Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 27. szám - Az ügyvédi rendtartás javaslatához. (Vége)

107 Örökösödési jogeset. (Vége.) A kir. táblai itélet ellen felperes ismét fellebbezvén, a legfőbb ítélőszék a kir. Tábla ítéletének megváltoztatásával az első bírósági Ítéletet annak indokainál fogva, bagyta helyben, — ezen indokok pedig következők. — Az ungvári 440, és 433. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt néhai Szalay Imre hagyatékát képező jelenleg Szalay György és Szalay Erzsébet férj. Horváth Istvánnó neveikre telekkönyvezett ingatlan birtok, a perhez 3-ik sz. a. mellékelt 1868. év május hó 12. 1284. sz. a. kelt birtokbizonyitvány félretételével, özv. Szalay Jánosné szül.Hojer Erzsébet felperesnek, mint özv. Szalay Györgyné szül. Otajko Katalin, az örökhagyó kiskorú Szalay Imre nagy anyja felmenő törvényes örököse D.) átruházási okmány szerinti engedményesének oda Ítéltetik, — és alperesek felperesnek 24 frt. 16 kr. biróilag megállapított perköltséget, az itélet vételétől 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett kifizetni tartoznak. — Mert az orsz. bir. ert. 10. §. értelmében, leszármazók hiányában, az apa, és anya hivatvák az öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águkról, az örökhagyóra szállott; s igy miután az örökhagyó kiskorú Szalay Imre leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül halt el, és a kereset tárgyát tevő hagyaték édes atyjáról, néhai Szalay Jánosról szállott reá, — az öröklés az örökhagyó édes atyját illetné; — mennyiben pedig az örökhagyó édes atyja elhalt, a kérdéses hagyaték pedig az örökhagyó édes atyjára Szalay Jánosra nem néhai édes atyjáról: t.i. az örökhagyó nagy atyja néhai Szalay Györgyről maradt, de a B) és 0) alatti adatokból kitetszőleg, az örökhagyó édes atyja nejével Hojer Erzsébettel szerezte, tehát az mint szerzemény, az orsz. birói ért. 12. §. értelmében, a még életben levő nagy anyját, özv. Szalay Györgynét szülét. Otajkó Katalint, mint felmenő egyedüli törvényes örököst illeti; -- mert habára kereset tárgyát tevő hagyaték, kiskorú Szalay Imre örökhagyóra nézve, ki azt néhai édes atyjától örökölte — apai birtoknak tekintendő is, de az örökhagyó édes atyjára nézve, ki azt nem édes atyjától örökölte, — de a B) és C) alattiak szerint szerezte, apai birtoknak nem tekinthető, — ekként ezen Szalay Jánosra nézve apai birtoknak nem mondható, — s igy szerzett birtokban nem az örökhagyó édes atyának atyja néhai Szalay Györgynek első nejétől származott leányát, Szalay Erzsébet férj. Horváth Istvánnét, mint oldalörököst, de az orsz. bir. ért. 10. §. utolsó pontja szellemében, és szintén, az orsz. bir. ért 12. §. értelmében, az örökhagyó édes atya Szalay Jánosnak, még életben levő édes anyját özv. Szalay Györgynét. szül. Otajko Katalint ki az örökhagyónak nagyanyja, illeti az öröklés, ekként miután felperes beigazolta azt, hogy a kérdéses hagyatékot néhai férje Szalay János vele együtt szerezte. — Alperesek azonban azt, hogy ezen hagyaték az örökhagyó atyja Szalay János által a reá örökségképpen atyjáról szállott birtok árából szereztetett volna, nem igazolták, — csak állították, — puszta állítás birói figyelembe vehető nem lévén, a 3. sz. alatti birtok bizonyítványt félre tenni, — és a keresetbe vett néhai kiskorú Szalay Imre hagyatékát képező birtokokat felperesnek, mint a D) szerint, az örökhagyó nagyanyja, özv. Szalay Györgyné szül. Otajko Katalin felmenő törv. örJköse engedményesének oda Ítélni, — és végre alpereseket, mint pert vesztett feleket a költségekben is elmarasztalni kelletett." Most tehát midőn ezen ügy már a rendes bíróságok | körén tul haladt, szükséges hogy a közvélemény Ítélőszéke elé vitessék, hogy tudja mikép jelenlegi zilált jogállapotainkban nincsen biztos jogalap, sem a törvényben, sem a bíróságok Ítéleteiben. Ezen legfőbb itélet ellen most már alperes Szalay Erzsébet, a p. t r. 248, 293. §§. 11. pontja értelmében semmiségi panaszt adott be, mennyiben a h agyaték egy a perben nem álló harmadik személynek ítéltetett oda, — s igy hihető, hogy az ügy még egyszer a legfőbb törvényszék elhatározása alá kerülhet. A jogbiztonság érdekében tehát szükséges ez ügyre, az illetők figyelmét felhívni, — s az eredményt annak idejében közlendjük. Fedák János. Semmitőszéki döntvények. Az itt következő döntvények, illetőleg elvi határozatok közvetlenül a semmitőszék döntvény-gyűjteményéből vannak kiirva és hiteles alakban közölve, megjegyezvén, mikép ezen döntvények a Semmitőszék döntvény-könyvébe csak e napokban lettek beírva. A közlörvények szabályai értelmében megítélendő váltó levél alapján kért biztositásnak helye van. Kiesewetter T. W. bécsi kereskedői czég 1870. jul. 13-kán 2002. sz. a. biztosítási kérvényt adott be Újvidék város tszékéhez, melyben előadja, mikép a bemutatott váltó (A) szerint Keg! György még 1869. aug. l-jén tartozott volna annak 2560 frankot lefizetni; e helyett azonban Kégl György szinte (B. a.) bemutatott levelében 25°/0 egyezkedést ajánlott kijelentve, hogy fizetni nem képes. Ezek alapján kéri nevezett ellen a biztosítást elrendeltetni. A tszék 1870 évi 2002. sz. végzésével kérvényezőt kérelmével elutasította. Ez ellen a czég sem. panaszt adott be azon alapon, mivel a végzés azon indoka, mintha a váltólevél csak a váltójog s nem a polgári jog szerint is teljes hitelt érdemlő okiratnak lenne tekintendő — helytelen, miután hazai törvényeink e megkülönböztetést egyátalában nem ismerik, és miután a perr. 166. §. szerint minden magán okirat a kiállító ellen bizonyít. És a bíróság nincs jogosítva hivatalból az aláírásnak valódiságát kétségbevonni; annálinkább mei-t a felmutatott levélben Kegl önmaga beismeri, hogy a czégnek adósa. A Semmitőszék a neheztelt végzést megsemmisítette s azt a kért biztosítás elrendelésére utasította. „mert a perr. 166. §. szerint magán okirat, következőleg a törvény utján beperesitett valtólevél is, a kiállító ellen bizonyítván, az aláírás valódisága pedig hivatalból vizsgálandó nem levén, jelen esetbén a váltólevél alapján kért biztosítás annál is inkább elrendelendő volt, mivel a kereset valódisága a B. alatti átirattal is táinogattatik, mely egyszersmind a követelés veszélyeztetését is igazolja." (1870. sept. 14. — 9438. sz.) A nem magyar nyelven szerkesztett periratok, magyar nyelven leendő beadás végett visszaadandók, s e tekintetben a Semmitőszék már 4006. számú határozata értelmében anyelokérdésre vonatkozó irányától eltérésnek helye nem lehet. Borbáth Antal s társa felperesek Mánya Nicolae s társai aradi lakosok ellen Arad város tszékéhez 2220 ft. iránt rendes keresetet adott be,melynek folytán tárgyalás rendeltetett. Alperesek részéről a képviselő ügyvéd e 11 e n b es z édj é t román nyelven fogalmazta s ázzál jelent 27*