Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 57. szám

227 általi bizonyítás módjára nézve megalapított szabályok meg nem tartattak, a mennyiben alperes által bemutatott kérdőpontok felperessel előlegesen nem közültettek, hogy a tanuk elleni netaláni kifogásait s ellenkérdéseit előterjeszthesse, — az elhalasztott tanúkihallgatásról a panaszló fél nem értesíttetett; a tanuk során oly tanút is kihallgattak, ki alperes által megnevezve nem volt, kiről tehát felperesnek tudomása sem lehetett; a tanuk kihallgatása után a felek észrevételezésére határnap nem tüzetett ki, s végre a kihallgatási jkönyv szerint a tanuk meg sem eskettettek. Miután tehát meg nem esketett tanuk vallomásaira birói határozatot építeni nem lehet, s miután a tanuk kihallgatása körül az annak idején érvényben volt törvény szabályai lényegesen mellőztettek, az eljárást megsemmisíteni kellett." (1871. jun. 30 — 7102. sz. a ) Oroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. (Folytatás.) Mindháiom rendű alperes közös védőjük Friedmau Bernát azok védelmére a következőket adja elő: — Mielőtt a dolog érdemére térnék, előre bocsátok némely adatokat vádlottak előéletére vonatkozólag. Csak ha ismeri azt főbb vonásaiban, ítélheti meg alaposan a törvényszék a vizsgálatban felmerült egyes momentumok jelentőségét vagy jelentéktelenségét. Elsó rendű vádlott Oroszi Miklós, miként az általa bemutatott bizonyítványok igazolják, szerény ember, a ki saját körében mindig hasznos tagja iparkodott lenni a polgári társaságnak. Azon időtől fogva, hogy önnálló működését megkezdte, — az utolsó perczig semmi körülmények között sem lehetett őt önző, haszonleső embernek tartani. A magán életbeni működését elhagyom. Ezzel a pernek mi köze sincsen. Nyomatékkal csak az birhat, a hol e bünper első szálai vehették keletkezésüket. S ez a politikai szereplés. Ebből is csak annyit emlitek, hogy Oroszy Miklóst a közbizalom 1861-ben Szentes város polgármesterévé, — 1865-ben országgyűlési képviselővé, 1867ben ismét Szentes város polgármesterévé emelte. Igen jól tudja a törvényszék, hogy hazánkban mély gyökereket vervén századok óta a politicai pártoskodás ez a falusi elöljáróságtól kezdve fel a kormányig szakadásokban emészti fel a nemzet erejét s a ki csak kevés időig figyelemmel kisérte a politicai küzdelmek versengéseit, kellett hogy tapasztalja, miszerint az embereket mi sem képes inkább ellenségekké tenni mint a pártszenvedély. A történet sötét példákról tesz tanúságot. A testvér lestvére szemében fordítja meg a tőrt. Az apa fia halálitéletét irja alá. S néhol, ott t. i. hol nem a legnemesebb jellemszilárdság tartja féken a pártgyülölet által felkorbácsolt szenvedélyeket, a legnemtelenebbb eszközök sem vettetnek meg. Nem ritka eset különösen a politicai életben az, hogy a kit ellenesei másként megbuktalni nem tudnak, bűnügybe keverik, hogy személyes szabadságától megfoszthassák, s az önvédelmet lehetetlenné tévén, hamis vádakkal ugy elárasztják, hogy a legtisztább előélet mellett is néhány nap alatt ugy tüntethetik fel a közvélemény előtt, mint a legnagyobb gonosztevők egyikét. Ezzel azt erkölcsileg megölvén, arra számítanak, hogy ezen állapotának türhetlenségében azt becsületérzete a physikai halálhoz is el fogja sodorhatni. Mint minden politicailag szereplő egyénnek, — Oroszinak is számos ellenségei voltak; s szerencsétlenségére azok sorában levén ezek, a kik a hatalom gyakorlatában voltak akkor Csongrádmegyében, ez a fennforgó bűnügyre is félreismerhetlen befolyással volt. Hogy ez így volt s hogy e befolyás létezése már messze, a tűrhetlenség határába ment át, — igazolják nemcsak az ezen bűnügyben olvasható biróküldés iránti folyamodvány hiteles mellékletei, hanem constatálva van különösen az által is, hogy tényleg azon meggyőződést érlelte meg az e folyamodvány felett törvény szerint határozó igazságügyministeriumban, miszerint az ítélet hozatallal ez ügyben Csongrádmegye fenyítő tszékét megbízni nem lehetett. S ha e tényt szem előtt tartjuk, önkénytelenül azon kérdést is meg kell fejteni, váljon azon a község által egybegyűjtött vizsgálati adatok, a melyekre az elitélést bízni nem lehetett — mi bizonyító erővel bírhatnak? — Nem kétlem hogy mindenki azt íelelendi magának e jogosult kérdésre, hogy semmmi bizonyító erőt sem lehet azon adatoknak tulajdonítani. Hiszen az ítélethozatal alkalmával elkövetett jogsérelem kevésbbé veszélyes mint az, mely a vizsgálat során jelentkezhetik. Amazt fellebbezéssel lehetvén orvosolni, holott ez ha egyszer meg van hamisítva, tisztaságában megfertőztetve, helyre alig is hozható. A törvényszék által eszközölt pótvizsgálat hitelesítésekor a tanuk összhangzólag vallották azt, hogy az első vizsgálatkor a csongrádmegyei vizsgáló bíróság ijjesztgetések által oly erős nyomást gyakorolta tanukra, hogy ezek azt sem tudták, mit vallanak, sőt a vallomásokat sem hiven vették jegyzőkönyvbe, mi által az Oroszi iránti ellenséges indulat nyíltan elárultatott. II. rendű vádlott Talányi János példánya az orvosoknak. Beügyelt hatósági bizonyítványok igazolják azt, hogy lelkiismeretes buzgósággal fáradozott egész életén át a testileg szenvedő emberiség körül. Első sorban mindig a hivatás és kötelességérzet lebegtek előtte. — Anyagi haszon hiánya soha se volt képes lankasztani buzgóságát. A hol jár ahol kel, mindenütt követi a betegek serege s e közbizalmat egy részről ugyan szakképzettségének, de más részről kiválóan páratlan önzéstelenségének köszönheti. Ezt aláásni még a bebörtönzés sem volt képes, pedig a nálunk különösen az alsóbb osztályokban még erősen él ama balvélemény, hogy a börtön lakója csak gonosz ember lehet, mégis, még a rabságban is meglátogatták számos betegek. Azonban épen ezen ragaszkodás, melylyel a szenvedők Talányihoz tapadnak: irigyeket teremtett neki is —• kenyéririgyeket — az ellenségeknek nem kevésbé veszélyes és aljas nemét, mint a politicai gyűlölség által eltelteket. Hl-ad rendű vádlott Kulcsár Józsefről pedig, ha esetleg nem szállítja Csorbára Dobosy Jusztinát, és nem hozza el Turkeviből annak hulláját: soha sem tudna életének leirója többet elmondani, mint: született, élt mint jó ember, és — majdan — meghalt. — Soha senkinek még a hajaszálát sem görbítette meg. Mivel azonban esetleg lovai voltak s Dobosy Jusztinának régótai feles gazdája volt, s így meg sem tagadhatta azt, hogy szekerén Csorbára ne vigye őt, midőn kívánta, és vissza ne hozza annak 57*