Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 64. szám

255 nél, ugy mint a kielégítési sorrend megalapításánál s vé­telár felosztásánál egyaránt tudni kell az iutézkedő bíró­ságnak az árverezendő —illetőleg elárverezett ingatlanok és lehető zálogjogok telek k. állását, mely rögtön változ­hat, s e változás hibás végzések hozására adhat alkalmat; a két telekk. tszék közti közlekedés pedig, melynek utján a korszerinti változások a telekkönyvet vezető törvény­szék által a végrehajtási cselek vények iránt intézkedő tszékkel közöltetnének, nemcsak az ügymenetet hátrál­tatná, hanem nehezen helyrehozható hibákat is követ­keztethetne; a törvény czélja s értelme valamint az igaz­ságszolgáltatás átalanos érdeke azt követelik, hogy az Ugocsamegyében fekvő s ott telekkönyvezett ingatla­nokra vezetett azon végrehajtási cselekvénye­ket, melyeknek elrendelésére a telekk. tszék van hivatva, az Ugocsamegyei tszék telekk. osztálya rendelje el és foganatosítsa." (1871. jun. 15 — 6035. sz. a.) Igazolásnak helye van nemcsak az eskületételre kitűzött határnap esetén, hanem akkor is, ha az eskütételre egyességi­leg kikötött 15 napi határidő elmulasztása miatt kéretik. Ha ily egyesség utján az eskütételre nem bizonyos ha­tárnap, hanem több napi határidő tüzelett ki, a jelentkezés an­nak utolsó napján is érvényesnek tekintendő. — Ohrmann Gusztáv — Fuchs Sebestyén ellen Tolna­megye központi főszbirája előtt adóssági pert indítván, a tárgyalás f. év apr. 18-ra tüzetett ki, mikor a felek közt egyesség jött létre akkép, hogy a per kimenetele alperes által leteendő eskütől tétetett függővé, mely eskü a tár­gyalási naptól számítandó 15 nap alatt legyen letéve. — Ezen határidő folyamában alperes az eskütételre meg nem jelent — hanem május 9-én igazolási kérelmet adott be, melyben előadja, hogy a 15 napi határidő utolsó napján május 3-kán, illetőleg az utolsó 3 nap alatt a fel­mutatott bizonyítványok szerint elhárithatlan akadály miatt meg nem jelenhetett, miért a perr. 306. §. szerint uj tárgyalási határnapot kért kitüzetni. Ez május 16-ra kitüzetvén, ekkor igazoló alperes az eskütételre uj határ­napot kért. Ezt felperes ellenzetté, és az eljáró bíróság május 16-kán 913. sz. a. kelt végzésével alperest kérel­mével elutasította; mert alperes a 15 nap alatt az esküt letenni tartozott volna, és mert ezt elmulasztván, felmu­tatott bizonyítványaival csak az utólsó 3 nap mu­lasztását igazolta, ezzel pedig nem jelentkezését igazoló akadály fenforgása az egész 15 napi határidőre vonatko­zólag bíróilag begyőzöttnek tekinthető nem volt. Ezen végzés ellen igazoló alperes semm. panaszt adott be. A Semmitöszék annak helytadva az érintett végzést a perr. 297. §. 17. p. alapján megsemmisítette; „tekintve, hogy az eskütételre egyességileg nem egy bizonyos határnap, hanem 1871. apr. 18-ki tárgya­lástól számítandó 15 napi határidő tüzetett ki,s ehhez ké­pest alperes a végett ennek utolsó napján is jelentkezni jogosítva volt; és „tekintve, hogy az igazolási kérelem 1871. május 9-én kellő időben nyújtatott be, s hogy kérelmező a mel­letti bizonyítványával a mondott határidő utolsó napjá­ról lett elmaradását a perr. 306. §-hoz képest kellőleg igazolta." (1871 június 15. — 6720. sz. a. Oroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. Az e. bír. ítélet folytatása: „Jóllehet a m. kir. orvosi egye­tem által eszközölt 128. alatti vegyvizsgálat Dobosy J. halálára minden mérgezési e3etet kizár; — jóllehet a hatósági orvosoknak 130 alatti azon véleményüket, mely szerint Doboay Jusztina ha­lálának legközelebbi oka, erőmüvi beavatkozás által történt, kora szülés okozta elvérzés volt, valamint hogy a gyermek halálát a jobb falcsont átlukasztása által a fejnek kisebbítése okozta, — a m. kir. orvosi egyetem felülvizsgálat alá vévén, a f. é. mart. 14. és 2l-én 16. sz. a. kelt s az iratoknál 195. sz. a. lévő véleményében az eljárt orvosokat határozottan megczáfolta — oda nyilatkozván, hogy sem Dobosy Jusztina, sem gyermeke nem természetes uton bekövetkezett halál-esetének megállapítására orvosi adatok nin­csenek, különösen hogy m. r. alperes Talányi János annak elői­dézéséért vád alá helyeztethetnék ; — jóllehet Bakonyi János és neje, mint közvetlen szomszédok 6 /. és 7 /. alatti vallomásaikban hit alatt bizonyítják, miszerint Dobosy Jusztina, daczára terhes állapotának egész eltávozásáig nehéz munkákat végzett, és sú­lyos tárgyakat emelgetett; — jóllehet Földvári Anna, Tasi Ju­lianna, Hajezer István, Fehér Lászlóné, Virágos Kis Anna és Ki­rály Borbála tanuk 8, 10, 90, 155, 178, 181, 182, 183, 184 alatti hittel erősített vallomásaikban előadják, hogy Dobosy Jusztina egy alkalommá! terhes állapotában magas helyről, állítólag létrá­ról leesett, ez esés következését mindig fájlalta, tanuknak több izben panaszkodott, Hajezer Istvánnak sérült térdét meg is mu­tatta, Fehér Lászlóné hasán ütésből eredt nagy fekete foltokat látott, sőt Virágos Kis Anna állítólag a magzat elhajtásának meg­kisértését is tudja, melyről annak idejében Szentes város föbirá­jának jelentést is tett; — jóllehet Sárosi Pálné 67, Fehér László­né 68., 155., Sárosy Pál 156. alatti vallomásaikban előterjesztik, nevezetesen Sárosy Pálné és Fehér Lászlóné, hogy Dobosy Jusz­tina gyermeke csakugyan holtan jött a világra ; Fehér Lászlóné, hogy a születendő gyermek részére a szükséges ruhák s egyébb holmik előre beszereztettek ; ugyancsak Fehér Lászlóné előter­jeszti, hogy Dobosy Jusztinának előttük nyilvánított végkiván­sága az volt, miszerint, meghalálozása esetében ne Szentes, banem Turkevibe temettessék el, s hogy a születendő gyermek részére már előre dajkáról is gondoskodva volt; — Sárosi Pálné azt hal­lotta, hogy m. r. alperes Talányi János a születendő gyermek megkeresztelését már eleve szóba hozta, Fehér Lászlóné a gyer­mek mozgását már a szülés előtt az anyában nem érezte, Sárosy Pálnénak pedig maga Dobosy Jusztina, mielőtt lebetegedett volna, panaszkodott, hogy gyermeke talán meg is van benne halva. Mindazonáltal birói figyelembe véve, hogy a m. kir. orvosi egyetem fennebb hivatkozott 195. sz. alatti felülvéleményezése, melybon orvosi adatok hiányából Dobosy Jusztina és gyermeki ­nek nem természetes uton bekövetkezett halálesete meg nem ál­lapíttathatott, — egyedül is csak azon körülményen alapszik, mert Dobosy Jusztina hullája felbonczoltatása alkalmával a rothadás tetőfokán állott; valamint azon, mert a gyermek hullája elő nem kerittethetett — s egyszersmind a nevezettek természetes utoni kimúlására sem lehet egyáltalában orvosi szempontból minden kétséget kizáró bizonyossággal következtetni; — birói figyelembe véve, hogy a perbeli iratok tanúsítása szerint alperesek Dobosy Jusztina bullájának a sírból történt felvételét csak azután eszkö­zöltették, midőn már tudomásával birtak annak, hogy a nevezett nő rejtélyes halálára nézve a vizsgálat ellenök folyamatban van, a hullát sirbóli felvétele után nem hogy azonnal Szentesre szállí­tották volna, hanem előbb épen első rendű alperes beleegyezése sőt felhívása folytán m. r. alperes Talányi János csorbái tanyájára vitték; itten m. r. alperes a koporsót felnyitván, abból a gyermek' 64*

Next

/
Thumbnails
Contents