Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 52. szám

207 eszközölt 128. alatti vegyvizsgálat, Dobosy Jusztina halálára minden mérgezési esetet kizár. Tekintve, hogy a hatósági orvosoknak, 130. alatti azon véleményét, mely szerint Dobosy Jusztina halálának legközelebbi oka, erömüvi beavatkozás által történt koraszülés okozta elvérzés volt, — valaminthogy a gyermek halálát a jobb falcsont átlyukasztása által a fejnek kissebbitése okozta, a m. k. orvosi egyetem felülvizsgálat alá vévén f. é. martius 14 — 21. 16. sz. a. kelt s az iratoknak 195. sz. alatt lévő véleményében, az eljárt orvosokat megczáfolta — határozottan oda nyilatkozván, hogy: „Miután Dobosy Jusztina hullája, mely júliusi időben késő 16 nap múlva bonczoltatván, az előhaladt rothadás következtében a halál okát teljes biztossággal nem mutathatni ki, a bonczolási adatok után indulva azonban kizárhatni azt, hogy a halál külső erőszakos behatás által okoztatott volna; a gyermek halálára vonatkozólag pedig, miután csak koponyája találtatott meg, s igy annak hullája egészen nem bonczoltatott, a halál oka felett szinte nem adhatni biztos véleményt, — azonban a periratokban nem találni alapot, melyből kiindulva következtetni lehetne, hogy annak kimúlását, Talányi János befolyása okozta volna — ezek után nincsenek orvosi adatok arra, hogy Talányi János az anya, vagy gyermeke halálára cselekvőleg hatott volna. Tekintve továbbá, Bakonyi János és neje 6 — 7. alatti vallomásait, kik mint közvetlen szomszédok hit alatt bizonyítják, hogy Dobosy Jusztina, daczára terhes állapotának, egész eltávozásáig nehéz munkákat végzett, súlyos tárgyakat emelgetett. Tekintve Földvári Anna, Tasi Julianna, Heitzer István, Fehér Lászlóné, Virágos Kis Anna, Király Borbála tanuk hittel erősitett vallomásaikat, melyekből kitűnik, hogy Dobosy Jusztina egy alkalommal terhes állapotában, magas helyről, állítólag létráról leesett, s ez esés következését mindig fájlalta,— tanuknak emiatt több izben panaszkodott; Hetzer Istvánnak sérült térdeit iueg is mutatta; Fehér Lászlóné a hasán ütésből eredt nagy fekete foltokat látott; sőt Virágos Kis Anna állítólag a magzat elhajtásának megkísérléséről is bir tudomással, miről annak idejében Szentes város főbirájának jelentést is tett; Tekintve Sárosi Pál né, Fehér Lászlóné, Sárosi Pál vallomásait, melyekb5l nevezetesen Sárosi Pálné és Fehér Lászlóné előadják: hogy Dobosy Jusztina gyermeke, holtan jött világra; Fehér Lászlóné: hogy a születendő gyermek részére a szükséges ruhácskák s egyébb holmik előre beszereztettek; ugyancsak Fehér Lászlóné és Sárosi Pálné előadják, hogy Dobosy Jusztinának előttük nyilvánított egyedüli kívánsága az volt, miszerint meghalálozása esetében ne Szentes, hanem Turkevibe temettessék el — s hogy a születendő gyermek részére már előre — dajkáról is gondoskodva volt. — Sárosi Pálné hallotta, hogy Talányi a születendő gyermek keresztelését már eleve szóba hozta; Fehér Lászlóné a gyermek mozgását, már a szülés előtt az anyában nem érezte, Sárosi Pálnénak pedig maga Dobosy Jusztina, mielőtt lebetegedett volna, panaszkodott, hogy gyermeke talán meg is van benne halva. (Folyt, köv.) Semntitőszéki döntvények. (A kővetkező ehi határozatok a Semmi tősz ék döntvény könyvéből vannak szószerint kiírva.) A bíróilag megalapított és jogerőre emelkedett becslő eskü által bizonyítandó becsösszeg az ellenfél előnyére, az eskü letétele előtt leszállítható. Müller M. H. fia és Taub mint felperesek Rausch Károly ellen Pest város tszéke előtt bizonyos boiszállitási üzletből keletkezett 696 frt 32 kr. követelés iránt pert indítván, a tszék 1870. évi 40723. sz. alatti Ítélettel alperest elmarasztalta a felperes által leteendő pót -- illetve becslő eskü feltétele alatt, azon kérdésre nézve váljon felperes a borszállításra alperesnek kölcsönözött-e hordókat, és ezek mily értéket képviselnek? — ezen Ítélet a másod bíróság által is helybenhagyatott és jogérvényre emelkedett. — Az eskületételre jogosított felperes késznek nyilatkozott jkönyvileg az eskütételre, de azon módosítással, mikép a megítélt pótesküt a birói ítélet szövege szerint—de a bec?Iő esküt attól eltérőleg csak azon formulázással kész letenni: mikép a b&rvásárláskor egy akó hordó értéke nem 1 frt. 45 kr. volt, mint az ítéleti eskü-zövegben áll, hanem csak 1 frt. 30 kr. — Ezszerint felperes a becsösszeget alperes előnyére kívánta leszállitatni. Alperes ellenfél azonban annak ellene mondott s ragaszkodott az Ítéleti szöveg szerinti becslő eskü letételéhez. A tszék 1871. május 8-án 18644. sz. a. kelt végzésével felperesi kérelemnek helyt nem adván, a neki odaítélt pót illetve becslő esküt le nem tettnek kimondotta; mert a jogérvényesen megítélt esküforma későbbi módosításainak a perrend szabályai szerint egyáltalában nincs helye. Felperes ezen végzés ellen semm. panaszt adott be; mert a perrendben ninos szabály, miszerint a becslő eskü módosításának egyátalában nem lenne helye. A követelő és illetőleg pernyer tes fél követelése mennyiségének leszállítására bármikor is jogosítva van. — És a becslő eskü természete maga is olyan, hogy abban a „legfeljebb" fogalma tartalmaziatik, és ha a fél — kinek követelése megítéltetett maga ezen ,leg feljebb' korlátján alul kívánja csak követelése menny iségét igénybe venni, az ellen semmi akadály sem foroghat fenn, azon jogelv szerint, mikép a többen a kevesebb is benfoglaltatik. Megjegyzi végre mikép ezen semm. panaszt a 297. §. szerint a 294. §. contráriuma alapjáni következtetés mellett érvényesitik, a mennyiben a neheztelt végzést a perrend szabályainak meg nem felelőnek vélik lenni. A Semmitószék a neheztelt végzést a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette s a tszéket utasította hogy a pótesküt az ítélet szövege — a becslő esküt pedig az eskü kötelezett félnek a jkönyvben foglalt módosításához képest vegye ki. „mert a bíróilag megalapitott becslő eskü szövege, miután letételétől nem valamely vitás ténykörülmény bebizonyítása függ — (perr. 237. §.) hanem az által egyedül felperesnek a már részére megítélt tárgy értéke iránti vélekedése nyer ünnepélyes kifejezést — csak annyiban emelkedhetik jogérvényre, a mennyiben a becsösszeg áthághatlan legtöbbjét (maximumát) határozza meg. — el* lenben annak, hogy az egyoldalú végérvényes becslésre bocsátott fél a birói megalapítást ellenfele javára módo52*