Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 34. szám - Még egy szó az ügyvédi munkadijakról

Pest, 1871. kedden májas 2. 34, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Ügyvédi munkadijakról. — Telekkönyvi jogérvényesség. — Semmitőszék határozatai. — Semmitőszéki döntvények. /Még egy szó az ügyvédi munkadíjakról. KüleyEde kir. tbiró úrtól. A véletlen ugy hozta magával, mikép az ,Ügyvédi munkadijakról irtczikkem Gacsályi Lajos ügyvéd urhasontárgyu közleményével e szaklap ugyanazon — 28. — számában egy máshoz közvetlen szomszédságban jelont meg.*) De a mily közel áll egymáshoz ezen két czikk a papiron, oly nagy távolság választja el azokat egymástól értelem tekiotetében. Valódi ellentétek azok, melyekről azonban korántsem mondhatni: les extrémesse touche. Az én czikkemen vörös fonálként húzódik keresztül azon meggyőződés, hogy törvényeinkuek az ügyvédi munkadíjakról szóló rendeletei hibás alapon nyugosznak; előszámláltam benne azon viszásságokat, melyek abból keletkeznek, ha a vesztes fél ügyvédének munkadija azon határozatban megállapíttatik, melyben a perbeli vitás kérdés érdemleges elintézést nyer; különösen kiemeltem azt, hogy a perbeli vitás kérdésnek más felek közti más jogviszony szolgát alapul, mint melyre az ügyvéd munkadijának saját fele ellenébeni megállapítása vonatkozik ; és érvelésemnek facitja az, hogy a perbeli érdemleges határozatba még az ügyvéd munkadijának saját fele ellenébeni megállapítása sem való, mely megállapítás ugyanis az ügyvéd és megbízója közötti magánegyezkedésnek fentartandó. Ellenben a nevezett ügyvéd ur még a megállapítással sem elégszik meg. Ő a végrehajtás alapjául szolgálható marasztalást kiván. Ha ezt elfogadjuk, az abból keletkező anomáliák még kirívóbbak lesznek, mint melyeket a puszta megállapítás okoz. Ki marasztalható valamely perben, kinek részére és minek alapján ? Csak a perbeli fél, az ellenfél részére, ennek kérelméhez képest. Itt harmadik személyekről szó nem lehet. Ha például jogosult felperesnek azon kérelme, hogy alperes a kereseti tőke, annak kamatai és a neki — felperesnek — okozott perköltségek megfizetésében elmarasz*) A hivatkozott czikk tisztelt irója Gacsályi ur önmaga e szavakkal zárta be értekezését: „Kívánatos lenne, hogy ezen kérdéshez jogtudósaink hozzá szólanának s megvitatása után az illető kir. táblánál, az eredmény irányadó lenne." — Ezzel önmaga feltételezte annak lehetőségét, mikép az elleokező vélemény, helyes lehet.— Az pedig kétségtelen, mikép szakavatottabb jogtudós nem felelhetett, nem válaszolhatott volna, mint az, ki itt az ellenvéleményt képviseli. Szerk. taltassék, a marasztalás csak ily értelemben mondathatik ki, az a kereseti kérelmen tul nem terjedhet, és legkevésbé sem marasztalható el alperes egy a perben nem álló harmadik személy javára oly kérdésben, mely ezen harmadik személy és az alperes közt meg sem vitattatott. Pedig az alperesi ügyvéd ily harmadik személy volna alperes irányában az ettől neki járó dijakra nézve. Megállhat-e a kereseti felperes mellett még egy másik kereseten kivül álló felperes az alperesi ügyvéd személyében? Lehet e az ügyvéd egy személyben egyrészről mint alperesi megbízott alperes fél a kereseti felperes ellenében, másrészről kereseten kivül álló felperes saját fele ellenében ? És lehet-e valakit — a váltói sommás eljárás esetét kivéve — kihallgatás nélkül elmarasztalni. E?.ek mind oly kérdések, melyekre szerintem csak határozott nemmel lehet felelni. Gacsályi Lajos ügyvéd ur az uj törvénykezési rendtartás 252. §-ra hivatkozik, mely szerint a perköltséghez számítandó képviselői dijak mindkét fél irányában megállapitandók, akár nyerte akár vesztette légyen a fél a pert. De ezen szakasz is — miként az általam hivatkozott vtk. II. r. 225. §. — csak megállapításról de korántsem marasztalásról szól. Pedig e kettő közt roppant nagy a különbség. Hogy mire terjedhet ki a marasztalás, ez fentebb már mondva lett. A tőkére, kamatokra és egyébb netáni járulékokra és a nyertes fél perköltségeire, vagyis ezen fél ügyvédének költségeire és dijaira, melyek az idézett 252. §. szerint a perköltségekhez számittatnak. A vesztes fél ügyvédének költségei és dijai a fel pe rest illető marasztalási összegbe természetszerűen nem foglaltathatnak. Hogy is'illethetnék felperest azon költségek és dijak, melyeket a vesztes fél nem a felperesnek, hanem saját ügyvédének fizetni tartozik. Ily költségek és dijak ugy a dolog természete, mint az idézett törvények határozott rendelete szerint c sak m egál 1 api th a tó k. Ezen megállapítás pedig az ügyvédnek saját fele ellenében kereseti jogot ad, melyet az ügyvéd a fizetni vonakodó fél ellenében per utján érvényesíthet. Tisztelt ellenfelem nagyon kikel ugyan ezen felfogás ellen, és újbóli perindításról költségek szaporításáról és időpazarlásról szól. Én pedig nem értem azt, hogy lehet máskép, minta fentirt módon, eljárni. Ha az ügyvéd beperli megbizóját azon költségek és dijak iránt, melyekkel a megbízó neki tartozik és me34