Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 96. szám

382 Todestag gilt der Tag, an welcheiu die den Antrag suf Todeserklárung begründende 20jahrige oder 5-jahrige Frist abgelaufen ist" — vagyis : halálozási napul azon nap veendő, a melyen a holtnak nyilvánítást megállapító indítvány 20 vagy 5 évi határideje már lefolyt p. p. Legfőbb ítélőszék! döntvény. A végrendeleti hagyományozás állal a közszerzeményi jog érvényesítése kizárat hátik. A hitestárs férje végrendelete hagyományait fentartás nélkül ugyanazon végrendelet alapján elfogadván, lemondott közszerzeményi jogáról mindazon közszerzeményekre nézve, melyekről a férj rendelkezett végrendeletében. A lemondás a végrendeleti hagyományok elfogadási tényében rejlik, — külön lemondási nyilatkozat szükségelése nélkül. (Folytatás.) A kir. Tábla közlött ítéletének indokolása következőleg szól : „Mert alperes azt, hogy felperes, néh;ti Valovits Mihálylyal 1850. é"ben törvényes házasságra lépett, ugy azt : hogy az utóbb nevezettek közt fennállott házassági kötelék egyedül Valovits Mihálynak 186'7-ik évben bekövetkezeti halála állal bontatott fel ; — és végre, hogy néhai Valovits Mihály vagyonát polgári módon szerezte, a per során nem tagadván, ezen körülmények a polgári törvénykezési rendtartás 159. §. értelmében valóknak voltak tekintendők; mivel pedig hazai törvényeink értelmében polgároknál és földműveseknél a házasság alat;i közkeresményhezi közös tulajdonjog mindkét házastárs részére határozottan fenntartatik, jelen ügy érdemleges eldöntésénél egyedül az vétethetik figyelembe: ha váljon a keresetlevélben felsorolt ingatlanok Valovits Mihálynak a felperessel kötött házassága ideje alatt szereztettek-e? „Alperes e-.en körülményt a per során határozottan tagadja, és hivatkozva az ellenirathoz 3-ik szám alá csatolt nyugtára, és annak záradékára, ugy a 16. sz. a. jegyzékre és a 17. sz. a. végzésre, azt állítja, hogy felperes néhai Valovits Mihály hagyatékából tökéletesen kielégíttetett, hogy Valovits Mihály a kérdéses ingatlanokat a felperesiéi kötött házassága elótt szerzett pénzével örök aron megvevén, és azok egyedül az 6 nevére telekkönyvezve lévén, azokra nézve teljes tulajdonjogot nyert, annál is inkább, mivel felperes azokra nézve igényeit 3 év alatt nem érvényesítvén, férje azokat elbirtokolta ; valamint : hogy 104. számú telekjegyzőkönyvben 2982, és 3123. helyr. sz. a. felvett ingatlanok a hagyatékban nem is léteznek, mivel azok végrehajtás utján eladattak; és végre, hogy felperes és néhai férje Valovits Mihály közt vagyonközösség nem is létezett, minthogy a 15. sz. alatti okmányok tartalma szerint kiki vagyonát elkülönítve kezelte. „Azonban alperesnek ezen kifogásai mellőzendők voltak : „Mert a 3. sz. alatti nyugtatván vnak tartalmából csak az derül ki, hogy felperes néhai férje Vslovits Mihály által kirendelt hagyomány tekintetében van kielégítve és kifizetve, és hogy Valovits Miháiy hagyatéka és végrendelete végrehajtója ellen évi járadékán kivíil követelni valója nincsen; a midőn tehát felperes a 79G2 frt 43 kr.nak felvételét a 3. szám alatti nyugtatvány ált4 akként nyugtatta, hogy magának semmi jogot fenn nem tartott, akkor azt csak Valovits Mihály hagyatékára vonatkozólag, de korántsem a házasság tartama alatti és néhai Válovits Mihály hagyatékától elkülönítve álló kozszerzeményhezi tulajdoni jogára nézve tette, annál inkább, mivel a 3 sz alatti nyugtában arról, hogy felperes közszerzeményi jogáról is lemondott volna, legkisebb érintés nem foglaltatik. „Mert elt kintve attól, hogy hitestársak közt a házassági köteléknek tartama alatt elbirtoklásnak helye nincsen; a 16. sz alatti jegyzék, mint felperes által alá nem irt okmány felperes ellen mit sem bizonyít, és mivel a C. és D alatti telekjegyzökönyvi kivonatokból az derül ki, hogy 2982 és 3123 helyr. számok alatti ingatlanok még mindig Valovits Mihály nevére vanmk telekkönyvezve, abból pedig, hogy felperes ingatlanjait férjének örök áron eladta, a vagyonközösségnek megszűntét felperes határozott tagadása ellenében következtetni nem lehet. „Mindezeknél fogva, és különösen azért is, hogy felperes néhai Valovits Mihály törvényes neje volt, és hogy a keresetlevélhez B. C. D. és E. alá csatolt és alperes részéről valódiságukra nézve nem kifogásolt telekkönyvi kivonatok szerint, ezen ingatlanságok csakugyan a házassági időnek tartama alatt szereztettek, alperest a kereseti teherben elmarasztalni kellett. „Az alperes által felhívott tanuknak kihallgatása az eljáró tszék által helyesen mellőztetett. „mert a 19. sz. a. csatolt kérdőpontok 3-ka és 5-ke az ügy érdemére nem vonatkozik, és mert a 4 ik pontban foglalt azon körülmény : hogy Valovits Mihíly a kérdéses ingatlanokat miféle pénzen szerezte, tekintve, hogy azokat a felperesseli házasság tartama alatt szerezte, az e részben kihallgatandó tanuk vallomásai jelen kereset elbírálására döntő befolyással nem bírhatnak. „Alperesnek a felperesi keres ;tre nézve még felhozott a kifogásai : hogy a kereset időelőtti, hogy a kereset valamennyi hagyományos ellen lett volna intézendő, — és hogy felperes az által : miszerint két, sót több egymást kizáró jogezimen keresetet indítván, patvarkodást követett el, felperrsnek keresetét meg nem dönthetik : mivel jelen tulajdont igénylő kereset, a felperes által férje végrendeletének érvénytelenítése végett indított keresetével, ugy a fenyítő törvényszékhez csalás bűnténye miatt beadott feljelentésével, semmi összefüggésben nem lévén, felperes jelen keresetet tulajdonának birtokosai ellen, az elévülési határidőn belül bármikor is megkezdhette. „Alperesnek a perköltségekbeni elmarasztalása, ugy az alperesi ügyvéd munkadijának saját fele irányábani megállapítása a polgári törvénykezési rendtartás 151. ós 152 § ban leli indokolását." Alperes ezen ítélet ellen f e I eb b e z és s e 1 élt; és ezen felebbezését következőleg fejtette ki: Törvénytelen a neheztelt ítélet : mert 1-ször általa a királyi itélő Tábla az A. alattiban oly végrendeletet tett félre, melyet nem-