Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 68. szám

Pest, 1871. pénteken septemb. 1. 68. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Az örökösödési eljárás ujabb akadályai. — Semniiségi eset. — Semmitősz. döntv. Az örökösödési eljárás ujabb akadályai. K ó k a y Károly tszéki ülnök úrtól. Minden jó indulat mellett, azon leverő gondolat szállja meg az embert, hogy az igazságügyi törvényhozásunkat valamely átkos végzet nyomja, mert javítás helyett rosszabbít. Noha az 1870. évi 42. t. cz. 8. §-ban minden gyám és gondnoksági ügyek elő nem sorolvák, de kétségtelen, hogy a gyám és gondnoki hatóságot ezután a megyei árvaszék fogván gyakorolni, ezt fogja illetni a gyámok kinevezése, és az 18G8. 54. t. cz. 586. § a szerint az osz­tályos egyezségek jóváhagyása. Ebből következik, hogy a törvényszéknek a gyám kinevezése előtt a hagyatékot tárgyalni, tárgyalás után pedig az osztályt megállapítani, azt foganatositatni az árvaszék jóváhagyása előtt nem szabad. Ennek következménye ismét, hogy a törvényszék a beterjesztett haláleseti jegyzékeket és leltárakat az árva­székhez áttenni köteles, mely a gyámot kinevezvén, az irományokat a tárgyalás megejtése végett visszaküldi. A tárgyalás megtörténte után az irományok újra az árvaszékhez küldetnek, mely az osztályt megvizsgálván, az irományokat visszaküldi. Ez leszen ezután az eljárás menete, és könnyen be­láthatni, hogy ezen uton az, nem hogy egyszerüsitetett, megkönnyítetett volna, de sőt megnehezitetett, oly any­nyira, hogy az ügynek alakszerű ide oda sétáltatása, a végelintézést legkevesebb 3—4 hónappal késlelteti. Egészen magamévá teszem a törvényt, mely az árva és gyámügyeket a megyékre bízta, csak hogy az egész gyám- és gondnoki intézményt, minden tartozékával, mindennel mi véle összefüggésben van, mint egy szerves egészet felfogni, és az életben alkalmazni kellett volna. Ebből kifolyólag a hagyatéki tárgyalás, az egyez­ségen alapuló osztálylevelek kiadmányozása is, az árva­székekre lett volna bízandó, és csak egyezség hiányában, ha a perut választatott, kezdődött volna csak a bíróságok illetékessége. Azt ellenvethetné valaki, hogy a hagyatéki tárgya­lás jogismeretet, birói gyakorlatot kiván, — igaz; mert megvizsgálandó mindenekelőtt, váljon a leltár helyes e, az abban feljegyzett vagyon öröklött-e, szerzett-e, kik az örökösök, létezik-e házassági, vagy örökösödési szerződés, van-e végrendelet, bir-e ez a törvényes kellékekkel, ez által egyik vagy másik örökös nincs-e megrövidítve, az örökösök közül ki mit és mennyit kapott és a t. és csak ha mindezekről tiszta, világos képlet szereztetett, csak | azután hallgathatja meg a bíró a felek ajánlatait az osz­| tály érdemében. De mindezen körülmények meghányása és latolga­tása, az árvaszék tagjaitól is megkívántatik akkor, a mi­dőn az osztályt jóváhagyják, vagy elvetik, és igy ezen ellenvetés önmagától elesik, alig hihetvén, hogy az 1870. 40 t. cz. hozatalakor az 1868. 54. tcz. 586. § ra ne reflec­táltak volna, noha az előbbi törvény 8. §-ban az osztá­lyok jóváhagyása nem említetik, de kétségtelen, hogy az ezután az árvaszékeket fogja illetni, mint sok más gyám és gondnoksági ügy, melyek a 8. §-ban felsorolva nincsenek. Legczélszerübb leendett tehát, vagy az egész hagya­téki eljárást az árvaszékre bizni, — kivéve talán akkor, ha csupán nagykorú örökösök kérik a birói beavatkozást, — vaő7 az árvaszék illetékessége alá csak a már megál­lapított és foganatosított osztály után kitudott árva-va­gyon kezelését és ellenőrzését sorozni. Váljon a közjegyzők fognak-e a dolgon segíteni, alig hiszem — már azért sem, ment akkor kettő helyett hár­man működnek. — Az árvaszék ugyanis kinevezi a gyámot, a közjegyző tárgyal, az árvaszék helybenhagyja, vagy elveti a tárgyalást, a bíróság megállapítja az osz­tályt és foganatosítja. Mennyi itt az irka-firka, bureau­cratia; En részemről a hagyatékok tárgyalását nem bíznám a közjegyzőkre, mivel a hagyatékok nagy száma miatt a jegyzők gyakran távol lenni kénytelenitetvén, az őket szükségelő felek hiában keresnék, a jegyzők tulajdonképi rendeltetésüktől elvonatnának ; pedig nekiek közjegyzői ügyeikben mindent személyesen kell elintézniük. Ennyit bátorkodtam a közfigyelembe ajánlani, hogy ki segítsen a bajon, a törvényhozás, a ministerium, vagy a megyék, — azt megfejteni avatottabbakra bizom. Semmiség! eset. Közli: Koczik Pál, Bács-Bodrogmegye III. alispánja. Oson ka Gryörgy és neje felpereseknek, özvegy Körmendy Anna alperes ellenében, a fennállott királyi kerületi tábla és kir. ítélő tábla által a nemes mili­ticsi pósta és ennek 1831. évi deczember 11-töl járó haszonvétele még 1845. évben jogérvényesen lett megí­télve. De a pósta időközben Körmendy Fábiánnak lőn közható'ági uton adományozva. Felperesek e miatt más pert indítottak 1855-ik évben s keresetükben a pósta he­lyett, mivel azt bíróilag át nem lehetett adni, a hasonér­téket, a pósta jövedelem fejében 11,808 frt. 20 krt. pen­68

Next

/
Thumbnails
Contents