Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 69. szám

Pest, 1871. kedden septemb. 5. 69. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczcni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Csődeljárásunk kérdéséhez. — Kereskedelmi jogeset. — Soinmitösz. dóntv. Csődeljárásunk kérdéséhez. Jancsovics Pál II. alispán s tszéki elnök úrtól. (Gyulán.) A gyökeres javítás szüksége, fókép a törvénykezés terén, mindinkább érezhetőbb lévén, — s az ideiglenes rendszabályok a tapasztalt hiányokat nem igen pótolván, most, midőn a kormány egy állandó tökéletesb rendtartás kidolgozásán munkálkodik (? ?), helyén találom azon kérdés megpenditését: vájjon a kivételes csődrendtartásunk továbbá is fentartandó-e, vagy nem ? Kétséget nem szenved, hogy midőn a törvényhozás 1840-dik évben a váltótörvénykönyvet behozta, a kereskedésről, kereskedői testületekről, gyárak és közkereseti társaságok jogviszonyairól intézkedett, — midőn az adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról rendelkezett, — a közhitel megszilárdítása czéljából gondoskodnia kellett arról is, hogy az adósok vagyona egyes, gyakran álhitelezők ált;il, mások jogsérelmére el ne koboztassék s a jóhiszemű hitelezők ki ne játszassanak, hanem az adósságokkal túlterhelt vagyon valamennyi hitelező javára foglaltatván le, a legigazságosabban osztassék el. E végből megalkotá a csődületről szóló 22-dik t. czikket, mely 1844 dik VII. t.cz. által bővittetett és módosíttatott, az orsz. értekezlet által javaslatba hozott s törvényesített ideigl. törvénykezési szabályok által pedig főkép a telekkönyvi intézménynyel öszhangzásba hozatott. Jelenleg én a kivételes csődeljárásunkat szükségesnek nem, sőt épen a közhitel szempontjából kártékony intézménynek találván, végkép megszüntetendőnek véleményezem, — kivéve tán mint Franczia s más államokban a keresk. csődöt — a következő indokokból: Nem tartom szükségesnek a külön csődeljárást azért, mert: 1) A törvényszékek állandók lévén, jogát mindenki íenakadás nélkül érvényesítheti; mert 2) a csődeljárás a polgári rendtartás szerinti eljárásnál semmivel nem gyorsabb, olcsóbb és biztosabb, sőt ellenkezőleg lassúbb és költségesebb. — Hogy a jelen polgári rendtartás nem eléggé gyors, sőt az 1840. XV. tcz. szerinti váltó eljárásnál sokkal uehézkesebb és bonyolodottabb, ez tagadhatatlan, mert, hogy egyéb hiányait hallgatással mellőzzem, elég legyen megjegyeznem, hogy a mostani rendszer által a legegyszerűbb per véghetlenig elhuzódhatik, a nélkül, hogy a biróság az ily visszaélések útját állhatná. Mindazáltal, a jelen rendtartás mostani tökéletlen alakjában is sokkal gyorsabb mint a csőd eljárá?, — s ha tekintetbe vesszük, hogy e rendtartást nem sokára a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló ujabb és tökéletesebb váltandja fel, mely az igazságszolgáltatásba nagyobb gyorsaságot és biztosságot fog be| hozni, e mellett egy kivételes csődeljárásnak épen minden | szüksége elenyészik. — S ha a csődeljárásnak főkép az a j czélja, hogy a hitelezők a csődtömegből, minél gyorsabb I kielégítést nyerjenek, vájjon a jelen végrehajtási eljárás nem nyujt-e e részben sokkal egyszerűbb módot, és sokkal több biztositékot a hosszadalmas, és bonyolodottságánál fogva i^en nehézkes lefolyású csődeljárásnál? Tapasztalásból mondhatom továbbá, hogy a csődeljárás a közönséges polgári rendtartásnál sokkal költségesebb, mert habár a csődnél a perköltségek meg nem Ítéltetnek, az ügyvédek bizonnyal meg nem felejtkeznek magukról, s midőn a hitelezők költségei egyátalában meg nem téríttetnek, a perügyelői s tömeggondnoki gyakran igen busás dijak kivált a csekélyebb tömegeket majd nem egészen elnyelik, melyek a később betáblázott, vagy épen jelzáloggal nem biró közönséges hitelezők legnagyobb hátrányára számitatnak fel és állapitatnak meg a nélkül, hogy az első betáblázottak, kik a csődtömegeket rendszerint kimeriték, azok viselésében legkisebb részt vennének, holott kivált a tömeggondnoki dijak megállapítására lényegesen befolynak. Végre, hogy a csődeljárás a közönséges polg. rendtartásnál biztosság tekintetében sem bir előnnyel, a tapasztalás eléggé igazolja. Igaz ugyan, miként a csődtörvényben ki van mondva azon jogelv, hogy a csőd kiütésétől fogva a tömeg ellen ujabb foglalást vagy bekeblezést intézni nem lehet; ámde tapasztalásból tudjuk azt is, hogy a csődkiütést leggyakrabban színlett átruházások, s álkövetelések alapján kieszközlött végrehajtások és betáblázások szokták, mint megannyi vészmadarak, megelőzni. Ezek a tömeget annyira túlterhelik, hogy mire a jogszerű hitelezők a veszélyt észrevéve jelentkeznek és a csőd megnyitását elrendeltetni kérik, rendesen nem találnak egyebet, mint egy minden vagyonától szép szerivel teljesen megfosztott bukottat, a ki miután vagyonát rokonai s baráti közt szinlett követelések alapján és pedig biztosabb kijátszás kedveért. a törvényes formák megtartása mellett eldugdosta, a jog és törvény kirívó gúnyára gyakran önmaga kéri maga ellen a csődöt megnyu tatni, legkevesebbet sem tartva annak következményétől. És kérdem már most, hol az a jogbiztosság, melyet az ily mindennapi cselszövény ékkel szemközt, a csődtörvény nyújt? mert ha a törvény nem képes megakadályozni az imént ecsetelt kijátszásokat, valóban azon jogelv, miszerint a csőd kiütése után a tömeg ellen foglalni nem szabad, nem egyéb mint hiu szó, eső utáni köpenyeg! Nem vonom én azt kétségbe, hogy a jó perrendtartás igen jótékonyan hat a hitel emelésére, — nézetem szerint azonban a hitelnek legfőbb tényezője a telekkönyvi intézmény, melyet a ki pénzét koczkáztatni nem 69