Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 63. szám

252 gát a vádlottak helyzetébe és körülményeibe gondolja, akkor nem kétlem, mind három vádlott fel leend mentve: büntethető cselekvény tárgyi tényálladékának hiányában. A tárgyalás befejeztetvén Heves-Külső-Szolnok t. e. megyék Szolnokon székelő tsz éke, mint az igazs. ministorium által ez ügyben delegált tszék 1871. jun. 2-kán ítéletet hozott, melyben mind 3 vádlott Dobosy Jusztinának 1868. jul. 8 án, reggeli 8—9 óra közt a csorbái pusztán Talányi tanyáján bekövetkezett halála szánt szándékos előidézése, és pedig Oroszi a bünszerzés, Talányi a közvetlen tettesség, és Kulcsár a bünpalástolás vádjának terhe alól próbák elégtelenségéből — ezen kivül 1. és 2. r. alperes a fenti váddal szoros kapcsolatban lévő hamis okiratok készítése vádjának terhe alól egyszerűen felmentetnek. — Ellenben mind 3 alperes súlyos beszámitás alá eső kihágás vétségében és pedig 1. r. alp. Oroszi Miklós mint bünszerző, 2. r. alp. Talányi mint közvetlen tettes, 3. r. alp. Kulcsár mint bünpalástoló, vétkeseknek mondatnak ki, s ezért Csongrádmegye börtönében 1868. évi aug. 27-től — 1869. évi sept. 26-ig bezárólag szenvedett vizsgálati fogságuk kiérdemlett büntetésükbe betudatik, valamint 205. frt. 34 krra rugó eljárási és tanuzási költségek megfizetésében egyetemlegesen, az általuk netalán okozott rabtartási költségekben pedig fejenként elmarasztaltatnak ; a Csongrádmegye és a Jászkun kerületek hatósági orvosainak díjjegyzékében felszámított 800 frt. 37l/2 krnyi dijak meg nem állapitatnak. Indokok: Dobosy Jusztina, néhai Dobosy Mihály szentesi lelkész 44 éves hajadon leánya, apjának 1853. évben történt halála óta testvérje Dobosy Hermin e. r. alp. nejével együtt, ennek családja körében élvén Szentesen, 1867. év utolján tiltott szerelmi viszony következtében terhes lett — mely állapotát majdnem a legvégső időkig palástolta, s midőn azt többé nem titkolhatá, 1868. június 19-én sógorának 1-ső r. alperesnek helyzetét tudomására hozta ;—1. r. alperes Oroszi Miklós 2.^r. alperes Talányi Jánossal értekezvén sógornője helyzete illetőleg állapotja felöl, kölcsönösen azon megállapodásra jöttek, hogy Dobosy Jusztina, 2. r. alperes csorbái tanyáján szülje mog gyermekét, miért is 1. r. alperes Oroszi Miklós az 1868. évi június hó 21-én Dobosy Jusztinát 3. r. alperes Kulcsár József fuvarossal, 2. r. alperes Talányi Jánoshoz Kun-Szt.-Mártonba küldötte, mivel azonban ezzel akkor Dobosy Jusztina nem találkozhatván, vissza ment Szentesre, honnét ugyan csak 3. r. alperes szekerén június hó 23-án költözött végleg Csorbára 2. r. alperes tanyájára, hol július hó 2-án a szülés fajdalmai körülfogták s miután gyermekét július 7-én sem szülhette meg, ez nap 9 órakor estve 2 r. alperes a szülő nőtől gyermekét elvette, mely állítólag már akkor halva volt, Dobosy Jusztina ezen műtét után másnap vagy július hó 8-án reggel 8—9 óra között meghalt, s július 9-én délután 4 — 5 óra között a turkevi köztemetőben eltemettetett. Ezek után 1868. juliu3 hó l6-án Vecsery Zsuzsanna szentesi szülésznő a szentesi szolgabiróságnál a 2 •/. alatti jelentést nyújtotta be, melyben Dobosy Jusztinának nem természetes uton történt elhalálozásáról felmerült különböző hírek alapján a nezezett nö halála körülményeire nézve vizsgálatot kért intéztetni. — A tiszti vizsgálat ennek folytán megindittatván, miután annak mindjárt kezdetén első rendű alperes 12. sz. alatti a szentesi szbirósághoz benyújtott nyilatkozatában, majd Török Bálint Csongrádmegye 1-sö alispányához intézett 19. sz. alatti a 18. sz. a. eredetben lévő 2. r. alperes által kiállított orvosi bizonyítvány másolatával támogatott levelében néhai sógornője halálát magas helyről történt leesés következményének állítja lenni. — Miután a július hó 22-én a sírból felvett, ugyanazon hó 24-én Szentesen felbonczolt hullának orvosilag történt megvizsgáltatása után a halál okára nézve alperesek állításával homlokegyenest az orvosok véleménye oda terjedt, hogy Dobosy Jusztina halálának legközelebbi oka, szülés okoata elvérzés volt. — Miután a világra jött magzat nyom nélkül eltűnt; miután a hullának a turkevi köztemetőből felvételét alperesek az ellenökben folyamatba tett vizsgálat neszére azonnal eszközöltették — s a?t nem egyenesen Szentesre, hanem előbb 2. r. alperes Talányi János p. csorbái tanyájára vitették. — Miután a hulla nem is ugyan azon koporsóban szállíttatott Szentesre, melyben eredetileg eltemetve volt. Miután 2. r. alperes Talányi János a gyermek-hulla holléte felől kérdőre vonatván 54. s 55. alatti vallomásának bizonyítása szerint beismerte, hogy azt a hullának sirbóli felvétele után csorbái tanyájára történt szállittatásokor a koporsóból ő vette ki s ásta el. — Miután 2. r. alperes útmutatása szerint á kisded hullája feltalálása végett ásatás eszközöltetvén a kisded hulla helyett, mely 2. r. alperes állítása szerint állítólag kutyáktól emésztetett volna fel, csak 4 drb. gyermek-koponya csont találtatott. — Miután mindezen körülmények a kedvező anyagi viszonyok között élt Dobosy Jusztina és gyermeke nem természetes halállal történt kimúlására, valamint alperesek ellen a tettességre nézve — melynek rugója anyagi érdekből keletkezettnek látszott,—alapos gyanút tüntettek elő, —alperesek ellen a tiszti vizsgálat minden irányban folytattatott 3 ezen megyei ftő tszék mint kiküldött bíróság által végleg be is fejeztetett. — Jóllehet alperesek a gyilkosság bűntényének elkövetésére vonatkozólag mindeneket tagadásba vesznek, az ellenünkbe felmerült gyanuokokra nézve a vizsgálat rendén azt adván elő nevezetesen 1-ső és 2. r. alperesek, miszerint minden szándékuk csupán Dobosy Jusztina szülésének eltitkolására volt irányozva, mely körülmény a felnőtt leányokkal biró 1. r. alperesnek állván érdekében, ahhoz 2. r. alperes a régi barátság köt?lékeinel fogva segédkezet nyújtott; — míg 3. r. alperes csak mint 1. r. alperes által felfogadott fuvaros állítólag egyáltalában nem tudva semmiről működött közre. — Jóllehet a hatósági orvosoknak a csorbái kertben talált koponya-csontrészekre valamint az ezeken talált likakra 60. sz. alatt adott azon véleménye, miszerint az illető csontrészek különböző koponyákból valók s hogy a jobboldali falcsonton látható likak valamely éles hegyű eszközzel, még pedig a magzatnak az anya-testben léte alkalmával ejtettek, a m. kir. orvosi egyetemnek 59. sz. felülvéleményezése által hatályon kivül tétetett, minthogy az egyetem a kérdésben forgó csontokat egy és ugyanazon gyermekfő alkatrészeinek a jobb falcsonton látható likakat pedig azon helyeken a csontnak még meg nem történt kifejlődése következtében beállott rothadás következményének állítja. (Folyt, köv.) Csődök: Ifj. Harsányi Sándor keresk. e. N.-Becskerek város tszéke által, bejei. aug. 21—23. perü. Kéler Elek ; — ifj. Grlatz Vilmos keresk. e. N.-Várad tszéke bejei. aug. 29. perü. Somossy Zsigmond; — Blau Adolf m.-pécskai keresk. e. Aradmegye tszéke bejei. aug. 22—24. perü. Péterffy A. — Heller József keresk. e. N.-Várad város tszéke, bejei. aug. 29. perü. Schenk E. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap betenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik'em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.