Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 30. szám - A debreczeni ügyvédegylet észrevételei az "Ügyvédi rendtartás" javaslatára. (Vége.)

1 18 a perr. 338. §. az előleges biztosításra nézve határozottan | rendeli, hogy a követelés veszélyeztetésének valószínű­sége kimutattassék — mit folyamodó nem teljesített. Ez ellen a biztosításért folyamodó se mm. pa­naszt adott be, tévesnek vitatva a 338. §. itteni alkal­maztatását, mert jelen esetben nem kell a veszély való­színűségét igazolni, mivel biztosítási joga a kötelezvény­ben foglaltatik — és a perr. 53., 54. s 284. §§ ban fog­lalt eseteket kivéve a felek szabadon egyezkedhetnek. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perr. 338. §. szerint a biztosítás per indí­tása elótt s annak folyamában akkor rendelhető, ha a mellett, hogy a lejárt követelés valódisága teljes hitelt érdemlő okirat által támogattatik, veszélyeztetésének va­lószínűsége is fenforog; tekintve tehát, hogy egyesek által elválalt oly kötelezéseket, melyek a törvény rendel­kezésével ellenkeznek, a bíróságok figyelembe venni nem tartoznak; — az eljáró bíróság azáltal, hogy noha Varga István nemfizetés esetére ingó vagyonára a biztosítás fo­ganatosítását megengedte — a kért biztositásnak a köve­telés veszélyeztetése valószínűségének kimutatása nélkül helyt nem adott, semmiségetelnem követett." (1871. april 5. — 3459. sz. a.) Ha valamely hitelező részére ingók és ingatlanok együtt foglaltattak le, és az ingóságokra az árverési felfüggesztő ha tállyal igény támasztatolt, ezen igénykeresel az ingatlanok el­árverezésének útjában nem állhat. Hivatalos megkeresés folytán Reichard Ferencznek telekkönyvezett fekvőségeire a k. kincstár s más káro­sultak javára ebeknek megítélt kártalanítási összegek erejéig a végreh. zálogjog bekebelezése a telekk. tszék 1363. sz. végzésével elrendeltetett s további 3651. sz végzéssel azon lefoglalt ingatlanokra s tartozékaira az ár­verés is elrendeltetett, mi az 1870. febr. 25 ki árverési határnapon foganatosíttatott. Ezen árverés elleD Reichard sem. panaszt adott be; mert végrehajtáskor ingatlanján kivül ingó­ságok is foglaltattak le, melyek azonban árverés alá nem bocsájtattak — a 297 dik §. 19< pontja ellenére; továbbá az árverési feltételek megalapítása a szabad versenyt ki­zárta, a mennyiben a 3000 ír. vételár Ipolyság pénzsze­gény piaczán, fele részben 30 nap alatt, s másik felében ismét 30 nap alatt rendeltetett lefizettetni; és a becslés is törénytelenül tétetett, miután 424. §. szerint ingatlan becsértékét annak 100 szoros közadója képezi. A Semmitőszék e panaszt elvetette „mert ámbár ugyan a 297 §. 19. p. szószerinti ér­telme szerint, ha ingók s ingatlanok együtt foglaltatnak le, s a 358. § ban kijelölt sorrend mellőzésével előbb az ingatlanokra rendeltetik el az árverés, semm. panaszoak volna helye; jelen esetben mégis, midőn a külön lefog­lalt ingóságokra a végrehajtást szenvedőnek neje igényt jelentett be, s ezáltal azok elárvereztetését meggátolta; az hogy a végrehajtás az igény iránti per eldöntéséig, vagy bármely, a végrehajtást gátoló hasonló akadály el­hárításáig — felfüggesztéssé^, az igazságszolgáltatás s a törvény czéljával összeférhetlen levén, — a tszék azáltal, hogy az árverést a külön lefoglalt ingatlanokra rendelte foganatositatni, jogsérelmet okozó s megsemmisítésre okul szolgálható szabálytalanságot el nem követett; „mert továbbá az ingatlanok az épületeket kivéve, a becslési jkönyv tanúsága szerint, az állami földadó 100-szoros mennyisége alapján s igy a 424. §. szerint szabályszerűen lettek megbecsülve. „m e r t végre árverési feltételekben a végrehajtást szenvedőre nézve hátrányos s a vevőket elijesztő szigo­rúság annálkevésbbé rejlik, mert panaszttevő azon előa­dása, hogy a 2-ik részlet fizetés határideje csak 30 nipra tüzetett volna ki, az árverési feltételek tartalmától szem­látomást eltér s a valósággal ellenkezik a mennyiben azok 3 ik pontjában nem 30 nap, hanem 3 hónap van ki­tűzve." (1871. april 5. — 3112. sz. a.) Ha valamely katonai biróság az 1867. 12. I. cz. 14., és az 1868. évi okt. 13-ról kell igazs. ministeri rendelet ellenére nyugalmazott, vagy a kotonaí tiszti rang megtartásával kilépett katonának ügyeiben ítél, az ezen itélet alapján elrendelt vég­rehajtás a hazai bíróságok állal nem foganalositható. Mihályi Gábor mint felp. nyűg cs. k. őrn. b. Varin­court ellen még 1856. évben a szatmármegyei törvény­szék előtt számadási pert indított, melyben felperes má­sodbiróságilag nyertes lett. Azonban 1862. évben a hét­személyes tábla, hová az ügy felkerült, az alsó bíróságok határozatait megsemmisítette s felperest keresetével a ka­tonai tszékhez utasította. — Ennek folytán felperes 1865­ben perét újra megindította a budai katonai tszék elótt, mely által 1870. évben hozott itélet felperest keresetétől elmozdította s őt a perköltségekben el is marasztalta. — Ezen itélet felebbezés folytán a katonai felebbviteli tszék által is helyben hagyatott. Ezen két egybehangzó itélet alapján alperes által beadott kérelemre a katonai tszék felperes ellen a megitéU perköltségek erejéig a végrehaj­tást elrendelte s foganatosítása végett Pest város tszékét megkereste, mely tszék 1871. jan. 24-kén 2591. sz. a. végzésével a végrehajtás foganatosítására egy kebelbéli végrehajtót küldött ki, ki által az f. é. február 24-kén foganatositatott. Ezen eljárás ellen felperes törvényes időben sem. panas zt adott be; minthogy fen.nálló törvényeink sze­rint kat. tszékek polgárok ellen érvényes Ítéletet nem hoz­hatnak — tehát ily Ítéletek a polgári törvényes bírósá­gok által végre sem hajthatók; s minthogy az Ítéletet ho­zott katonai biróság, akkor midőn ítéletét hozta, a ma­gyar birodalomban bíróként már el nem járhatott, tehát ítéletet hozni és végrehajtást elrendelni, nem volt jogo­sítva. A Semmitőszék „tekintve hogy az i8ö8. évi 40 t. cz. 54. §. által a nyugalmazott és katonai tiszti rang megtartásával kilépett katonák polgári ügyeikre nézve, a polgári bíróságok alá helyeztettek ; „tekintve továbbá, hogy a már 1868. aug. 6-kán kelt s m. kir. igazs. ministeriumnak okt. 13-kán megjelent rendeletével a fentebbi törvénnyel üszhangzó legf. elhatá­rozás közzététetett, — s ezek folytán panaszlónak alperes cs. k. nyugalmazott őrnagy elleni számadási polgári peré­ben a budai katonai tszék az említett törvénynek életbe­lépte után 1870. évben a törvényhozás által tőle ily ügyekre nézve megvont birói hatalmat gyakorolni többé jogosítva nem volt; „ennél fogva az emiitett katonai tszék által a fennforgó ügyben a fentebbi 1868. évi törvény után és annak ellenére hozott határozatot, és ennek következté­ben az eljáró birósághoz végrehajtás végett intézett meg-

Next

/
Thumbnails
Contents