Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 26. szám - Az ügyvédi rendtartás javaslatához

Pest, 1871. pénteken márczius 31. 2o\ szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dehreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegyiet közlönye. Ezen számmal az évnegyedes előfizetési időszak lejárván, tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az előfizetés megojitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. 'Az ügyvédi rendtartás javaslatához. Magyar Jinos, ügyvéd úrtól. (Szegedről.) Az igazságügy ministeriuni legközelebb egy codifikált javaslatot tett közzé az iránt: miként óhajtaná jövőben Magyarországon az ügyvédi állást s egyáltalán az ügyvédkedés rendszerét szabályozni? egyúttal felhívta az ügyvédegyleteket s egyes szakíéifiakat, mondanák el arról véleményüket avagy módositványaikat f. é. mart. hó végéig. Nem kiférhetvén figyelemmel mindig a törvénykezési szak- és politikai napi lapokat, melyek az igazságügyi törv. javaslatok érdeméhez szintén gyakran hozzá , szólnak, — nem tudom, váljon szerény észreveteleim nem jöttek-e már nyilvánosan reflexió és fejtegetés alá? Megkísértem tehát ebbeli véleményemet elmondani s röviden indokolni. A mi az intézményt magát s az általános tárgyalást illeti, készséggel kijelentem, hogy a mü országgyűlési tárgyalás alapjául elfogadható, mert az eszme, hazánkban az ügyvédi állást, kivált a bekövetkező birói szervezet keretében rendezve látni, —régen érzett szükségkép tűnik fel; s az alapelvek, melyeken a javaslat és rendszere nyugszik, olyanok, melyek a tudomány és mai haladás színvonalán állanak. Tagadhatlan ugyanis, hogy az ügy védi kamarák behozatala, a kép-'.ettség és férfikor megkivánása mellett, a szabad verseny megállapítása; továbbá a fegyelem és felelősség elvének keresztül vitele sazügyvédjelöltek felőli gondoskodás, oly dolgok, melyek iránt chaotikus törvényeink közt alig található biztos zsinórmérték egy részt; de más részt mindezek az ügyvédi hivatás és önkormányzat követelményei gyanánt lépnek fel. Ily szempontból tekintve a kérdést, részemről a javaslat általános részét, az ügyvédség leendő szervezésénél elfogadom, és pedig mind a rendszer, mind a felvett alapelvek tekintetében. Feleslegesnek tartván tehát az intézmény szüksége s ezen elvek kor és czélszerüsége felett ez úttal bővebben értekezni, avagy azokat concrét esetekkel is illustrálui, áttérek a részletekre. A javaslat 1. §-a kimondja, hogy „mint ügyvéd az ország összes bírósága: és hatóságai előtt ügyködhetik, a ki bármely ügyvédi kamaránál az ügyvédek lajstromába felvétetett." Ebből ugyan következik, hogy az illető ügyvéd a felvételről határozatot kell, hogy kapjon; ez azonban kimondva nincs ; pedig jövőben ugylát^zik, hogy csak ezen kamar ai végzés lesz a credentionalis, mellyel minden ügy- | l véd az ország bármely hatósága előtt a kihirdetés helyet! tesitése folytán, felléphet. — Ki kellenék tehát mondani, hogy „n kamara minden ügyvédet a történt felvételről határozatilag értesít." Ha a felvétel kizárásáról az ügyvéd, a 7. §. értelmében értesíttetik, ugy a felvételről történt értesítést is fel kell a szövegbe venni. A kamarai „felvételi határozat" milyen alakú legyen, e kérdés nézetem szerint az utasításhoz tartozik. A 3. §.a felvételt az ügyvédtől megtagadja akkor is, ha ez a 73. és 76. §§-ban foglalt bűntett vagy vétségek miatt, csak vizsgálat alatt is áll. Ez tul szigorú intézkedés; a vizsgálat még magában bűnösséget nem involvál, sőt abból a vádlott ártatlanul is léphet ki. Mér t büntetni tehát már előre valakit kenyérkeresetében, kire még az Ítélet ki nem mondatott. Elég csapás lesz az illetőre akkor is, ha azt a birói ítélet fogja megállapítani. Különösen szigorú s méltatlan ezen intézkedés azonban a 76. §. esetében, mely a gonosz szándékot nem is tételezi fel s a kisebb vétség fogalmát is. egyes esetekben a vizsgáló bíró felfogására bizza. Tudjuk, hogy alkotmányos országban pártok uralkodnak; szabad a szó, szabad a vélemény; de ily viszonyok közt bujábban tenyészik az indulat és rágalom torzsalkodása is. Könnyen eshetik legbecsületesebb egyén is feljelentés vagy vizsgálat alá. — En tehát ez okokból a 3. §. szövegéből ezen szavakat „vagy áll vizsgálat alatt" egyszerűen kitömhetni véleményezem. Az 5. §. az ügyvédi vizsgára bocsátás feltételeit szabván meg, a jogtudorságot behozza s megkívánja; valamint 4 évi joggyakorlatot s. a. t. Ezen kellékek hiánya miatti elutasítás ellen felebbvitelnek nincs helye. A jogtudorság intézménye felett vitatkozni lehet pro er contra ; tagadhatlan, hogy attól nem nyerünk közvetlenül sok hasznot a g y a k o r 1 a t i életben, de az is való, hogy az az Ítéletet élesbiti, komolyabb gondolkozásra készt s a képzettséget és ismeretkört tetemesen szélesbiti. A törvényhozásnak, midőn egy ügyvéd eszméje lebeg szemei előtt, nemcsak a kenyérkereset és haszon érdekeire kell tekintettel lenni. — A mi azonban a 4. évi gyakorlati időt illeti, ezt megvallom soknak tartom. Tekintve, hogy a jogtudorság behozatik s ennek letétele után még egy évet kell gyakorlaton ügyvéd mellett tölteni, részemről 3 évi gyakorlati időt elégségesnek vennék. A végzett jogász még ekkor is 25 éves lesz, s így mint üiryvéd 25 — 26. évét. üti meg, mi már férfikornak nevezhető. Az önálló pályát nem tanácsos oly sok időre kihúzni, annyi tanulmány s főként annyi költség után ! (Folyt, köv.) 26