Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 99. szám

395 sértette — midim a perrend 468. §-nak téves magyará­zata mellett, ezen két önálló ügyben egy és ugyanazon végzéssel határozott." (1871. nov. 30. — 14161. sz. a.) Községi számadási ügyekben, melyekben az 1848. i 1. t. cz. 5. § a által törvényszéki hatósággal felruházott szám­vevőszékek járnak el, miután ezen ügyek, mint nem szoros ér­telemben veit peres ügyek, közérdeket érintő természetüknél fogva, az előbbi törvények s törvényes gyakorlat által elösza­bolt s a perrendtartásban nem ismert hioatalbóli eljárás szerint kezeltetnek, s ennélfogva azokban a perrend szabályai az eljá­rás tekintetében nem alkalmazhatók, a mialt, hogy a perrend­tartásban megalapítóin eljárási szabályok meg nem tartattak, ily ügyekben a számvevőszékek Ítéletei ellen a Semmitőszékhez intézhető semmiségi panasznak helye nincs, s azok ellen csakis az előbbi törvény s törvényes gyakorlat által megengedett fo­kozatos felebbvitelnek van helye. Sárvár mezóváros jelenlegi tanácsa — a provisorium alatt létezett tanács tagjai ellen számadási keresetet adott be a megye számbiráló törvényszékéhez (számvevőszék­hez). Ezen számbiráló törvényszék 1869. sept. 4. — 585. sz. a. ez ügyben Ítéletet hozott, melyben a volt tanácsos Vagner Fülöpöt a részére illetéktelenül beszedett 8 frt 54 kr. megtérítésében elmarasztalta; Geschrei Lajost, a a téglagyári számadások iránti felelősségtől felmentette; Gayer Györgyre nézve magát illetéktelennek kimon­dotta; Jusztl József volt polgármestert nem igazolt fu­varbér fejében 5 frt94kr. s 4 frtban — 5 frt haszonbér — 7 frt szolgálati váltságdíj s 38 frt vagyonkezelési di­jak megtérítésében és 2 darab kötvény visszaadásában elmarasztalta; ugy az egész tanácsot egyetemleg 150 frt kórházi vagyon megtérítésére — s egyszersmind többféle körülmények kiderítésére vizsgálatot rendelt. Ezen Ítélet ellen Jusztl, Németh stb. fe 1 ebbe­zést adtak be 1870. jan. 18-kán,mely a megye törvény­szék által a kir. táblához felterjesztetett. A kir. tábla azonban 1871. okt. 10. — 13591. sz. alatt a Semmitőszékhez felterjesztette, jelen ügyben a 297. §. 1. pontja alá eső semm. esetet vélvén fennforogni, tekintve, hogy ez ügyben már a perrend hatályba lépte után, úgynevezett számbiráló törvényszék, mely nincs bírói hatóság gyakorlására jogosítva, s nem is a perrend szabályozta eljárás szerint bíráskodott (perr. 39.— 518 — 52. §§. Átm. Int. I. cz.) A Semmitőszék az ügyiratokat a kir. Táblához vissza küldötte azon kijelentéssel : hogy Vasmegye szám­biráló törvényszékének 585. sz. Ítéletét hivatalból meg­semmisítendőnek nem találta; „mert községi számadási ügyekben, melyekben az 1848.11. t.cz. 5.§. által törvényszéki hatósággal felruhá­zott számvevőszékek járnak el, miután ezen ügyek mint nem szoros értelemben vett peres ügyek, közérdeket érintő természetüknél fogva, az előbbi törvények s törvé­nyes gyakorlat által előszabott, a perrendben nem ismert hivatalbóli eljárás szerint kezeltetnek s ennélfogva azok­ban a perrend szabályai az eljárás tekintetébon nem al­kalmazhatók, — a miatt, hogy az ebben megalapitott el­járási szabályok meg nem tartattak; -- ily ügyekben a számvevőszékek Ítéletei ellen, a Semmitőszékhez intézhető semm. panaszoknak helye nincsen, s azok ellen csakis az előbbi törvény s törvényes gyakorlat által megengedett fokozatos felebbezés alkalmazható." (1871. nov. 24. — 13241. sz. a.) Miután a bünfenyilö bíróság vagyoni kérdésben ho­zott határozatainak végrehajtására nézve törvényeink világos rendelettel nem bírnak, — olt, hol az e tekintetben határozott rendeletlel bíró osztr. plk. érvényben nincs, — a bűnt. bíró­ság is elrendelheti a végrehajtást, ennek foganatosítása azon­ban mindenkor a perrend szabályai szerint, s az arra illetékes polgári bíróság által foganatosítandó. Bognár János s társai ellen Nógrád megye bűnvádi törvényszéke előtt folyamatban levő bünper 1869 évi 718 sz. Ítélettel befejeztetvén , abban kártérítés fejében Lí­rincz Mátyás és társai mint panaszlók részére 111 frt megtéritése kimondatott. Ennek folytán utóbb nevezettek folyamodtak az elmarasztalt vagyonára vezetendő végre­hajtás elrendeléseért a megye büntető törvényszékéhez. A bűnvádi törvényszék 1871. apr. 28. 458 sz. a. kelt végzéssel a végrehajtást elrendelte, és foganatosítá­sára a szécsényi járás szolgabiróságát kereste meg. És ez a végrehajtást foglalás által f. év aug. 12-kén teljesítette. Azonban ugyanakkor, midőn a foglalást végezte, egyszers­mind az árverést is elrendelte s arra határnapot tűzött ki; mig másrészt a végrehajtatók képviselőjének abbeli ké­relmét, hogy a felszámított költségek részükre megalapi­tassanak — megtagadta, eljárását bünfenyitő eljárás ki­folyásának tekintvén, a melyben az eljárási költségek meg nem Ítéltetnek. Ezen eljárás ellen végrehajtatók semm. panaszt ad­tak be a perr. 297 § 1 pontja alapján — mert a kikül­dött végrehajtó köteles lett volna a perr. 367 § szerint a felszámított végrehajtási költségeket megalapítani. A Semmitőszék ezen — bár büntetőjogi ügygyei ösz­szeköttetésben álló sem. panaszt csakugyan vizsgálat alá vette s következőleg határozott: „A birói kiküldött azon eljárása, mely szerint végre­hajtatók képviselője által a foglalás alkalmával, megje­lenése folytán felszámított költségek megalapítása meg­tagadtatott — a perr. 297 § 1 p. alapján — továbbá az árverésnek azonnal a foglalás alkalmával történt elrende­lése a perr. 297 § 1 p. és a 304 § alapján hivatalból meg­semmisíttetik — s a szolgabiróság az emiitett költségek megalapítására, az igények bejelentése végett a perr. 469 §. szerint hirdetmény kibocsátására s további szabálysze­rű eljárásra utasittatik; „mert bünfenyitő törvényszék jogosítva van ugyan Ítéletének a vagyoni elmarasztalást tartalmazó részére nézve a végrehajtást elrendelni — de annak saját hatás­körében leendő foganatosítására hivatva nincs, — hanem a vagyonra intézett ily végrehajtás foganatosítása, tekin­tettel az Átm. Int. 1869 mart. 30-ki rendelet 1 czikkére, a polgári bíróság által az 1868 : 54 t. cz. VIII czimében foglalt szabályok szerint teljesítendő; ennélfogva sza­bálytalanul járt el a birói kiküldött, midőn abból indul­ván ki, hogy ezen foglalás eszközlésénél, nem mint pol­gári bíróságnak s nem a perrend szabályai szerint kell eljárnia, — a perr. 366 s 367 §§-ai ellenére a végrehaj­tatók képviselője által a foglalás alkalmával megjelenése folytán felszámított költségeket meg nem alapította, s mielőtt az igények bejelentésére a 464 §-hoz képest ha­táridőt kitűzött s annak lejártát bevárta volna — a 403 99*

Next

/
Thumbnails
Contents