Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 99. szám

395 sértette — midim a perrend 468. §-nak téves magyarázata mellett, ezen két önálló ügyben egy és ugyanazon végzéssel határozott." (1871. nov. 30. — 14161. sz. a.) Községi számadási ügyekben, melyekben az 1848. i 1. t. cz. 5. § a által törvényszéki hatósággal felruházott számvevőszékek járnak el, miután ezen ügyek, mint nem szoros értelemben veit peres ügyek, közérdeket érintő természetüknél fogva, az előbbi törvények s törvényes gyakorlat által elöszabolt s a perrendtartásban nem ismert hioatalbóli eljárás szerint kezeltetnek, s ennélfogva azokban a perrend szabályai az eljárás tekintetében nem alkalmazhatók, a mialt, hogy a perrendtartásban megalapítóin eljárási szabályok meg nem tartattak, ily ügyekben a számvevőszékek Ítéletei ellen a Semmitőszékhez intézhető semmiségi panasznak helye nincs, s azok ellen csakis az előbbi törvény s törvényes gyakorlat által megengedett fokozatos felebbvitelnek van helye. Sárvár mezóváros jelenlegi tanácsa — a provisorium alatt létezett tanács tagjai ellen számadási keresetet adott be a megye számbiráló törvényszékéhez (számvevőszékhez). Ezen számbiráló törvényszék 1869. sept. 4. — 585. sz. a. ez ügyben Ítéletet hozott, melyben a volt tanácsos Vagner Fülöpöt a részére illetéktelenül beszedett 8 frt 54 kr. megtérítésében elmarasztalta; Geschrei Lajost, a a téglagyári számadások iránti felelősségtől felmentette; Gayer Györgyre nézve magát illetéktelennek kimondotta; Jusztl József volt polgármestert nem igazolt fuvarbér fejében 5 frt94kr. s 4 frtban — 5 frt haszonbér — 7 frt szolgálati váltságdíj s 38 frt vagyonkezelési dijak megtérítésében és 2 darab kötvény visszaadásában elmarasztalta; ugy az egész tanácsot egyetemleg 150 frt kórházi vagyon megtérítésére — s egyszersmind többféle körülmények kiderítésére vizsgálatot rendelt. Ezen Ítélet ellen Jusztl, Németh stb. fe 1 ebbezést adtak be 1870. jan. 18-kán,mely a megye törvényszék által a kir. táblához felterjesztetett. A kir. tábla azonban 1871. okt. 10. — 13591. sz. alatt a Semmitőszékhez felterjesztette, jelen ügyben a 297. §. 1. pontja alá eső semm. esetet vélvén fennforogni, tekintve, hogy ez ügyben már a perrend hatályba lépte után, úgynevezett számbiráló törvényszék, mely nincs bírói hatóság gyakorlására jogosítva, s nem is a perrend szabályozta eljárás szerint bíráskodott (perr. 39.— 518 — 52. §§. Átm. Int. I. cz.) A Semmitőszék az ügyiratokat a kir. Táblához vissza küldötte azon kijelentéssel : hogy Vasmegye számbiráló törvényszékének 585. sz. Ítéletét hivatalból megsemmisítendőnek nem találta; „mert községi számadási ügyekben, melyekben az 1848.11. t.cz. 5.§. által törvényszéki hatósággal felruházott számvevőszékek járnak el, miután ezen ügyek mint nem szoros értelemben vett peres ügyek, közérdeket érintő természetüknél fogva, az előbbi törvények s törvényes gyakorlat által előszabott, a perrendben nem ismert hivatalbóli eljárás szerint kezeltetnek s ennélfogva azokban a perrend szabályai az eljárás tekintetébon nem alkalmazhatók, — a miatt, hogy az ebben megalapitott eljárási szabályok meg nem tartattak; -- ily ügyekben a számvevőszékek Ítéletei ellen, a Semmitőszékhez intézhető semm. panaszoknak helye nincsen, s azok ellen csakis az előbbi törvény s törvényes gyakorlat által megengedett fokozatos felebbezés alkalmazható." (1871. nov. 24. — 13241. sz. a.) Miután a bünfenyilö bíróság vagyoni kérdésben hozott határozatainak végrehajtására nézve törvényeink világos rendelettel nem bírnak, — olt, hol az e tekintetben határozott rendeletlel bíró osztr. plk. érvényben nincs, — a bűnt. bíróság is elrendelheti a végrehajtást, ennek foganatosítása azonban mindenkor a perrend szabályai szerint, s az arra illetékes polgári bíróság által foganatosítandó. Bognár János s társai ellen Nógrád megye bűnvádi törvényszéke előtt folyamatban levő bünper 1869 évi 718 sz. Ítélettel befejeztetvén , abban kártérítés fejében Lírincz Mátyás és társai mint panaszlók részére 111 frt megtéritése kimondatott. Ennek folytán utóbb nevezettek folyamodtak az elmarasztalt vagyonára vezetendő végrehajtás elrendeléseért a megye büntető törvényszékéhez. A bűnvádi törvényszék 1871. apr. 28. 458 sz. a. kelt végzéssel a végrehajtást elrendelte, és foganatosítására a szécsényi járás szolgabiróságát kereste meg. És ez a végrehajtást foglalás által f. év aug. 12-kén teljesítette. Azonban ugyanakkor, midőn a foglalást végezte, egyszersmind az árverést is elrendelte s arra határnapot tűzött ki; mig másrészt a végrehajtatók képviselőjének abbeli kérelmét, hogy a felszámított költségek részükre megalapitassanak — megtagadta, eljárását bünfenyitő eljárás kifolyásának tekintvén, a melyben az eljárási költségek meg nem Ítéltetnek. Ezen eljárás ellen végrehajtatók semm. panaszt adtak be a perr. 297 § 1 pontja alapján — mert a kiküldött végrehajtó köteles lett volna a perr. 367 § szerint a felszámított végrehajtási költségeket megalapítani. A Semmitőszék ezen — bár büntetőjogi ügygyei öszszeköttetésben álló sem. panaszt csakugyan vizsgálat alá vette s következőleg határozott: „A birói kiküldött azon eljárása, mely szerint végrehajtatók képviselője által a foglalás alkalmával, megjelenése folytán felszámított költségek megalapítása megtagadtatott — a perr. 297 § 1 p. alapján — továbbá az árverésnek azonnal a foglalás alkalmával történt elrendelése a perr. 297 § 1 p. és a 304 § alapján hivatalból megsemmisíttetik — s a szolgabiróság az emiitett költségek megalapítására, az igények bejelentése végett a perr. 469 §. szerint hirdetmény kibocsátására s további szabályszerű eljárásra utasittatik; „mert bünfenyitő törvényszék jogosítva van ugyan Ítéletének a vagyoni elmarasztalást tartalmazó részére nézve a végrehajtást elrendelni — de annak saját hatáskörében leendő foganatosítására hivatva nincs, — hanem a vagyonra intézett ily végrehajtás foganatosítása, tekintettel az Átm. Int. 1869 mart. 30-ki rendelet 1 czikkére, a polgári bíróság által az 1868 : 54 t. cz. VIII czimében foglalt szabályok szerint teljesítendő; ennélfogva szabálytalanul járt el a birói kiküldött, midőn abból indulván ki, hogy ezen foglalás eszközlésénél, nem mint polgári bíróságnak s nem a perrend szabályai szerint kell eljárnia, — a perr. 366 s 367 §§-ai ellenére a végrehajtatók képviselője által a foglalás alkalmával megjelenése folytán felszámított költségeket meg nem alapította, s mielőtt az igények bejelentésére a 464 §-hoz képest határidőt kitűzött s annak lejártát bevárta volna — a 403 99*