Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 44. szám

176 Ez ellen végrehajtató se in. panaszt adott be főkép az alapon, mert a perr. 422. §. megsértetett, midőn az egy egészet képező elválaszthatlan telekk. birtokrész részletenkénti eladatása rendeltetett; mert a 224. §. értelmében a becsértéknél alapul szolgált földadó elvettetett, a holdak értéke 100 t'tban alapíttatván meg. A Semmitőszék e panasznak helytadván, a tszék 1871. mart. 18. — 1016. sz. a. kelt végzését a 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette s ulasitotta a tszéket, hogy az árverési feltételek iránt beadott észrevételek tárgyábau a peres feleket s jelzálogos hitelezőket meghallgassa sujabb határozatot hozzon; „mert a perr. 431. §. megengedi ugyanaz árverési feltételek módosítását, ha azonban a módosítás a törvény rendeletétől, vagy jogérvényes bitói határozattól avagy végrehajtási ténytől való eltérést tesz szükségessé; ily esetben a bíróság egyik fél egyoldalú kérelmére a többi érdekelt felek meghallgatása nélkül a kivánt módosítás kérdésében határozatot nem hozhat; mivel pedig jelen esetben a végrehajtás alá került fél által kivánt módosítások egy része a perrend 422- és 424. §§-tól és a jogerőre emelkedett becsléstől való eltérést vonna maga után s a megye tszék mindamellett az érdekelt feleket meg nem hallgatta, annálfogva stb. .. stb. (1871. május 10. — 4823. sz. a.) Az, hogy az e. f. íszch Ítélethozatalnál több mint 3 tagból állt, szabálytalanság, de nem semmiségi eselNincs semm. panasznak helye, ha az ügyvédi meghatalmazás az ügy befejezése előtt, de már a perfelcélele után lett felmutatva, midőn az okból alperes ez ügy ítélet alá bocsát tatását (143. §.J nem kérelmezte. Sáfár Nagy József Sóós Sándorné Sáfár Nagy Terézia ellen Nagy-Kőrös város tszéke előtt bizonyos végrendelet félretétele s ennek folytán köteles része kiadatása iránt pert indított, mely befejeztetvén a tszék 1871. év febr. 7kén 112. sz. a. hozott Ítéletével, alperest a végrendelet részbeni félretétele mellett, a Nagy József s Pap Orzse utáni hagyaték 5421 s 9130. sz. telekk. részét felében, és pedig természetben, — a 843. sz. alattinak pedig '/6-dát becsértékben kiadatni kötelezte. Ez ellen alperes sem. panaszt adott be; mert a tszék mint e. folyamodásu biróság nem három, hanem az elnökkel 4 bíróból állt az Ítélet hozatalánál; továbbá mert felperes a két végrendeleti örököst és hagyományost meg nem idéztette, kiktől osztályrészük kiegészíttetését követelheti; mert a törvény a végrendeleti örökös mellett szólván, az illető hagyaték nem lett volna természetben kiadandó; és mert felperes ügyvéd meghatalmazását sem a keresetlevélnél, sem a tárgyalásnál fel nem mutatta. A Semmitőszék a sem. panaszt elvetette; mert azon körülmény hogy az Ítélet hozatalánál az elnökön kivül három bíró vett részt, szabálytalanság ugyan, de miután ez az ügy eldöntésének eredményére befolyással nem volt, a perr. 297. §. 1. 9. pontjai alá eső semmiségi esetet nem képez; „m e rt továbbá azért, hogy felperesi ügyvéd meghatalmazványát a keresetlevélhez nem csatolta s azt a perfelvételnél sem mutatta fel, alperes ki a perr. 143. §. alapján az ügynek itélet alá bocsáttását nem kérelmezte, hanem e részben perirataiban tett kifogást, miután a kérdéses meghatalmazvánj az ügy befejezése előtt a perhez mellékelve lett, semmiségi panasszal nem élhet; „mert végre az, hogy váljon az állítólagos végrendeleti örökösök és hagyományosok is jelen perbe alpereskint beidézendők lettek volna-e és az igényelt köteles rész fejében alperes az ingatlanok felének természetbeni kiadására kötelezhető volt-e, vagy azt a becsű utján megalapított érték megtérítésében lehetett volna-e elmarasz talni , az ügy érdemét érintvén, e helyen bírói figyelembe nem vétethetett." (1871. május 19. — 4615. sz. a.) Viszvégrehajtásnak, habár az eljárás megsemmisíttetett, nincs helye, ha a tartozás lefizetése, nem végrehajtás utján és nem is birói kezekbe, hanem önként, kiegyezéssel s az ellenfél kezeibe eszközöltetett. Bekker János Engel Mór ellen 15 frt. perköltség s járulékai iránti viszvégrehajtási kérelmet adott be a dunaföldvári szbirósághoz, előadván, mikép nevezett Engel Mór bizonyos 765. sz. a. kelt itélet alapján 35 frt. tőke s jár. erejéig biztosítást kért s azt foganatositatta; panaszos hogy a további végrehajtástól meneküljön a követelést és 15 frt. perköltségei Engelnek kifizette. Azonban a Semmitőszék azon alapul szolgált Ítéletet s egész eljárást később megsemmisítette — miért a 380. §-ként viszvégrehajtáshoz van joga, mit most csak a 15 frtnyi perköltségre nézve kíván érvényesítetni — a tőke iránti tartozását beismervén. A szbiróság kérelmezőt visszautasította, 1871. martius 27-kén 196. sz. végzéssel — mert Bekker tartozását beismervén a biztosítási végrehajtáskor az összeget barátságos utoni kiegyezéssel még a Semmitőszék határozata előtt kifizette, s igy ez ügy megszűntnek tekintendő. Ez ellen Bekker sem. panaszt adott be; mert a kérdéses itélet s eljárás megsemmisitetvén, a jogtalanul tőle megvett perköltség visszafizetését követelheti. A Semmitőszék azt elvetette mert az 1871. febr. 7-kén foganatositatni szándékolt végrehajtás csak biztosítási végrehajtás levén, mely alkalommal alperes a végreh. költségek mellőzésével az általa felajánlott összeget nem birói végrehajtás utján s nem a biró kezéhez, hanem önként a felperesi képviselő kezéhez fizetvén le, a jkönyv tanúsága szerint végrehajtás nem eszközöltetvén — viszvégrehajtásnak sem lehet helye." (1871. május 12. — 4806. sz. a.) Csödniegszüntetés : Zitter I. ékszerész e. Pestváros tszékénél kiegyezéssel; Madarassy Kálmán e. Szatmármegye tszékénél, csőd-vagyon felosztással; Sternlicht Fülöp iparos e. Losoncz váro3 tszéke hitelezők meg nem jelenése folytán ; — Setéth Gábor e. Pestmegye tszékénél, tömeg kimerítésével. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.