Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 40. szám

159 zárólag őt s a folyamodókat illeti, sem az, hogy barátsá- | gosan kiegyeztek, sem az, hogy végrendelet nem maradt volna, nem lett igazolva; továbbá 2-or megsértetett az 581. §. is, mivel ezszerint osztálylevél hiányában a tulajdonjog határozatlan arányban bekebelezendő; 3-or panaszló mint tudva levő érdekelt fél a határozatokról nem értesíttetett; és a folyamodók 578. §-ként csak osztály tételt kérhettek volna, s nem hirdetmény utján a bekebeleztetést, os-',tály s egyesség hiányában. ASemmitőszék panaszlott végzést megsemmisitette; „mert a tszék fenforgó viszonyok közt, midőn az örökösödési eljárásért folyamodók az 580. §-ban emiitett feltételeknek eleget nem tettek, tartozott volna nem ezen §, hanem az 585. §. értelmében eljárni, s az érdekelteket egy kitűzendő határnapra megidézni s meghallgatni; midőn tehát neheztelt végzésében Gulyás József s Mihály egyoldalú folyamodására s Gulyás Sándor tudvalevő érdekelt fél előleges értesítése s meghallgatása nélkül az örökösödés iránt intézkedett s az örökrészeknek telekk. bekebelezését elrendelte, a 297. §. 22. p. alá eső semmiséget követett el." (1871. apr 27. 4006. sz.) A kártérítés polgárjogi követelését illetőleg, sommás eljárás alá tartoznak azon mezei rendőri keresetek is, melyek bűnvádi tényre vonatkoznak, s bűnvádi megfenyittetésre vannak is irányozva. Mácsay Mihály mint a beszterczebányai püspökség képviselő ügyvédje Péry János s több más zárnbi s más községbeli lakosok ellen Barsmegye illető szbiróságához több keresetet adott be, melyekben azon alapon, mert alperesek a püspökség erdeiben fát vágtak s tulajdonítottak el, azokat megfenyíttetni s a kimutatott mezei rendőri kártétel kétszeregében elmarasztaltatni kérte. A szbiróság 1871. mart. 15. 277. sz. a. hozott végzésével felperest bírói illetőség hiányából elutasította; mert a keresetek falopásra alapitatván, azok bűnvádi tárgyalásra s birói illetőség alá tartoznak. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be. A S e m m i t ő s z é k annak helyt adván a panaszlott 277. sz. végzést megsemmisítette s az eljáró bíróságot, illetősége megalapitatván, érdemleges tárgyalás s határozathozatalra utasította; „mert habár a perr. 93. §. h) pontja szerint sommás eljárás tárgyát csak azon mezei rendőri esetek képezik, melyek polgári eljárás alá tartoznak ;s habár felperes keresetleveleiben alpereseket falopással vádolván, őket fogság elszenvedésére is ítéltetni kéri, ezen kérdés eldöntése pedig bűnvádi útra tartozik; tekintve mindazonáltal, hogy felperes alpereseket egyszersmind a kár kétszeregéban marasztaltatni kéri, ez pedig polgári eljárásra tartozik, — a neheztelt végzés a perr. 297. §. 5, pontja alapján megsemmisítendő, sa kár tekintetében érdemleges tárgyalás s határozathozatal elrendelendő volt; a kereset bűnvádi részének eldöntése végett pedig az iratok az illetékes fenyítő' tszékhez, ezen eljárás befejezése után átteendők lesznek." (1871. apr. 19. — 4350. sz.) Az árverési eljárás nem tekinthető érvénytelennek csak azért, mivel egy árverező közbejöttével teljesittetelt. Kovásznai Dániel — Galis Tyodor ellen pert indítván, alperes elmarasztatott s ellene a végrehajtás elrendeltetett és pedig ingók hiányában az alperesnek fekvőségére intéztetett s a foglalás s becslés teljesítése után Biharmegye telekk. tszéke az árverést elrendelte s foganatosítására a robogányi szbiróságot bizta meg. Az első árverési határidő eredménytelenül folyt le; a másodikon pedig — állítólag alperes fenyegetései folytán csak egy árverező jelent meg, ki a becsáron alól 109 frtot igért s reá le is üttetett. A törvényszék azonban 16C9. végzésével, az árverési cselekményt (mert csak egy árverező közbejöttével eszközöltetett) szabálytalannnak találván, — helyben nem hagyta. Ez ellen felperes sem. p a n a s s z a 1 élt, mert a törvény sehol sem rendeli, hogy egynél több árverező szükségeltetnék az árverési tény érvényességére. A Semmitősz ék annak helyt adott a neheztelt végzést a 297. 1. p. alapján megsemmisítette „mert azon körülmény, hogy a végrehajtásilag lefoglalt ingatlanok második árverezése alkalmával csak egy árverező jelentkezett, arra, hogy a kiküldő bíróság kiküldöttjének, alaki szempontból az illető felek által meg nem támadott és megbízatásához képest teljesített eljárását el ne fogadja,indokul egyátalán nem szolgálhat." (1871. apr. 20. — 3869. sz) A végrehajló az árverésen befizetett vételárból fizetéseket nem lehet. Azon birói eljárás, mely szerint a bejött árverési összeg a 443. §. ellenére a tárgyalás mellőzésével az adóhivatalnak átadatott, semmiségre nyújt okot. Lenke Lajosnak Vasas Imre s Mihály ellen Karczag város tszéke előtt folytatott ügyben a végrehajtás elrendeltetvén ennek eszközlésére a tszék által egy kiküldött hivatalnok neveztetett ki. Az ingók elárvereztettek s a befolyt 60 for. vételárból a kiküldött végrehajtó felperesi ügyvédnek költségei kielégítéséül 38 frt. 99 krt. előlegesen kifizetett, A tszék 1870. dec. 3-kán 561. sz. végzésével a végrehajtó jelentését tudomásul vette s a még íenmaradt 21 frtot az adóhivatalnak adóhátralék fejében átadatni rendelte. Ezen végzés ellen végrehajtató sem. panaszt adott be. A Semmitőszék e panasznak helyt adván a neheztelt végzést s a végrehajtónak abbeli intézkedését is, hogy felperesi ügyvédnek a vételárból 38 for. 99 krt. előlegesen kifizetett a perr. 297. §. 1. p. alapján a 304. §. alkalmazásával megsemmisítette s a telekk. hatóságot a 443. s köv. §§. értelmébeni szabályszerű intézkedésre utasította ; „mert a végrehajtó a perr. 441. §• szerint az árverés alkalmával fizetett vételári részlettel az összes iratokat a telekk. hatósághoz tartozott volna bemutatni; — a mennyiben tehát kifizetésekbe bocsátkozott, hatáskörén tul terjeszkedett. „mert továbbá a tszék az által, hogy a végrehajtónak ezen eljárását tudomásul vette, és az állítólag letéteményezett 21 frt. 4 krt. az adóhivatalnak átadatni rendelte, s igy a perr. 443. §-ban előirt tárgyalást mellőzvén az érdekelteket jogaik érvényesítésétől, esetleg a 450. §. szerinti jogorvoslattól elzárta, a perr. szabályaival ellenkező eljárást indítván meg — semmiségre szolgáltatott okot." (1871. apr. 15. — 3510. sz. a.) 40*