Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 32. szám - Az eperjesi ügyvédegylet észrevételei az "Ügyvédi rendtartás" törvényjavaslat első tervezetére

127 nyeink értelmében a házasságon kivül született gyermek végrendelet nem létében a törvényes örökös megrövidítésével örökösödésre jogosítva nincs. — Felperes ezen ítéletet a királyi táblához felebbezte. A királyi tábla 1868. évi decz. hó 10-ről kelt 26773/868. számú ítéletével az eljáró törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. — Ezen két egybenhangzó ítélet ellen felperes 1869. évi martius 17-én az időbeni hétszemélyes táblához felülvizsgálati folyamodást nyújtott be, indokaiban érvül ismét azt hozván fel, hogy az örökhagyó anya öt tanú előtt több izben akként nyilatkozott, hogy a vagyon közte és alperes közütt állítólag osztassák fel; és ezen tanúinak kihallgatását és azok vallomása alapjáni Ítéletet kért. — Eme felülvizsgálati folyamodás időközben az ujonan alakult legfőbb itélőszékhez tétetett át. A legfőbb itélőszéken 1871. évi január hó 25-én 4294/869. sz. alatt következő ítélet hozatott: ő felsége a király nevében sat. ítéltetett: mindkét alsó biróság ítéletének megváltoztatásával, felperes aránylagos osztály része, anyjának Sűrű Annának mind azon vagyonaiban, melyek annak saját rendelkezésétől függőitek, megítéltetik. „Mert: a felmutatott adatokból kiderül, hogy ha bár felperes az alperessel nem ugyanazon atyától származott is, de ugyanazon anyától oly időben született, melyben az anya házassági köteléktől menten szabad ál 1 apotba n volt és így azon törvénytelen gyermekek sorába, kik házasságtörés folytán az örökösödésből kizárvák, nem sorozható — minek folytán anyának rendelkezhetése alá tartozó vagyonokbani részesülésből, — miután azt, hogy felperes alperessel egy anyától született alperes maga elismeri — ki nem zárható." Kelt Pesten 1871. január hó 25-én Fábry mk. (P. H )Somossy Ignácz mk. itélő biró." Az én jogi nézetem és határozott meggyőződésem szerint a legfőbb ítélőszék ezen itélet hozatalával alperes ellenében jogsértést követett el, lehet hogy csalódom; de igy áll előttem a dolog. Mert a legfőbb itélőszéki itélet indokaiban beismertetik, hogy felperes törvénytelen gyermek, csakhogy mintegy mentségül felhozatik, hogy nem házasságtörésbeli. Már pedig örökösödés tekintetében törvényeink csak kétféle gyermekeket, t. i. törvényes és törvényteleneket ismernek. — Ez utóbbiakat, legyenek azok akár házasságtörésből, vagy házasságon kivül, szabad állapotban szülöttek, szentségtörésben vagy vérfertőztetiek nem osztályozza, és határozottan, törvényteleneknek kimondja, kiknek törvényes örökösödési joguk nincs; különösen az ideigl. törv. szab. I. rész 9. §-a szerint, hol nyiltan kimondatik, hogy: „végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona, a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll." Sót ezen §. szellemét igazolja az említett szabályok 18. §-sa mely szerint, ott, hol sem törvényes, sem végrendeleti örökösök nem léteznek, minden vagyonra külömbség nélkül a szent korona ügyvédének öröklése kiterjed. — Tehát ha alperes mint törvényes örökös, vagy más törvényes örökösök nem léteznének — még azon esetben is felperesnek mint kétségkívül konstatált törvénytelen gyermeknek törvényes örökösödési joga nem lehet. Ezen positiv törvényből merített érveléseim mellett harczol még azon körülmény is, mely szerint, múltkor a magyar igazságügyi ministerium — a bécsi polgármesteri hivatal azon kérdésére: „váljon hazánkban a polgári házasság érvényes e ha a házasság egy vallás nélküli nővel köttetik," következő választ adott: nálunk — úgymond az igazságügyi mitjisterium, — felekezetkülömbség nélkül csak egyházilag megáldott házasság érvényes és más módon kötött házasság Magyarországon érvényes nem lehet, és ezen házasságból születendő gyermekek nem élvezhetik a törvényes gyermekek jogát." Ide vonatkozik egy második hasonló eset, mely legközelebb fordult elő. „Egy Grosz nevü magyarországi illetőségű egyén, á bécsi polgármesteri hivatalnál polgári házasságot jelentett be. — Felder polgármester ezen alkalommal a magyar ministeriurnhoz fordult azon kérdéssel, váljon a Bécsben kötött polgári házasság Magyarországon el fog-e ismertetni érvényesnek. — A polgármester f. év április 4-én azon választ nyerte, hogy a magyar törvények szerint az ily házasság el nem ismertetik, a nő nem tekintetik törvényes nőnek s a gyermekek nem tekintetnek törvényeseknek, és nem részesülnek a család és örökségi jog kedvezményeiben " Ezen ministerialis nyilatkozatokból folyik azon elv: hogy törvénytelen gyermekek hazai törvényeink értelme szerint hazánkban semminemű törvényes örökösödési joggal nem birnak. Lehetnek egyes jogtudósok, kik azon ellenérvet hozhatják föl, hogy a legfőbb ítélőszék hatáskörénél fogva egyes esetekre jogi elvet állithat föl. — Én ezen érv ellenében eleve is megjegyzem, miszerint oly jogi kérdésekben, mint jelen eset is, melyre vonatkozólag világos positiv törvényeink vannak, minő kivált a már hivatkozott ideigl. törv. szab. I. rész 9. és 18. §§-ai a legfőbb itélőszéknek nem szabad a törvényektől eltérni: mert Frank Ignácz hires autoritáskint: a bíró ne példát —hanem törvényt kövessen. Vagy lehetnek olyanok is, kik a méltányosság elvét hozhatják föl érvül, — ezek ellenében is ama megjegyzésem van, hogy méltányosságot csak a felek gyakorolhatnak, —- a bírónak igazságot kell kiszolgáltatni, az igazságot pedig a tételes törvény szabályozza. — Ezen jogi nézetemet a prdtás 255. §-a is támogatja; mely szerint a peres ügyekben a biró a per folytán kifejtett tények és előadott bizonyítékok alapján a törvények szerint tartozik ítélni; azaz: hogy a törvénynek más értelmet nem tulajdonithat, mint a mellyel az valóban bír. Már most azon kérdést bátorkodom föltenni: ha a legfőbb ítélőszék ily lényeges eljárási szabálysértést követ el, akkor lehet-e a félnek semmiségi panasszal élűi? Én azt hiszem, hogy igen. — Igaz u gyan, hogy a mostani törvény k.-rendtartás 297. §-ban megállapított semmiségi panaszok esetei igen szük körre szorítják a semmitőszék hatáskörét; azonban a semmitöszék határozataiból volt szerencsénk olvashatni, hogy sok esetekben oly semmiségi panaszoknak is hely adatott, melyeket betüszerint a 297. §-ban említett esetek egyikéhez sem lehetett alkalmazni Én eme jogi esetet azon indoknál fogva bátorkodom nyilvánosságra hozni, hogy netán e tárgybani téves nézetemről meggyőződtethessem; mert „qui bene distinguit bene docet." Közli Fábián Ignácz. 32*