez Trifkovics Pálnak, mint Karageorgievics Sándor ügyvezetőjének meghagyása következtében a szerb népnek Mihály fejedelem iránti hangulatát kipuhatolván, s annak eredményéről őt értesítvén, má­sod r. vádlott meghívása folytán Pestre jött, s itt a már II. a) alatt emiitett egyezmény létesült — tekintve ,,3-or. Hogy Vilutievics András vallomása szerint midőn ezen egyezmény tartalma vele közöltetett, s midőn ő abban közreműkö­dését megtagadni akarta, nemcsak Karageorgievics Sándor, ha­nem Trifkovics Pál is ellene fenyegető szavakat használt; és hogy 1868. évi raartius hóban ugyanazon egyezményre vonatkozólag adatott át neki Trifkovics Páltól a 27,800 forint — azon szóbeli utasítással, hogy ezen összeget aranyokra felváltva a gyilkosság megtörténtével Radovánovics Pálnak szolgáltassa át. „Mindezen egymásból folyó, szoros láuczolatban lévő, a vizs­gálat fejleményével támogatott gyanuokok ellen felhozott kifogá­sok már az e. r. vádlott elleni bizonyítékok megbirálásánál tüze­tesen taglaltatván, az ellenvetések alaptalansága kimutattatván, azoknak ismétlése mellőztetik ; — tekintve, hogy „4-er. Trifkovics Pál beismeri, miszerint Radovánovics Pál megrendelésére 3 darab kétélű tőrkést vásárolt s adott át; — te­kintve, hogy Marics Lázár és Rogics Stanoje vallomása szerint ezek a gyilkosság véghezvitélénél is használtattak — ezen körül­mény másod r. vádlott ellen jogos gyanuokot annálinkább szolgál­tat, mert ezen fegyverek átadásáról a chifrirozott levélben is tör­tevén említés, a fegyverek kézbesítése 1868. január havában eszközöltetett — ezen időt pedig a Pesten 1867. évi kisasszony havában történt egyezmény megelőzvén, a Trifkovics Pál s Rado­vánovics Pál közt fenforgó s fentebb jelzett benső viszonynál fog­va is másod r. vádlottnak tudnia kellett, hogy a szokatlan meny­nyiségü öldöklő fegyverek minő czélra szolgálnak. - De „5-ör a gyilkossági meréoyletbeni bünrészességről az indokok és czél iránti egyetértésről meggyőző bizonyitékot szolgáltat Ra­dovánovics Pálnak a belgrádi börtönből Trifkovics Pálhoz irt, a vallomás visszavonásának alapját képező 1868. évi július y,»-kén kelt levél, melyben másod r. vádlott közbenjárása a végett kére­tett, hogy Karageorgievics Sándornál eszközölje ki, hogy az e. r, vádlottat, ugy ennek sógorát Nenádovics Simont terhelő vallomás visszavonásáért, Radovánovics Pál apjának 500 dar. aranyat 8 30,000 frtot adjon. „6-or. Ha tekintetbe vétetik, hogy Trifkovics Pálnak azon előadása, mintha Radovánovics Pállal Temesvárott, midőn beis­meröleg az emiitelt fegyverek átadása megtörtént — a Liotics Döme ügyében jelent meg — részint a már emiitett titkos Írás­jegyben szerkesztett levél tartalma által, melyben erről egy szó sem foglaltatik, részint pedig Liotics Dömének, ugy részben Ka­rageorgievics Sándornak vallomása által valótlannak nyilvánult ; — ugyan első r. vádlott és Trifkovics Pál között a Baziáson Vilu­tievicsnek adott 27,000 forintra vonatkozólag is eltérés mutatko­zott — ha „7-er. Figyelembe vétetik, hogy másod r. vádlott azóta, hogy Karageorgievics Sándor a fejedelemségről letétetett, főnökének érdekében forradalom előidézésében működött, miről a Karageor­gievics Sándorhoz még 1859. dcc. 16-án irt levél világos tanúsá­got teszen; — ha figyelembe vétetik, hogy Andrievics István elő­adása szerint a szerb nemzethez intézett lázító proclamátió ugyan másod r. vádlott meghagyása folytán szerkesztetett, és dijaztatott, — tehát oly egyén, kiről előéleténél és azon viszonynál fogva mely közte s e. r. vádlott között fennállott — a vádbeli bűntény elkövetése feltehető, —Trifkovics Pál ellen az előso­rolt jogos gyanuokok összetalálkozása alapján a gyilkossági bünrészesség alanyi tényálladé­ka kellően bebizonyítva van. Sztankovics Fülöp harmad r. vádlott makacs tagadása ellenére is mint bűnrészes elmarasztalandó volt, mert 1- őr. Majestorovics Antal ki hg. Karageorgievics Sándor kormánya alatt államtanácsos volt, s midőn ez a fejedelemségtől megfosztatott, Majestorovics pedig Konstantinápolyba költözött az Összeköttetés köztük továbbá is fennállott, határozottan vall­ván, hogy az 1868. év kezdetén véle három izben közölte misze­rint Mihály fejedelem meggyilkoltatni fog és őtet s Jancsicsevics Istvánt résztvevők toborzására az erre szükséges pénznek Ígérete mellett reábeszéllé. Jóllehet Majestorovics Antal ki az 186 Vg évben Szerbiában történt forradalmi törekvésekben résztvett, ki e. r. vádlottnál Pes­ten több izben megfordult, ki beismerése szerint a herczegtöl állí­tólag kölcsön fejében — 400 db. aranyat kapott, nyilvános vég­tárgyaláskor vallomását visszavonta; miután azonban ezen visz­szavonás indokául előadott azon körülmény, „hogy vizén és ke­nyéren tartatott, s hogy rósz szobája volt" — ennek még bebizo­nyítása esetében indokoltnak nem vétethetik miután a szembesités nem eszközölhetése az orvosi bizonyitvány által igazolva van, a fentebbi vallomás alapján nyugvó jogos gyanuok annál kétségte­lenebb, mivel Radovánovics Pálnak azon végtárgyaláskor is meg­erősített vallomásával is összevág, hogy vele Stankovics Fülöp tudatá, miszerint Majesterovics Antal a fenebbi merénylet kivi­telére t. i. a szemeudriaiak fellázitására— hová csakugyan el is ment, megnyerte; mert 2- or. Rogics Stanoje beismerő bűntárs és közvetlen tettes val­lomása szerint Stankovics Fülöp szakadatlanul Radovánovics Pál­lal tanácskozott, az mindenbe beavatva volt, és vallomást tevőt is a fejedelem meggyilkolására buzditotta, — (Vége köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.

Next

/
Thumbnails
Contents